A Kismarosi Művelődési Ház szeptember 20-i indulással adott otthont egy, a Léderer Tamás szobrász több évtizedes munkáit bemutató tárlatnak. A kisterem falain rajzok és grafikák, a posztamenseken, valamint a vitrinekben különös hangulatokat sugárzó fémszobrok szippantják magukba a kívülről, „új szemmel” érkezőt.
„Mindig azt hiszem, hogy tudom, mit alkotok, de aztán utólag kiderül, hogy fogalmam sincs róla. Magyarul, csak azt hiszem, hogy tudatos vagyok, de nem vagyok az. Ösztönösen kerülnek elő a témáim, a címeket is utólag adom, mert fogalmam sincs, miért készítem, amit készítek. Ezek mind pillanatnyi érzések, benyomások.
Negyven év termésének egy része látható most itt. Arra mindig is alkalmatlan voltam, hogy egy-egy ötletet, gondolatsort, formarendszert folyamatosan és logikusan végigvigyek, építsem és gyarapítsam. Van, hogy elkezdek megalkotni egy figurális művet, de megunom, rájövök, hogy nem jó, nincs rá szükség, és inkább csinálok valami mást. Ennek következtében nincs tudatosan felépített munkásságom, míg másoknak általában van. Mindez látszik is itt, legalábbis én úgy gondolom, ez a sokféleség, persze, aki más szemmel nézi, lehet, hogy egészen mást lát.
Hogy ezek az alkotások mennyire hasonlítanak egymásra és rám, azt nem tudom.” – vallott önmagáról és műveiről a kiállítás megnyitóján Léderer Tamás.
Érdemes tehát betérni és belepillantani a szobrászművész lelkének ezekbe a számára is ismeretlen dimenzióiba, amelynek képei, szimbólumai az ő kezei által végül anyaggá lettek.
Ezt Kismaroson október 16-ig tehetjük meg.
