HALÁLBÓL ÉLET, SZÉTESÉSBŐL EGYSÉG
A világban a legnagyobb szenvedések a széteséshez, a megosztottsághoz és a halálhoz kötődnek. A legnagyobb szenvedés az, amikor testi, vagy lelki egészségünkben, egységünkben mutatkozik baj, vagy amikor önzéseink, sebzettségeink következtében az egymással való kapcsolataink szakadnak meg, hullnak szét.
A teremtett világgal való harmóniánk, egységünk megszakadása ugyancsak sok fájdalmat és szenvedést okoz. Az ellenség, akit a Biblia gyakran „diabolosnak”, szétdobálónak nevez, és aki miatt egykor, az első ember idejében, megszakadt az egységünk Istennel, azon munkálkodik, hogy mindenhová éket verjen, mindent, aminek egységben, harmóniában, szeretetben kellene lennie, tönkretegyen.
A húsvét ünnepe, a szétesésből, a halálból való gyógyulás, a feltámadás ajándékának ünnepe. Kaifás főpap prófétai szava szerint Jézus azért halt meg, „hogy egybegyűjtse Isten szétszóródott gyermekeit!” (Jn 11,52) A szétszóródásainkért halt meg, hogy egységet teremtsen bennünk, közöttünk emberek között, közöttünk és a teremtés között, és ennek az egésznek alapjául – újra egységbe vonjon minket Önmagával, aki a Szeretet. Az élet egység, a halál szétesés, szétszakadás. Jézus, az Élet elment a halálba, hogy újra életet vigyen oda is ahol a halál van. Az emberré lett Isten magába fogadta a szétszóródásainkat, belépett a legnagyobb szétszakadásba, hogy Benne minden és mindenki újra eggyé legyen.
Jézus húsvétja, amelyet ünnepelni készülünk, egyszer és mindenkorra megajándékozott minket az egység és az élet lehetőségének ajándékával. Szeretnénk megtanulni e szerint az ajándék szerint élni és a legkisebb szétszóródásokban, az egységünk minden hiányában a keresztre feszített Jézushoz jönni. Hogy már ne látszólagos, pótmegoldásokat keressünk csak a saját erőnkből, erőszak árán, hanem az igazi megoldást. Ha Istennel, Jézussal, az Ő szeretetébe bekapcsolódva, az Ő keresztjét „átölelve” éljük át a széteséseket, hiányokat és fájdalmakat, akkor minden szétesés, minden meghalás, életet hoz, feltámadt életté kezd alakulni már itt, ezen a földön.
Ezt láthatjuk Szent Johannánál is, akinek életét nem rég színdarabban megjelenítettük. Ő nem csak harccal, bátor, hittel teli küzdelemmel vívta ki szeretett hazája egységét és „feltámadását”, hanem leginkább úgy, hogy szeretetből, az Ő Megváltójába kapaszkodva átélte hazájáért a szenvedést, a börtönt, az elhagyatottságot és a halált. Azóta is mindig igaz, hogy a szeretetből odaajándékozott életből, új élet fakad, a feltámadás ereje működik tovább.
Fejérdy Áron atya