Választ küldött Kismaros testvérvárosa, az erdélyi Zetelaka a trianoni békediktátum századik évfordulója alkalmából küldött polgármesteri üzenetre.
Kismaros jelenlegi polgármestere, Neubauer Rudolf és a testvérvárosi kapcsolatot létrehozó egykori polgármester, Orosz János levelére Zetelaka első embere válaszolt.
A levélben a trinoni gyász utáni megbékélés fontosságáról ír és arról, hogy a határon túliakat ez a nap mostanra inkább a nemzeti összetartozásra emlékezteti.
Nagy Attila polgármester úgy fogalmaz: “egy nemzet vagyunk és ez nem jelent veszélyt más nemzetek számára, nem mások ellen vagyunk magyarok. Más állam állampolgáraiként annak az országnak a boldogulásán, fejlődésén dolgozunk mi is, amelyben születtünk és élünk.”
A levelet teljes terjedelmében közöljük.
Korábban levelet írt testvértelepülésünknek, az erdélyi Zetelakának a kapcsolat létrehozója, Kismaros egykori polgármestere, Orosz János és Kismaros jelenlegi polgármestere, Neubauer Rudolf a trianoni békediktátum századik évfordulóján.
A két levelet és az azt kísérő szöveget változtatás nélkül közöljük.
Tisztelt Nagy Attila Polgármester Úr! Kedves Attila!
Tisztelt Sebestyén Csaba Jegyző Úr! Kedves Csaba!
Főtisztelendő Máté Gábor Plébános Úr! Kedves Gábor Atya!
A Zetelaka és Kismaros közötti testvértelepülési együttműködést polgármesterként megalapító Orosz Jánossal közösen, két levélben fejezzük ki tiszteletünket felétek Magyaroszágról, a trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulóján.
Megbecsüléssel és szeretettel gondolunk minden zetelakai honfitársunkra.
Tisztelt Polgármester Úr!
Száz évvel ezelőtt, az első világháború lezárásaként, a trianoni békediktátummal a győztes antanthatalmak az ezer éves történelmi Magyarország területének kétharmadát szakították el az anyaországtól. Több mint hárommillió magyar rekedt az elcsatolt Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján, Délvidéken és Őrvidéken, így Zetelakán, a testvértelepülésünkön élő szeretett erdélyi székely magyar testvéreink is. Halálos sebnek szánt veszteség érte nemzetünket.
A Hargita-megyei Zetelaka, a székelyek szent hegyének, a Madarasi-Hargitának lábánál kilencszáz éve őrzi és védi magyarságát és a magyarságot, anyanyelvünket, szellemi örökségünket. A kisebbségi lét valamennyi elképzelhető keresztjét vállukon hordozzák immáron egy évszázada.
Trianon századik évfordulóján a magyar hősök emlékünnepe pünkösd vasárnapra esett. A kereszténység e napon emlékezik az egyház születésére, a magyar nemzet pedig azokra a magyar katonákra és civilekre, akik az életüket áldozták Magyarországért. Megrendítő kettősség, ugyanúgy, ahogy megrendítő visszatekinteni a keresztény Európa huszadik századi tragédiájára, annak valamennyi borzalmával. A határon túli testvéreink áldozatvállalása magyarságuk megtartására száz év óta szüntelen próbatétel. Az elmúlt száz évük minden napja a Magyar Hősök Napja. Legyen a következő száz év az újjászületés időszaka, a soknemzetiségű Európa kulturális gazdagságán és békés együttműködésén alapuló időszaka, a kettős állampolgárság intézményének elfogadása mellett a magyar nyelv megmaradásával, a magyarság megmaradásával.
Fejet hajtok valamennyi határon túli magyar honfitársam méltósággal viselt sorsa előtt, fejet hajtok székely testvéreink előtt, fejet hajtok zetelakai testvéreink előtt! Isten áldja valamennyiüket!
Kismaros, 2020. június 4.
Tisztelettel:
Neubauer Rudolf
polgármester
Kedves Zetelakai Barátaink!
Tudjuk, nem ünnep ez a mai nap egyetlen magyar ember számára sem. De évfordulója annak a szégyenletes bűnnek, amit Európa akkori arrogáns urai Magyarország ellen elkövettek. Ezt a sebet nem lehet gyógyítani, nem lehet azt a sok könnyet és megaláztatást, szenvedést meg nem történtté tenni, amin az elcsatolt országrészek magyar ajkú polgárai keresztül mentek. Az agy talán az egészből kiragadott érveket el tudja fogadni, de a szív soha, a szívnek nincsenek érvei, az minden magyarért dobog, éljen bárhol a világon.
Reménykedünk abban, hogy a két település között huszonnyolc éve tartó testvértelepülési kapcsolat segített nektek abban, hogy könnyebben viseljétek kisebbségi léteteket, hogy nem vagytok magatokra hagyva, vannak anyaországi magyarok, akik gondolnak rátok és ha lehetőségük van, segítenek, amiben tudnak.
Reménykedünk továbbá abban, hogy az Európai Unió jövőbeni urai rádöbbennek arra, hogy bűnt követtek el Triannban száz éve, és megpróbálnak olyan politikai helyzetet teremteni, ami elvezet legalább az autonómiáig, amiből aztán kinőheti magát a Jóisten segítségével az új magyar feltámadás.
Befejezésül Tamási Áron Jussomat ne vitassátok című művéből vett gondolattal búcsúznék, amelyben a székely emberek vállára nehezedő keresztről ír: “Mi levenni a keresztet a vállatokról sajnos nem tudjuk, de segíteni cipelni, hogy nektek kicsit könnyebb legye, arra számíthattok, míg magyar ember él a földön.”
Kismaros, 2020. június 4.
Orosz János
A levelek eredetije innen letölthető:
