Kismarosi Önkéntes Tűzoltó Egyesület

Kismaroson két alkalommal is jelentős tűzvész pusztított az 1800-as években, aminek következtében a főutcán a nádfedeles háztetők fele leégett. Az események összefogásra késztették a lakosságot, hogy közös erővel védekezzenek a tűz ellen. Az önkéntes tűzoltók 1890-re már rendelkeztek egy lóvontatású kézifecskendővel, melynek külön szertárt építettek. Az alakuló egyesület 12 főből állt, ám a lakosság az esetleges tűzoltásra minden évben megtartott bemutatóval lett felkészítve. Jellemző volt a családon belüli utánpótlás kinevelése, így a tűzoltás fogásai apáról fiúra szálltak. A következő generációknál a technikai váltást a 400-as kismotorfecskendő jelentette, melyet 1960-ban kapott a község. Ebben a kategóriában a megyei versenyeken sok érmet szereztek úgy a felnőtt, mint az ifi csapatok. A tűzoltóknak a szakmai hátteret a jól felkészült parancsnokok is biztosították (Néder Mihály, Hoffmann József, Wiesner Imre). Az 1980-1990 közötti években lanyhult az érdeklődés a tűzoltóság iránt, mivel nem voltak szervezett versenyek, a régi szertár lebontásra került. 1996-ban új lendületet kapott a mozgalom, és Kondorosi László elnökletével, Wiesner Imre parancsnokságával újra szerveződött 22 fővel, Kismarosi Önkéntes Tűzoltó Egyesület néven bejegyzett egyesületként, majd tagjai lettek a Pest Megyei Tűzoltó Szövetségnek is. Néhány év szünet után 2016-tól Parragh Gábor elnökségével vett lendületet az Egyesület munkája. Aktív együttműködés alapult ki a Nagymarosi ÖTE tagjaival, akikkel rendszeresen együtt gyakorlatoznak. 2021-ben (2005 után először) levizsgázott az 1975-ös Ford Transit tűzoltó autó, majd az új tagok tűzoltó vizsgája után nyolcra emelkedett a vonulóképes tagok száma.