Ha Kismarosnak más érdeme nem lenne, az már akkor is nagy ajándék a világnak, hogy több, mint húsz évvel ezelőtt otthont adott egy hét éves japán-magyar kisfiúnak nagymamája házában, ahol tíz év alatt nagy zongoraművésszé nőtte ki magát. A kisfiúból 30 éves korára nemcsak híres művész lett, hanem egy nagyon szeretni való, okos fiatalember, aki zenéről, kultúráról értő módon beszél.
És a magyar szíve! Október 20-án egy délutánra hazaérkezett gyerekkora színhelyére és koncertet adott a Kismarosi Művelődési Házban. A zene önmagáért beszélt, a közönség meg is értette. Miyuji viszont mint két nemzet fia, és mindkettőnek egyformán elkötelezett fia – Kismaros díszpolgára – arról is beszélt, amit a két nemzetet összeköti. Sokan nem hallották, hogy vannak olyan kutatások, amelyek a japánok és magyarok őseinek kapcsolatát boncolgatják és találják meg. Alapozzák ezt nyelvre, műveltségre, hagyományokra. Élmény volt ezen elméletet olyan embertől megerősítve hallani, aki mindkét kultúrában otthon van, mindkét nyelv anyanyelve – végre egy kompetens ember, aki az elméletet alá tudja támasztani.
Köszönet illeti a koncert szervezőit, akik a zene élvezetéhez nagyban hozzájárultak. Kaneko Miyuji Attila ugyanis Steinway-művész, és mint ilyen, tehetségét leginkább egy Steinway zongorán tudja kibontakoztatni. A Kismarosi Művelődési Ház munkatársai megszervezték a csúcsminőségű zongora ideszállítását az Opera Zongorateremből. Mint a polgármestertől, Neubauer Rudolftól hallottuk, a zongora értéke közel annyi, mint a művelődési házé! Nagy felelősség volt, de azóta a zongora épségben hazaért, ahogy közben Miyuji is.
Mi pedig repesve várjuk a következő alkalmat, amikor megint fellép Kismaroson.
Tharan-Trieb Marianne, Nagymaros
Fotók: Ungi Dániel
