Szorgos fecskepár etette a fiókáit a falumúzeum csillárja felett, nem riadtak meg sem a gyerekek zsivajától, sem a zeneszótól.
20 kisgyerek gyűlt össze július 21-25-ig, hogy jókedvűen és lelkesen énekeljenek, muzsikáljanak, játszanak együtt ezalatt a néhány nap alatt. A zenei tábor szakmai vezetője Boruzsné Bűdi Katinka volt, aki a tőle megszokott profizmussal és türelemmel foglalkozott velük. Örültünk Faragó Laura – Magyar Örökség, és Kossuth-díjas – énekes segítségének valamint Sélley Etelka citeratanárnak is – aki nem mellesleg Katinka édesanyja. Jó néhány kilométert utaztatta a citerákat, hogy a kismarosi gyerekek kipróbálhassák.
Azonban nem csak a zene szólt: Kiss Ráhel vezetésével a kerámia is helyt kapott, Willem Vera mesélt nekünk Zebegényről és a híres templomáról, megismerkedhettünk egy nagyszerű gondolkodtató játékkal Saxon Szász János és Dárdai Zsuzsa által, belekóstoltunk Kokas Klára módszerébe Gézsi Zsuzsi vezetésével.
S végén a nagy „durranás”: kis műsor kerekedett, elhangzottak a héten tanult dalok, néhányan bemutatták hangszeres tudásukat, és valóságos citerazenekart hallhattunk a szülők nagy örömére. Ezután kezdődött a táncház, a Suhaj zenekar és Borkó Bálint vezetésével. Ropta is rendesen mindenki, felnőtt, gyerek egyaránt.
A szervezők ezúton is köszönik a közreműködést a foglalkozás-vezetőknek, a szülőknek és a gyerekeknek. Köszönjük Kismarosért Közalapítvány támogatását, a Patak vendéglő gondoskodását, Kenderes Lászlóné és Kalász Nóri segítségét.
vgy
Az alábbiakban pedig a múzeum vezetőjének a záróesemény kapcsán megfogalmazódott gondolatait adjuk közre:
Kedves Szervezők és Alkotók, Zenepedagógusok!
Nagy örömmel töltött el tegnap az, hogy ilyen szép számú gyereksereg foglalkozhatott a kultúrával a Sváb Emlékezet Centrumban, azaz a falumúzeumban.
Riener Rezső kántortanító szellemét idézte meg számomra. Ő is látta e helynek a varázsát.
Nagyon tetszett a közös éneklés, a hangszeres bemutató és a citerás fellépés is. Tátott szájjal hallgattam, és meglepődtem, hogy a gyerekek mennyit fejlődtek tavaly óta.
A végén a táncház príma ötlet!
Gratulálok, hálás vagyok ezért. Értelmet nyertek, életre keltek a terek, és a tárgyak is. Elődeink mosolyoghattak, ha fentről lenéztek.
Úgy tűnik a fecskék és fruskák jól megférnek egymás mellett. Remélem jövőre is tudunk helyet adni ennek a tábornak, akár időben bővítve is.
ns
