Úticélunk, a Nagy-Kőszikla nem csak Kismaros, hanem az egész Dunakanyar egyik legkiválóbb kilátópontja, így célszerű fényképezőgépet is vinnünk magunkkal. Érdemes délutánra időzítenünk magunkat, mert a fények ilyenkor a legszebbek. A falu központban megkeressük a zöld jelzést, ezen indulunk el a Gál-hegy meghódítására. A jelzés a Szokolyai út melletti járdán halad, egészen a vízműig, ahol is a Fülemüle utcának nevezett erdei ösvényre kanyarodva, elkezdjük a csúcs támadást. Felérve a Harkály utcához, ismét lakott részen járunk, ahol eldönthetjük, hogy kellően sportosak lévén a jelzett ösvényen megyünk felfelé direktben egy igen meredek szakaszon, vagy a kényelmesebb de hosszabb utat választjuk, a Héja utca, Gálhegyi út, Rozmaring tér, Szerpentin út nyomvonalon.
“Jött egy olyan nyár, amelynek szinte minden napkeltéje a Duna-parti halsütő előtt ért minket, ahol egy gyűrött térkép fölé hajolva terveztük aznapi útvonalainkat. Izgalomtól remegő ujjakkal böktünk rá egy-egy hegycsúcsra, völgyre vagy menedékházra. A távolság és a magasságkülönbség nem számított, nem törődtünk ilyesmivel.”
Győrffy Ákos
Akármelyik úton kaptattunk is fel, innentől a széles, köves Kilátó úton megyünk tovább. Közel egy kilóméternyi kényelmes séta után, balra kell fordulnunk, elhagyjuk a zöld jelzést és rátérünk a zöld háromszögre. Az ösvény jól követhető, de a kilátóhely előtt egy irtáson is keresztül vágunk, ahol csak egy magányos fán van jelzés, itt figyelni kell, és enyhén balra tartani. Aki sikeresen oda talál, nem csalódik. Lélegzetelállító a kilátás, amely épített kilátó nélkül is legalább 180 fokos. Váctól Dobogókőig belátjuk a Dunakanyart és a Pilist, de természetesen Pazar a kilátás Mátyás király várára is. Visszafelé a legegyszerűbb, ha ugyanazon az úton hagyjuk el a hegyet, amin feljöttünk.
“Néha az apró dolgok válnak a legeslegfontosabbá – utólag. Később ébredsz rá, mennyire változott meg benned valami, amikor már elillant a pillanat. Pedig ha időben eszmélsz, csend vesz körül, átbillensz egy pillanatra odaátra – és többé már nem akarsz visszatérni soha.”
Kovács Gabriella
