Az erdei vasút Morgó megállójából indulunk. Az állomással szemben megkeressük a Szokolyai útról nyíló Gálhegyi utat, azon indulunk felfelé, a sárga jelzést követve. A hajtűkanyarhoz érve azonban nem felfele, hanem egyenesen előre, lefelé a Csömöle-völgybe megyünk. Hűvös patak szurdokban találjuk magunkat, öreg tölgyek, gyertyánok és néhol bükkök között, sejtelmes félhomályban. A Testvér-forrás az első hely, ahol felfrissülhetünk, mellette találjuk a Kismaroson élt gitáros, Pribil György emlékfáját is. Útunk egyre keskenyebb ösvényen vezet, a patakot számos helyen keresztezzük, majd kb. 800 méter után ismét vízcsobogást hallunk, a Riesner-forráshoz értünk. A jelzés itt elhagyja a szurdokot, földúton jutunk ki a Száraz-fáki réthez, ahol aztán jobbra fordulunk a zöld kereszt jelzésre.
“Az ég itt-ott átdereng már a dérlepte bükkfák ágai között. Igazi átmenet nincs, nem fokozatosan ritkul a felhő, hanem egyszer csak eltűnik, felszívódik, mintha nem is lett volna. Kinyílik a tér, betódul a szemünkbe a fény. Először pislogunk csak, idő kell, míg ismét megszokjuk a világosságot, a kék határtalanságot.”
Győrffy Ákos
5-600 méter után, a zöldről letérve jobbra, a Nacsagoromi-árok felett húzódó réteken toronyiránt haladunk, mellettünk a Nacsapéreg emelkedik, előttünk pedig feltűnik a Naszály mészkő kolosszusa, balra pedig belátjuk az egész Szokolyai-medencét. A köves úton tovább haladva, a Kukorica, Bükköny, Csalogány, Pele, Mókus utcákon át lejutunk indulási helyünkhöz, a Morgó állomáshoz.
“Este van, elzengett már az est harangja,
Reánk omlott az éj fekete kalapja.
Szívemből kívánom, hogy e békés tájra
Boruljon az égből az Isten áldása.”
Körömi Ferenc
