“Mintha otthon lennénk” – kiállítás a művelődési házban

Különös hangulatú kiállítás nyílt november elején a művelődési ház kistermében. Különös, ahogyan mindig az, amikor olyan tárgyak gyűjteménye kerül a nagyközönség elé, amelyek eredetileg nem oda készültek. Vagy ha oda is, nem mint megbámulni való, bármikor kiragadható részletek, hanem mint annak az egésznek az elkülöníthetetlen darabjai, amit emberi életnek nevezünk.

Ezek a többnyire a mindennapokat szolgáló eszközök és ünnepi díszek nem hivalkodnak. Minek is tennék. Elsősorban a család és annak meghívottjai számára készültek. A meghívók és a meghívottak a használóik. A beavatottak. Az otthon lévők.

A szó legszorosabb értelmében intim a legkisebb gyűrődés, folt, karcolás is. Titkok őrzői ezek. Még a profánban is ott a szent. A csipkék pedig – akár a csillagképekkel teli égbolt –végtelenül finom kapcsolatok szövevényeiként, életnyi idők hordozóiként fénylenek.

Bizonyos, hogy érzelmek, gondolatok és történetek sokasága fűződik minden szemünk elé helyezett tárgyhoz. Egy útnak induló házasság, egy bölcsőben ringó kisember, egy megterített asztal, egy karácsonyfa – elgondolható, érezhető a kibontakozó eseményszálak végtelensége.

És bizony, ezek a szálak elérnek hozzánk is, akik ma befogadhatjuk ezt a kiállítást. Perpillanat mi vagyunk a szálak végein, érdemes hát nem akárhogy tovább szőni a történetet.

“Mintha otthon lennénk” – mondta valaki a kiállítás megnyitóján.

Ámen.

 

A november 3-i megnyitó képei:

Fotók: Csizmarik Éva

 

Képek kiállított tárgyakról:

A tárlat november 18-ig tekinthető meg.

Szöveg és fotók: Révuti Norbert