Kis-Morgó Óvoda Pedagógiai program

KISMAROS KÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATA KIS MORGÓ ÓVODÁJÁNAK PEDAGÓGIAI PROGRAMJA

2623 KISMAROS, LIGET UTCA 35.

Kis Morgó Óvoda PEDAGÓGIAI PROGRAM készült: 2012.november

ÉRVÉNYESSÉGE: 2013. JANUÁR 01-TŐL

Tartalom:

Az óvoda adatai

Bevezető

I. Az óvodai nevelés és fejlesztés célja, feladatai, rendszere és általános elvei

1. Az óvodai nevelésünk célja

1.1 Gyermekképünk

1.2 Óvodakép

1.3 Óvodánk sajátos arculata

1.4 Óvodánk koncepciója

1.5 Óvodánk szerkezete

1.5.1 Szervezeti felépítés

1.5.2 Korcsoportok szervezésének elvei

1.5.3 Személyi feltételek

1.5.4 Tárgyi feltételek

2. Az óvodai nevelés célja és feladata

2.1 Az óvodai nevelés célja

2.2 Az óvodai nevelésünk általános feladatai a személyiségfejlesztésben, Egészségnevelés

2.3 Az iskolai alkalmasság

3. Az óvodai nevelés rendszere

3.1 Az óvodánk nevelési rendszerének modellértelmezése

3.2 Az óvodai nevelés rendszerének modellje

3.3 A rendszer elemeinek rövid felvázolása

3.3.1 Az alapvető keretek

3.3.2 Tevékenységformák

3.3.3 A fejlesztés tartalma

3.3.4 A fejlesztés tartalmának modellje

4. Preferált nevelési elvek

4.1 Általános nevelési elvek

4.2 Helyi adottságokból és igényekből adódó nevelési elveink

5. A fejlődés jellemzői az óvodáskor végére

6. Az óvodánkban folyó gyermekvédelmi munka

II. Az óvodai nevelés tartalma

1. A nevelés tartalma

1.1 A nevelés alapvető keretei

1.1.1 Gondozás és egészséges életvitelre nevelés

1.1.2 Közösségi nevelés, szocializáció

1.2 A fejlesztés tartalmának kiemelt nevelési területei

1.2.1 Az anyanyelvi nevelés

1.2.2 Nemzetiségi nyelvoktatás

1.2.3 Néphagyományőrzés

1.3 Gyermeki tevékenységek

1.3.1 Játék

1.3.2 Munka

1.4 A fejlesztés tartalma nevelési területenként

1.4.1 Az irodalmi nevelés

1.4.2 Vizuális nevelés

1.4.3 Zenei nevelés

1.4.4 Környezetismereti nevelés

1.4.5 Matematikai és informatikai nevelés

1.4.6 Testnevelés

2. Az óvoda kapcsolatrendszere

2.1 Az óvoda belső kapcsolatrendszere

2.2 Az óvoda külső kapcsolatrendszerének modellje

2.2.1 A modell értelmezése

III. A nevelési program beválásának kontrollja

Az óvoda adatai

Az intézmény neve: Kis Morgó Óvoda

Az intézmény székhelye: 2623 Kismaros Liget utca 35.

Az intézmény fenntartója: Kismaros Község Önkormányzata Kismaros, Kossuth utca 22.

Az intézmény felügyeleti szerve: Oktatási Hivatal

Az intézmény jogállása: önálló jogi személy, élén az intézményvezető áll.

Az intézmény gazdálkodási formája: nem önállóan gazdálkodó költségvetési szerv

Gyermekcsoportok száma: 5 óvodai csoport

Megengedett maximális létszám 150 fő

A Pedagógiai Program átdolgozásának jogszabályi alapjai az alábbi törvények, kormányrendeletek és miniszteri rendeletek:

• 2011. évi CXC. Nemzeti Köznevelési törvény
• 2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról
• 20/2012. (VIII.31.) EMMI rendelet a nevelési-oktatási intézmények működéséről
• 26/1997 (IX:3.) NM rendelet iskola-egészségügyi ellátásról 2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól
• 32/1997. (XI.5.) MKM rendelet a nemzeti, etnikai kisebbség óvodai nevelésének irányelve kiadásáról

A Kis Morgó Óvoda Pedagógiai Programja a 2011. évi CXC. Nemzeti Köznevelési törvény alapján átdolgozott helyi óvodai nevelési program, melynek érvényességi kezdete 2013.január 1.

Bevezető 1.

Az Óvodai nevelés országos alapprogramja (a továbbiakban: Alapprogram) a hazai óvodai neveléstörténet hagyományaira, értékeire, nemzeti sajátosságaira, a pedagógiai és pszichológiai kutatások eredményeire, a nevelésügy nemzetközileg elismert gyakorlatára építve, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok, valamint a gyermeket megillető jogok biztosítása érdekében a Magyar Köztársaság által aláírt nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeket figyelembe véve – meghatározza a magyarországi óvodákban folyó pedagógiai munka alapelveit.

Az óvodai nevelés pedagógiai alapelveinek meghatározásánál abból indultunk ki, hogy az óvodai nevelésnek a gyermeki személyiség teljes kibontakoztatására, az emberi jogok és a gyermeket megillető jogok, alapvető szabadságok tiszteletben tartásának megerősítésére kell irányulnia; az egyenlő hozzáférés biztosításával.

A gyermeket – mint fejlődő személyiséget – gondoskodás és különleges védelem illeti meg.

A gyermek nevelése elsősorban a család joga és kötelessége, s ebben az óvodák kiegészítő szerepet játszanak.

Az országos alapprogram szerint az óvodai nevelésben érvényesülhetnek a különböző – köztük az innovatív – pedagógiai törekvések, mivel az alapprogram biztosítja az óvodapedagógusok pedagógiai nézeteinek és széles körű módszertani szabadságának érvényesülését, megkötéseket csak a gyermek érdekében tartalmaz.

Óvodánk nevelőtestülete elkészítette saját nevelési programját, amelynek meg kell felelnie az Alapprogramban foglaltaknak. Az Alapprogram és az azzal összhangban lévő óvodai nevelési programok egymásra épülő, szakmailag összehangolt rendszere a biztosíték arra, hogy az egyes intézmények szakmai önállósága, az óvodai nevelés sokszínűsége mellett érvényesülnek azok az általános igények, amelyeket az óvodai neveléssel szemben a társadalom a gyermek érdekeinek figyelembevételével megfogalmaz.

2. Az óvodai nevelési program elkészítésekor az Alapprogram mellett figyelembe kellett vennia sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelvét és a Nemzeti, etnikai kisebbség óvodai nevelésének irányelvét is, mert az óvodában foglalkozunk SNI-s gyermekekkel, ezenkívül az óvoda nemzeti, etnikai kisebbségi nevelést is végez.

3. Helyi programunkat azoknak az óvodapedagógusoknak és szülőknek ajánljuk, akik szívesen veszik, ha gyermekeik a régmúlt hagyományaival találkoznak melyek változatos tevékenységet, feledésbe merült technikát, népi kismesterségeket ismertető foglalkozásokkal fejlesztik a gyermekek személyiségét.

A rohanó életben érezhető szürkeséget, hideg érzelmeket feloldani kívánva fogtunk hozzá egy másfajta pedagógiai gyakorlat kidolgozásához. Így jutottunk el a néphagyományőrző tevékenységhez, melyben megtaláltuk pedagógiai elképzelésünk megvalósulását. Eddigi munkánk három területen hozott eredményt:

• érzelemgazdag óvodai légkört a mindennapokban s az ünnepeinkben,
• sokrétű manuális tevékenységet, melyben újfajta módon valósítottuk meg fejlesztő munkánkat,
• óriási eredményt könyvelhettünk el a kapcsolatrendszerünk alakításában óvodán belül és kívül.

Helyi programunk sajátossága, hogy az Országos Alapprogram alapján végzett hagyományos óvodai nevelést a néphagyományápolás érzelmekre ható eszközrendszerével gazdagítottuk.

A helyi hagyományok kutatása során eljutottunk oda, hogy -sváb község lévén-, a hagyományok ápolása mellett a nyelv ápolását is felvállaltuk, s így lettünk német nemzetiségi óvoda.

Ez az együttes eszközrendszer hat a gyermekre, alakítja a családok szemléletmódját, s egy emberközelibb kapcsolatrendszerben működik.

Ugyanakkor a nevelőtestülettől igen komoly és tudatos fejlesztő munkát, szakmai képzettséget, igényességet követel.

A gyökerek éltető szükségességét felismerve, az átadás és újrateremtés felelősségteljes kötelességét felvállalva végezzük szakmai továbbképzéseinket is.

Helyi adottságainkat figyelembe véve környezetünk szeretetére, megóvására, védelmére neveljük gyermekeinket.

Reméljük, hogy a szülők velünk együtt élik át a gyermeki kiteljesedés visszavonhatatlan szépségét.

” Az a nép, mely hagyományait nem adja tovább a következő generációnak, a gyökereit veszíti el. ” / Kodály Zoltán /

I. Az óvodai nevelés és fejlesztés célja, feladatai, rendszere és általános elvei

1. Az óvodai nevelésünk célja

1.1 Gyermekképünk

Az Alapprogram az emberi személyiségből indul ki, abból a tényből, hogy az ember egyedi, mással nem helyettesíthető individuum és szociális lény egyszerre.

Az Alapprogram a gyermekkép megrajzolásában az eltérő pedagógiai és pszichológiai irányzatok közös vonásait veszi alapul. Ezek szerint: a gyermek fejlődő személyiség, fejlődését genetikai adottságok, az érés sajátos törvényszerűségei, a spontán és tervszerűen alkalmazott környezeti hatások együttesen határozzák meg. E tényezők együttes hatásának következtében a gyermeknek sajátos, életkoronként (életkori szakaszonként) és egyénenként változó testi és lelki szükségletei vannak. A személyiség szabad kibontakoztatásában a gyermeket körülvevő személyi és tárgyi környezet szerepe meghatározó. Az óvodai nevelés gyermekközpontú, befogadó, ennek megfelelően a gyermeki személyiség kibontakoztatására törekszik, biztosítva minden gyermek számára az egyenlő hozzáférést, tudatosan kerüli a nemi sztereotípiák erősítését, elősegíti a nemek társadalmi egyenlőségével kapcsolatos előítéletek lebontását.

A gyermek fejlődő személyiség, fejlődését genetikai adottságok, az érés sajátos törvényszerűségei, a spontán és tervszerűen alkalmazott környezeti hatások együttesen határozzák meg.

Ha mindezeket elfogadjuk, akkor felvetődik a kérdés, hogy milyen gyermeket akarunk nevelni?

Szent-Györgyi Albert gondolatával válaszolunk:

„Milyen embert is akarunk formálni? A válasz egyszerű: egészséges testű, akaraterős, jó ítéletű, értelmes, tettre kész, szép célokért hevülő és áldozó embereket, akik meg tudják érteni és élni a szépet és nagyot minden téren, akik az életüket ki tudják tölteni tartalommal, akik megértik a dolgok összefüggéseit, akik átérzik azt, hogy emberi közösségben élnek, amely csak a kölcsönösségen, méltányosságon, és jóakaraton épülhet.”

Elsődleges, hogy gyermekeink boldogan és sok örömben, szeretetben töltsék napjaikat. A tevékenységekbe való bekapcsolódás során nyíljon ki szemük a világ csodálatos dolgaira, hogy majdan széles látókörrel igazodjanak el a társadalomban.

Legyenek érdeklődőek, tudják kiválasztani a képességeknek megfelelő ismereteket és tevékenységeket, s ezekben törekedjenek a lehető legjobbat nyújtani.

Legyenek igényesek munkájukkal szemben, tudjanak küzdeni azért, hogyálmaik, vágyaik megvalósuljanak.

Legyenek toleránsak, fogadják el az emberek másságát.

Szeretettel, jó szóval közeledjenek társaik felé, tudjanak szeretetet adni, mert az ember, aki szeret, képes a megbocsátásra is.

Ebből a hitvallásból adódik, hogy olyan pedagógiai rendszert kívánunk megvalósítani, melyben a gyermek saját képességei fejlesztése terén eljut egy olyan magas fokra, melyben a jövő követelményeinek megfelelhet.

1.2 Óvodakép

Az óvoda a közoktatási rendszer szakmailag önálló nevelési intézménye, a családi nevelés kiegészítője, a gyermek harmadik életévétől az iskolába lépésig. Biztosítja az óvodáskorú gyermek fejlődésének és nevelésének optimális feltételeit. Az óvoda funkciói: óvó-védő, szociális, nevelő-személyiségfejlesztő funkció. Az óvoda közvetetten segíti az iskolai közösségbe történő beilleszkedéshez szükséges gyermeki személyiségvonások fejlődését. Az óvoda pedagógiai tevékenységrendszere és tárgyi környezete segíti a gyermek környezettudatos magatartásának kialakulását.

Az óvodai nevelés célja az, hogy az óvodások sokoldalú, harmonikus fejlődését, a gyermeki személyiség kibontakoztatását elősegítse, az életkori és egyéni sajátosságok és az eltérő fejlődési ütem figyelembevételével (ideértve a különleges gondozást igénylő gyermek ellátását is).

Az óvodai nevelésben alapelv, hogy a gyermeki személyiséget elfogadás, tisztelet, szeretet, megbecsülés és bizalom övezze.

A nevelés lehetővé teszi és segíti a gyermek személyiségfejlődését, a gyermek egyéni készségeinek és képességeinek kibontakoztatását.

Az óvodai nevelésben alkalmazott pedagógiai intézkedéseknek a gyermek személyiségéhez kell igazodniuk.

Az óvodai nevelés az alapelvek megvalósítása érdekében gondoskodik a gyermeki szükségletek kielégítéséről, az érzelmi biztonságot nyújtó derűs, szeretetteljes óvodai légkör megteremtéséről, a testi, a szociális és az értelmi képességek egyéni és életkor-specifikus alakításáról, a gyermeki közösségben végezhető sokszínű – az életkornak és fejlettségnek megfelelő – tevékenységekről, különös tekintettel a mással nem helyettesíthető szabad játékra.

E tevékenységeken keresztül az életkorhoz és a gyermek egyéni képességeihez igazodó műveltségtartalmak közvetítéséről, a gyermek egészséges fejlődéséhez és fejlesztéséhez szükséges személyi, tárgyi környezetről.

A nemzeti, etnikai kisebbséghez tartozó gyermekek óvodai nevelésében biztosítani kell az önazonosság megőrzését, ápolását, erősítését, átörökítését, nyelvi nevelését, a multikulturális nevelésen alapuló integráció lehetőségét.

A hazájukat elhagyni kényszerülő családok (a továbbiakban: migráns) gyermekeinek óvodai nevelésében biztosítani kell az önazonosság megőrzését, ápolását, erősítését, a interkulturális nevelésen alapuló integráció lehetőségét, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelmét.

1.3 Óvodánk sajátos arculata

Kismaros a Dunakanyar mentén, a folyó bal partján fekszik. A Börzsöny hegyeit borító erdők a vidéknek üdülőhelyi jelleget adnak. A Duna menti laposabb területeken kaszálók, búzaföldek, málnások váltják egymást. Ezek a természeti adottságok a gyermekek harmonikus fejlesztését, a természetóvás gazdag eszközrendszerét kínálják.

A falu lakosságát Mária Terézia az 1720-as években telepítette e vidékre a mai Baden -Württemberg területéről. Ebben az időben a beszélt nyelv a német volt, a századfordulón azonban a politikai változások következtében a község elmagyarosodott, s ma már csak a legidősebbek használják a sváb nyelvet.

Kismaros ma 2063 főt számláló üdülőövezetekkel körülölelt település, ahonnan több kisgyerek látogatja intézményeinket. A felnőtt lakosság nagy része a közeli városokba / Vác, Budapest / bejáró dolgozó. A kisgyermekek száma 300 fő, egy óvoda és egy általános iskola gondoskodik nevelésükről. Saját orvosi rendelőnk, Művelődési Házunk, könyvtárunk van, s innen indul Királyrétre a Börzsönyi Gyermekvasút. Községünk központja a környező településeknek.

Óvodánk 1969-ben épült 2 csoportos óvodának, amely a lakosság emelkedésével kicsinek bizonyult, így 1980-ban még két csoporttal, majd 2014-ben egy újabb csoporttal bővült. Jelenleg 5 csoporttal működik. Tágas, világos termei, nagy és gyepesített udvara, kertje ideális a gyermekek mozgásigényének kielégítéséhez, egészséges életmódra neveléséhez.

A községben élő szülők legtöbbje igényes gyermekének nevelésével szemben. Elvárják, hogy a gyerekek nyugodt, kiegyensúlyozott, szeretetteljes légkörben és esztétikus környezetben töltsék mindennapjaikat, s a nevelőtestület magas szinten végezze munkáját mind szakmai, mind erkölcsi téren.

A szülők 90%-a 25-35 év közötti fiatal. Óvodai nevelési elveinkkel egyetértenek és támogatják munkánkat. 25%-a szakmunkás, 35%-a érettségi, 40%-a főiskolai vagy egyetemi végzettséggel rendelkezik. A családok 45%-ában két gyermek, 25%-ában egy gyermek, 30%-ában három vagy több gyermek van. 85%-uk közepesnek, 15%-uk jónak vallja életszínvonalát. A szülők között nagyon kevés a munkanélküli, 50%-uk évente jár nyaralni, 30%-uk színház ill. mozilátogató. A családok 80%-a önálló családi házzal bír, ezért saját elképzeléseiket könnyebben megvalósíthatják.

Kapcsolatunk a családokkal naprakész és szoros. Itt szinte mindenki mindenkit ismer és ez nagy előnyt jelent abból a szempontból, hogy a szemünk előtt születnek és nevelkednek a gyerekek.

1.4 Óvodánk koncepciója

Az óvoda sajátos arculatát az országos program alapján és mellett a választott kiegészítő tevékenységeink határozzák meg, melyek szorosan kapcsolódnak a község hagyományaihoz, a falu vezetősége és a szülők, a lakosság igényeihez. Alapvetően fontos az a szeretetteljes légkör kialakítása, melyben jól érzik magukat a gyermekek, s demokráciát biztosít a szülőnek és a nevelőknek a közösen végzett munkában, mely a gyermek fejlesztése érdekében folyik. Az egészséges életmód kialakításán belül foglalkozunk a helyes testtartás, egészséges gerincoszlop és lábboltozat érdekében rendszeresen végzett tartásjavító tornával. /PEK-torna/. Sajátos képünket meghatározza, hogy több éve néphagyományőrző kiegészítő program szerint dolgozunk, melyet összekötünk a környezetvédelemre neveléssel.

Célja:

a mai rohanó világunkban még fellelhető hagyományok megmentése s az óvodás gyermekekkel történő megismertetése. Községünk hagyományait építjük be mindennapjainkba, kihasználva közösségteremtő és emberformáló lehetőségeit. A népszokás közösségi és cselekvési magatartási mód, egyszerre illemtan, erkölcsi kódex, íratlan törvény, művészet, mítosz és mágia. A néphagyományőrző tevékenység megvalósítása során a gyermeki személyiség fejlesztésében -különösen két területen- erőteljesebb hatást fejt ki:

Érzelmi nevelés:

• közös tevékenység során egymás munkáinak megbecsülése
• erősebb kötődés embertársaihoz és szülőfalujukhoz
• több generáció együttes tevékenysége során a kapcsolatok erősödése, idősebbek megbecsülése
• a családban elfoglalt szerepek vállalása, felelőssége, tisztelete. óvják, védjék természeti és társadalmi környezetüket

Közösségi nevelés:

• erősíti a szocializációs fejlődési folyamatot
• fejleszt olyan személyiségjegyeket, mint figyelmesség, segítőkészség, együttérzés, kapcsolatteremtő készség, tolerancia.

E munka eredményét a viselkedés és magatartáskultúrában lehet lemérni. A néphagyományőrző munka segíti a természeti és társadalmi környezetünk megismerését a Duna és erdeink megőrzésének nevelésében. Sajátos arculatunk kialakításában meghatározó szerepe van a nemzetiségi német nyelv tanításának, mely nemcsak a nyelvi kultúra megőrzését, hanem gyökereink ápolását, a hovatartozás tudatát is megadja. A német nyelvoktatás szerves részét képezi a napi óvodai munkának és a néphagyományőrző tevékenységnek.

1.5 Óvodánk szerkezete

• 1 intézményvezető óvodapedagógus
• 1 vezető-helyettes óvodapedagógus
• 10 beosztott óvodapedagógus
• 1 pedagógiai asszisztens
• 5 szakképzett dajka / részletesen lásd a 3. fejezetben /

Az óvoda felszereltsége jónak mondható. Óvodánkban 6 óvodai csoport működik. A gyermekek életkoruknak megfelelően kis-középső-és nagy osztott csoportokba tagozódnak, illetve létszámtól függően vegyes csoportot szervezünk. A csoportok átlaglétszáma 25 fő. Alapelv, hogy azok a gyermekek kerüljenek egy csoportba, akik együtt mennek iskolába, ha a fejlettségi követelményeknek megfelelnek. A csoportokat vezető pedagógusok felsőfokú végzettségűek.

A logopédiai ellátást a Nagymaros Város Egységes Pedagógiai Szakszolgálat biztosítja óvodánk részére. Képzett logopédusok végzik a fejlesztő foglalkozásokat önkormányzati finanszírozással az óvodában. A cisztercita rend ortopéd orvosának szűrése alapján a az általuk működtetett egészségházban veszik igénybe a gyógytestnevelést az arra rászoruló gyermekek.

A község orvosa és védőnője évente meghatározott alkalommal szűrővizsgálatot végez.

1.5.1 Szervezeti felépítés

Óvodánk hat óvodai csoporttal rendelkezik. Óvodai csoportok: 2 kis – 2 középső – 2 nagycsoport.

Az óvoda nyitvatartása a szülők és a fenntartó igénye szerint szerveződik, jelenleg 6.00 – 17.00 -ig.

Az óvodáskorúak étkeztetését vállalkozó biztosítja.

1.5.2 Korcsoportok szervezésének elvei

A csoportok szervezésének módját a nevelőtestület határozza meg, s minden csoportra kiterjed a néphagyományőrző, környezetvédő és nemzetiségi program. Óvodánkban felmenő rendszer van, három éven keresztül azonos az óvodapedagógus és a dajka. Osztott csoportok szerveződnek, azonos életkorú gyermekekkel, akik együtt mennek iskolába.

1.5.3 Személyi feltételek

Az óvodában a nevelőmunka kulcs-szereplője az óvodapedagógus. Jelenléte a nevelés egész időtartamában fontos feltétele az óvodai nevelésnek. Az óvodapedagógus elfogadó, segítő, támogató attitűdje modellt, mintát jelent a gyermek számára. Az óvodapedagógusi tevékenységnek és az óvoda működését segítő nem pedagógus alkalmazottak összehangolt munkájának hozzá kell járulnia az óvodai nevelés eredményességéhez. A nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó gyermekeket is nevelő óvodában dolgozóknak feladatuk, hogy megvalósítsák a nemzetiségi, etnikai óvodai nevelés célkitűzéseit. A migráns gyermekeket is nevelő óvodában dolgozóknak feladatuk lehetőséget teremteni ahhoz, hogy a gyermekek megismerhessék egymás kultúráját, anyanyelvét.

Az óvoda működéséhez a törvényben rögzített létszám elegendő: óvodavezető, csoportonként két óvónő, akik heti váltásban dolgoznak, s minden csoportnak egy dajka. A nevelőmunkát az óvoda teljes nyitva tartásában óvónő végzi. A törvényben biztosított nagyobb átfedési idő óvodánkban azért indokolt, mert a naponkénti német nyelvoktatás ill. hagyományőrzés keretében végzett speciális tevékenységek, népi kismesterségek gyakorlása, zenei nevelés, informatika párhuzamos pedagógiai feladatokat, s a hagyományostól eltérő munkabeosztást igényel. Az óvodapedagógusok az átfedési időt a gyermekek között gazdag játéktevékenységbe ágyazott élménynyújtásra, egyéni bánásmódra, differenciált és speciális képességfejlesztésre fordítják.

A speciális feladatok elvégzéséhez szükséges kiegészítő szakképesítések megszerzése a továbbképzés keretén belül történik:

• informatikai ismeretek,
• népi kismesterségek szakismeretei,
• német nemzetiségi végzettség,
• ének, hangszer, néptánc ismeretek.

A magasabb szintű szakmai felkészülést segíti az óvodánkban működő Szakmai Munkaközösség, mely egy -egy tevékenységforma, nevelési terület elemzése, értékelése, fejlesztése céljából alakult.

A Szakmai Munkaközösség éves terv alapján dolgozik, mely a vezető óvónő munkatervének része.

Csoportonként egy szakképesített dajka munkája szükséges.

Az óvoda rendjét és balesetmentes környezetét egy fűtő-karbantartó biztosítja.

A dolgozók munkájukat a munkaköri leírás alapján végzik.

1.5.4 Tárgyi feltételek

Az óvodának rendelkeznie kell a helyi nevelési program megvalósításához szükséges tárgyi feltételekkel. Az óvoda épületét, udvarát, kertjét, berendezését oly módon kell kialakítani, hogy szolgálja a gyermekek biztonságát, kényelmét, megfeleljen testméreteiknek, biztosítsa egészségük megőrzését, fejlődését. Tegye lehetővé mozgás- és játékigényük kielégítését, és a gyermekeket harmóniát árasztó színekkel, formákkal, anyagokkal vegye körül. A tárgyi felszereléseket, amelyeket a gyermekek használnak, számukra hozzáférhető módon és a gyermekek biztonságára figyelemmel kell elhelyezni. Az óvoda egyidejűleg biztosítson megfelelő munkakörnyezetet az óvodai munkatársaknak, teremtsen lehetőséget a szülők fogadására.

Az óvoda épülete, berendezése adott, mely a program megvalósulása miatt kisebb kiegészítésre szorul. Az óvoda alapfelszereltsége jónak mondható, termei esztétikusak, öltözője, mosdója, konyhája tiszta, gondozott. A közlekedő folyosók, gyermeköltözők és egyéb helységek berendezése és fejlesztése a program szellemiségét követi. Az óvoda eredményes működésének ma már egyre inkább feltétele, hogy a lakosság magáénak érezze az intézmény programját. A szükséges anyagi háttér megteremtéséhez nélkülözhetetlen a fenntartó és sok esetben a szülői támogatás. Pályázati lehetőségeket maximálisan igyekszünk kihasználni. Programunkban megfogalmazott célok és feladatok megvalósulását az 1993 -ban létrehozott “Kismarosi Óvodás Gyermekekért” Alapítvány is segíti.

2. Az óvodai nevelés célja és feladatai

2.1 Az óvodai nevelés célja

Az óvodai nevelés célja a gyermekek sokoldalú, harmonikus fejlődésének, gyermeki személyiség kibontakoztatásának elősegítése, az életkori és egyéni sajátosságok és az eltérő fejlődési ütem figyelembe vételével, ide értve a különleges gondozást igénylő gyermek ellátását is. A sokoldalú nevelőmunkának át kell fognia a gyermeki személyiség egészét, és az érzelmi biztonság burokrendszerében biztosítania kell mind a szomatikus, mind a mentális és szociális fejlődését.

A nemzetiségi anyanyelvi nevelésnek meghatározott szerepéből következik sajátos célja:

• a nemzetiségi nyelv ápolása, a gyermek nyelvkészségének fejlesztése,
• szóbeli nyelvgyakorlás során a gyermek kifejezőkészségének megalapozása,
• a nyelvelsajátítás örömének, a nyelv iránti szeretetnek felkeltése,
• ápolja és fejlessze a kisebbségi életmódhoz, kultúrához kötődő hagyományokat és szokásokat,
• segítse a kisebbségi identitástudat kialakulását és fejlesztését,
• a gyermekekben a hagyományok és a természet iránti fogékonyság megalapozása.

2.2 Az óvodai nevelésünk általános feladatai a személyiségfejlesztésben

Általános feladatai:

Az óvodás korú gyermek testi, lelki és értelmi szükségleteinek kielégítése.

Ezen belül:

• egészséges életmód alakítása
• az érzelmi nevelés és a szocializáció biztosítása
• értelmi fejlesztés nevelés megvalósítása

Az egészséges életmód alakítása:

Az egészséges életmódra nevelés, az egészséges életvitel igényének alakítása ebben az életkorban kiemelt jelentőségű. Az óvodai nevelés feladata a gyermek testi fejlődésének elősegítése.

Ezen belül:

• a gyermek gondozása, testi szükségleteinek, mozgásigényének kielégítése;
• a harmonikus, összerendezett mozgás fejlődésének elősegítése;
• a gyermeki testi képességek fejlődésének segítése;
• a gyermek egészségének védelme, edzése, óvása, megőrzése;
• az egészséges életmód, a testápolás, az étkezés, az öltözködés, a betegségmegelőzés és az egészségmegőrzés szokásainak alakítása;
• a gyermek fejlődéséhez és fejlesztéséhez szükséges egészséges és biztonságos környezet;
• a környezet védelméhez és megóvásához kapcsolódó szokások alakítása;
• megfelelő szakemberek bevonásával – a szülővel, az óvodapedagógussal együttműködve – speciális gondozó, prevenciós és korrekciós testi, lelki nevelési feladatok ellátása.

Az egészséges életvitel igényének alakítása ebben az életkorban, melyet erőteljes testi fejlődés jellemez, kiemelt jelentőségű.

Feladatok a gyermek testi fejlődésének elősegítésében:

• a gyermek gondozása, testi szükségleteinek, mozgásigényének kielégítése
• harmonikus, összerendezett mozgás fejlesztése, finommotorikus mozgás,
• a testi képességek fejlesztése
• a gyermek egészségének védelme, edzése,
• testápolás és egészségmegőrzés,
• egészséges életmód szokásainak alakítása,
• az életkornak megfelelő és fejlődésüket biztosító egészséges és biztonságos környezet kialakítása,
• PEK torna-tanfolyamot végzett óvónő által a gyermekek speciális mozgásfejlesztése.

Egészségnevelés

Az egészségnevelésről

Az egészségnevelés fogalmát újra kell fogalmaznunk, túl kell lépnünk a korszerűtlen, un. testi nevelés beszűkült fogalmán, amely csupán a testi gondozást, a testi szükségletek kielégítését, a mozgás fejlesztést, az edzést és a test ápolást foglalta magában. A modern egészségnevelés fogalma (ez került az óvodai nevelési alap-programba) követi az egészség modern fogalmának összetevőit.

Az egészség fogalmát az Egészségügyi Világszervezet így definiálta: “Az egészség a testi (fizikai), a szellemi (pszichikus) és a társas-társadalmi (szociális) jólét állapota , nem csupán a betegség és nyomorékság hiánya.”

A definíció szerint az óvodai nevelési program általános nevelési feltételei közé az alábbi egészségfejlesztő tevékenységek sorolandók: – a testi egészség (gondozás, ápolás, edzés, mozgás-fejlesztés ), – a lelki egészség (értelmi fejlesztés, érzelmi biztonság nyújtása) , – a szociális kapcsolatok harmóniája (közösségi élet, segítés stb.) – az egészségvédő képesség fejlesztése. – a gyermekek egészséges életmódjának, egészségvédő szokásainak kialakítása, – az óvodapedagógusok és a nem pedagógus dolgozók viselkedésének szabályozása, – a szülők otthoni egészségnevelő feladatai (higiénés szokások alakítása , egészségvédő példamutatás, meleg-engedékeny nevelési módszer) – az óvoda-egészségügyi szolgálattal való együttműködés.

Mindezekre gondolva az óvodai egészségnevelés programját, a szülőkkel való bánásmódot, a táplálkozási ajánlásokat, az otthoni életmódra vonatkozó tanácsokat az óvodásgyermek családjának egészségi esélyeihez kell szabni. Az egészségi szükségleteket és lehetőségeket a nevelési tanácsadásaink során tüzetesen kell mérlegelnünk, megtalálva a legjobb lehetőséget arra, hogy a szülőket képessé tegyük az egészségesebb életmód követésére.

Az egészségnevelés tartalmi kérdései

Az Óvodai nevelés országos alapprogramja szerint “az óvodai nevelés feladata az óvodáskorú gyermekek testi és lelki szükségleteinek kielégítése”. A kisgyermek alapvető szükségleteit a program három körben jelöli ki: (1) az egészséges életmód alakításában (szomatikus nevelés), (2) az értelmi fejlesztés és nevelés megvalósításában (pszichikus fejlesztés) és (3) a szocializáció megvalósításában és az érzelmi nevelésben (pszichoszociális fejlesztés).

Az óvodai nevelés alapprogramja kiemelt jelentőségűnek tartja a gyermek testi gondozását, testi szükségleteinek kielégítését és a testi épség védelmét. Ez az alapvető óvónői feladat az óvodásgyermek higiénés nevelését, az alapvető higiéniai tennivalókra való szoktatását (gyakorlását, ellenőrzését, folyamatos korrekcióját) foglalja magában, így a tisztálkodás, az anális toalett, a székelés és vizelés regulációja, a kulturált étkezés, a környezeti higiénia és rend, a balesetmentes viselkedés (a szúró-vágó eszközök használata), a ruházat tisztántartása megtanítását.

Ez a program a testápolás, az egészségvédelem, egészségfejlesztés megalapozó szokásainak alakítását célozza. Az egészséges életmód alakításának feltétele az egészséges környezet biztosítása. A higiénét, a baleset megelőzését, kulturált étkezést, zavartalan játékot, szabad levegőn való tartózkodási lehetőséget biztosító tárgyi környezet (óvodai épület, felszerelés, csoportszoba, játékszerek, munkaeszközök stb.) nem önmagában képezi az óvodásgyermek környezetét. Igen jelentős (talán a tárgyi környezetnél is jelentősebb) környezeti tényezőt alkotnak a gyermekeket körülvevő személyek (kortárs gyermekek és felnőttek), azaz a szociális környezet. Ennek szeretetteljes, harmonikus légköre, pajtási-baráti hangulata rányomja a bélyegét a gyermek személyiségfejlődésére.

Speciális gondozási, prevenciós és korrekciós testi nevelési feladatokról is szól az alap-program. E feladatok között olyan esetekre kell gondolnunk, amelyek az óvodásgyermekek együttélésében, közös nevelésében gondot okozhatnak, így az érzékszervi fogyatékos (nagyothalló, gyengén látó), a mozgásszervi fogyatékos, a veleszületett (kongenitális) betegségben, rendellenességben szenvedő, vagy értelmi (érzelmi) fogyatékos kisgyermekek speciális gondozása. Ilyen esetekben az óvónő szakértők bevonásával végezheti csak el eredményesen az egészséges életmódra nevelés pedagógiai feladatait.

Az értelmi fejlesztés igénye

Az értelmi nevelés feladatait az Alap-program a kisgyermek ismereteinek fejlesztésében jelöli ki. A program –értelemszerűen – azt is tartalmazza, hogy a kisgyermeknek egyre több ismeretet kell megszereznie és rendszereznie szervezetének működéséről, az egészségvédelem alapkérdéseiről (pl. kórokozó, fertőzés, betegség, táplálkozás, aktív mozgás és pihenés, az érzékszervek higiénéje és védelme stb.). Az óvoda az egészségfejlesztő ismereteknek csupán egy részét közvetíti. A gyermek már előzetesen jelentős mennyiségű egészségvédő ismeretet hoz magával a családjából, amit az óvoda vagy megerősít vagy gátol, leépít. Ezekhez az ismeretekhez kapcsolódnak azok az egészség-védő, egészségfejlesztő biológiai ismeretek, amelyeket a gyermek értelmi szintjéhez mérten az óvodában szerez meg, illetve rendszerez. Az egészség-védelmi ismeretközlés lehetősége kiterjed az óvodai foglalkozások mellett a szabadidő más lehetőségeire is, így a játékra, a “kísérletezésekre”, megfigyelésekre, a sétákra, kirándulásokra.

A szocializáció elősegítése

Az egészségnevelés fő területe az óvodai közösségben megvalósuló szocializáció elősegítése és a szociális érzékenység fejlődése-fejlesztése. Az óvoda a gyermek viselkedésének második legfőbb mintaadó közössége (az első: a család). Ebben a közösségben az óvónő és más felnőtt személyek magatartása elsajátítandó mintául szerepel, azaz modell-értékű. A gyermek-gyermek, valamint a felnőtt-gyermek kapcsolat érzelmi töltése, társkapcsolati igénye, biztonság-nyújtása biztosítja az együttérzés, az önzetlenség, a segítés, az önfegyelem kialakulását.

Az óvodai szocializáció közvetlenül kapcsolódik a családi szocializációhoz, az óvodának “csak” kiegészítő szerepe van a családi szocializáció mellett.

A szegénység, a szociális kirekesztettség, az elhanyagoltság, a szeretethiány mély sebeket üt a gyermek lelkén. Az ilyen állapotú gyermek a nyílt és őszinte óvodapedagógushoz, a derűs és szeretetteljes védőnőhöz, a biztonságot nyújtó óvónőhöz vonzódik. Ez a tény határozza meg az óvónő és a védőnő szociohigiénés (társas egészségvédő) karakterét, viselkedési normáját.

Az egészségnevelés fő feladata a gyermekek egészségben való megtartása, szervezetük edzése, a stresszhatások feldolgozására való felkészítés. Mindez a mindennapos gondozó-nevelő-oktató munka elválaszthatatlan része, és folyamatos tennivalója.

Az óvodai egészségnevelő munkában a hangsúly tehát az egészséges magatartás kialakítására (fejlesztésre, edzésre, életmód alakításra), a betegségek megelőzésre irányul.

Egészségnevelésünk fő területei: -az élet és testi épség védelme -az egészség védelme, és fejlesztése, egészséggondozás -az egészséges táplálkozás biztosítása -elegendő mozgáslehetőség és játéklehetőség, rendszeres testedzés -a világ tevékeny megismerése -értelmi, érzelmi fejlesztés

Az egészségvédelem, mint általános nevelési elv, átfogja az óvodai nevelés minden mozzanatát. Nem lehet az óvodai életnek egyetlen pillanata sem, amelyben ne válnék kötelező erejűvé az óvoda- pedagógusok és az óvoda dolgozói számára az élet, a testi épség és az egészség megvédése.

Az egészség fogalmába nem csupán a betegség tüneteinek hiánya tartozik bele. Az egészséghez a teljes testi-lelki-szellemi jólét, a szociális biztonság is hozzátartozik. Az egészségnevelésben alapvető szerepe van a pedagógusnak és a szülőknek is egyaránt.

Az óvodában az egészségnevelés egyik legfontosabb része a személyi higiéné kérdése. Minden óvodapedagógus kiemelten fontosnak tartja a gyermekeknél a testi tisztasággal szembeni igényesség kialakítását. Ezt az igényességet, feltételes reflexként kell kialakítanunk a gyermekben, hiszen bőrünk véd a fertőzésekkel szemben, és ki van téve a szennyeződéseknek. A kéz alapos megtisztítása az első legfontosabb higiénés előírás, amit a gyerekekkel el kell sajátíttatnunk már kicsi koruktól kezdve. Fontos, hogy erre az óvodában és otthon is nagyon odafigyeljünk, hiszen így elkerülhető, megelőzhető a betegség. Természetesen, a személyi higiénéhez tartozik a minden napi fürdés is. Érdemes a csípéseket, sebeket naponta megvizsgálni, valamint kullancs ellen is átvizsgálni az egész testet. Nagyon fontos az évszaknak megfelelő bőrápolás gyermekeknél is, (télen arckrém szárazság ellen, nyáron naptej az erős napsugárzás ellen).

A rendszeres fogmosás fontos, hogy a napi rutin része legyen. Az óvodában középső csoporttól kezdve minden délben fogápolás történik.

Az egészség megőrzéséhez elmaradhatatlan a megfelelő öltözködés is. Az öltözködés testünk hőszabályozásának mesterséges formája, valamint véd a szennyeződésektől és mechanikai hatásoktól is. Mindig rétegesen öltöztessük a gyereket. Bár nehéz eltalálni, sem a túlöltöztetés, sem az alulöltöztetés nem egészséges. Majdnem mindig ajánlott valamilyen fejfedőt adni a gyerekekre, nyáron napszúrás ellen, tavasszal és ősszel a szél ellen, télen a hideg ellen.

Az egészségmegőrzéséhez elengedhetetlen a higiénián kívül a megfelelő mennyiségű és minőségű táplálkozás, alvás és mozgás.

Az óvodában különösen odafigyelünk a gyermekek étkezésére. Az óvónők sokszor elmondják a gyermekeknek, hogy miért fontos a zöldség és gyümölcs bevitele a szervezetbe. A gyermekélelmezést biztosító vállalkozótól szervezettel folyamatos kapcsolatban vagyunk. Elvárjuk az egészséges alapanyagok felhasználását, a teljes kiőrlésű és magvas pékáru biztosítását. A Szakmai Munkaközösség programjában jelentős szerepet kap az Egészséges életmódra nevelés. Célok egyike az egészséges táplálkozás alakítása. A gyermekek naponta fogyasztanak friss zöldséget és gyümölcsöt, ami szülői felajánlással is érkezik az óvodába. Tavasszal rendszeresen megtartjuk az Egészség-napot, ahol zöldség-gyümölcs salátákat, ételeket, süteményeket készítenek a gyerekek az óvónők segítségével, illetve a szülők közreműködésével.

A megfelelő mennyiségű alvás nagyon fontos gyermek kiegyensúlyozott fejlődéséhez. A napirendben biztosított alvásidő kortól függően 2 illetve 2,5 óra.

Kiemeltnek tartjuk a sport hozzájárulását a gyerekek testi-lelki-szellemi fejlődéséhez és az egészséges életvitel kialakításához. Ezért egyik fő célunk a mozgás megszerettetése már kisgyermekkortól kezdve. Kiemelt jelentőségű az óvodai élet minden fázisában a kisgyermek mozgásigényének kielégítése, harmonikus, összerendezett mozgásainak kifejlesztése. Ebben a követelményben a gyermek testi képességeinek fejlesztése fogalmazódik meg, a tudatos, célszerű összerendezett cselekvés fejlődésének elősegítése mind az alapvető mozgásfunkciókban (a járásban, sietésben, futásban, lépcsőn járásban), mind pedig az emberi kapcsolatokhoz nélkülözhetetlen humán mozgáskultúrában (játékban, feladatteljesítésben, együttes tevékenységben, segítésben, baleset-megelőzésben, fertőzést megelőző magatartásban). Minél korábban megismerkednek a gyermekek a különböző mozgásformákkal, annál nagyobb hatást érünk el a koordinációs képességük, erőnlétük, ritmusérzékük, kitartásuk fejlődése terén, s talán rejtett tehetségük is idejében napvilágra kerülhet. Az óvoda udvarán a szokásos mászós játékokat, homokozást, hintázást lehet élvezni. A motorozás, rollerezés, biciklizés gyakorlására, a KRESZ szabályok elsajátítására az e célra kialakított KRESZ park ad lehetőséget. Folyamatosan fejlesztjük az udvarunk mászó-játékait, tudva, hogy a késő délután hazakerülő kisgyerek otthon már leginkább a TV előtt ül, mozgásra az óvodában van a legtöbb ideje és lehetősége. A középső és nagycsoportosok részére az úszási készségek alakítására kínálunk külső helyszínen módot.

Szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen az óvodánk az erdő közepén, friss levegőn,csodálatos környezetben helyezkedik el, így alkalmunk nyílik a gyakori kirándulásra. Ezeket a túrákat nagyon élvezik a gyerekek, hiszen a kirándulás során sokat és szabadon mozoghatnak. Óvodánk nevelési programját egészítik ki a térítéses külön foglalkozások, mint az említett úszás, Ovi-foci program. Ezek akkor megfelelőek, ha mozgásfejlesztő, tartásjavító, edző hatásuk szervesen kapcsolódik az óvoda feladatrendszeréhez, figyelembe veszi a gyermekek életkori fejlettségét, valamint igazodik az óvoda napirendjéhez.

Egészségügyi szolgáltatások

Az óvoda egészségfejlesztési terve beágyazódik a gyermek-egészségügyi szakhálózat szervezeti tervébe. Az óvoda-iskola egészségügyi ellátást 26/1997 NM számú rendelet írja elő, mely rögzíti az óvoda orvosa által elvégzendő gyermek-egészségügyi feladatokat, továbbá a védőnő feladatait. Az óvodai egészségügyi szolgálat feladata a gyermekek fogászati gondozása. A csoportos fogászati látogatás megszervezésén túl az orvosi kezelésektől való félelem legyőzése is elérendő cél. Minden egészségügyi vizsgálat együttes óvodapedagógusi és védőnői előkészítést igényel.

Az óvoda rendszeres munkakapcsolatot tart fenn a gyermekek egészségügyi ellátását biztosító szervezetekkel.

• háziorvos
• védőnő
• fogorvos
• Boldogasszonyháza Alapítvány
• üzemorvos

Szűrési feladataikat éves terv rögzítette az óvoda éves munkatervében.

Az orvos által ellátandó feladatok:

• folyamatos egészségügyi felügyelet
• évente egy alkalommal történő szűrővizsgálat
• iskola alkalmassági vizsgálat a nagycsoportban
• látásvizsgálat
• hallásvizsgálat
• státusz vizsgálat 3 és 6 éves korban

A védőnő rendszeresen látogatja intézményünket:

• tetű miatti ellenőrzés havonta
• státuszvizsgálat kis-középső-és nagycsoportban
• szemvizsgálat
• ortopédszűrés
• fogápolás
• iskolaérettségi vizsgálat

A fogorvos

Fogorvosi szűrésen a nagycsoportosok áprilisban vesznek részt. A fogorvosi szakrendelésre csak általános ellenőrzés és a szakorvosi munka megismertetése miatt látogat el mindig a nagycsoport.

Boldogasszonyháza Alapítvány

Nagycsoportos gyermekek ortopédiai szűrését az Alapítvány vezető szakorvosa évente egy alkalommal végzi, általában május hónapban.

Az érzelmi nevelés és szocializáció biztosítása: Az óvodáskorú gyermek egyik jellemző sajátossága a magatartás érzelmi vezéreltsége. A személyiségen belül az érzelmek dominálnak, ezért elengedhetetlen, hogy a gyereket az óvodában érzelmi biztonság, otthonosság, derűs, kiegyensúlyozott, szeretetteli légkör vegye körül. Mindezért szükséges, hogy – már az óvodába lépéskor kedvező érzelmi hatások érjék a gyermeket; – az óvodapedagógus-gyermek, gyermek-dajka, gyermek-gyermek kapcsolatot pozitív attitűd, érzelmi töltés jellemezze; – az óvoda egyszerre segítse a gyermek szociális érzékenységének fejlődését, éntudatának alakulását, és engedjen teret önkifejező és önérvényesítő törekvéseinek; – az óvoda teremtsen lehetőséget arra, hogy a gyermek kielégíthesse természetes társas szükségleteit; nevelje a gyermeket a különbözőségek elfogadására, tiszteletére. A szocializáció szempontjából különös jelentőségű a közös élményekre épülő tevékenységek gyakorlása. Az óvodai élet szervezése segíti a gyermek erkölcsi tulajdonságainak (mint például: az együttérzés, a segítőkészség, az önzetlenség, a figyelmesség) és akaratának (ezen belül: önállóságának, önfegyelmének, kitartásának, feladattudatának, szabálytudatának) fejlődését, szokás- és normarendszer megalapozását. A gyermek nyitottságára építve az óvoda segítse elő, hogy a gyermek tudjon rácsodálkozni a természetben és az emberi környezetben megmutatkozó jóra és szépre, tisztelje és becsülje azt. Ismerje szűkebb és tágabb környezetét, amely a szülőföldhöz való kötődés alapja. A gyermeki magatartás alakulása szempontjából modell értékű az óvodapedagógus és az óvoda más dolgozóinak kommunikációja, bánásmódja és viselkedése. A nehezen szocializálható, lassabban fejlődő, alacsonyabb fejlettségi szinten álló, érzékszervi, értelmi vagy mozgássérült, hátrányos helyzetű, halmozottan hátrányos helyzetű, az elhanyagolt, valamint a kiemelkedő képességű gyermekek nevelése speciális ismereteket, sajátos törődést igényel, szükség esetén megfelelő szakemberek (pszichológus, logopédus gyógypedagógus, konduktor stb.) közreműködésével.

Az óvodás korú gyermek jellemző sajátossága a magatartás érzelmi vezéreltsége. Mivel a gyermeki személyiségben az érzelmek dominálnak, s a mi helyi programunk is kiemelten kezeli az érzelmi nevelést, ezért elengedhetetlen, hogy a gyermeket az óvodában érzelmi biztonság, otthonosság, derűs, szeretetteli légkör vegye körül. Mindezért szükséges:

• hogy már az óvodába lépéskor kedvező érzelmi hatások érjék a gyermeket
• a felnőtt-gyermek, gyermek-gyermek kapcsolat pozitív érzelmi töltésű legyen
• elsődleges ebben az óvónő modell szerepe az óvoda segítse a gyermek szociális érzékenységének fejlődését és én-tudatának alakulását, támogassa a gyermek aktivitását.
• tanítsa meg a kudarc elviselésére
• az óvoda segítse a gyermek társas kapcsolatainak pozitív alakulását,
• nevelje a gyermeket a másság elfogadására

az érzelmi biztonság megteremtése mellett rendszeresen visszatérő kommunikációs helyzetekben biztosítjuk az utánzáson alapuló nyelvelsajátítást a hagyományőrzés és természetvédelem motiváló erejének folyamatos fenntartása.

A szocializáció szempontjából olyan óvodai életet biztosítunk, amely segíti a gyermek erkölcsi tulajdonságainak -pl együttérzés, segítőkészség, önzetlenség, figyelmesség- és akaratának – önállóságának, önfegyelmének,kitartásának, feladattudatának, szabálytudatának – fejlődését. A gyermek nyitottságára építve az óvoda segítse elő, hogy a gyermek tudjon rácsodálkozni a természetben és az emberi környezetben megmutatkozó jóra és szépre, tisztelje, óvja és becsülje azt.

Az értelmi nevelés megvalósítása:

Az anyanyelvi nevelés valamennyi tevékenységi forma keretében megvalósítandó feladat. Az anyanyelv fejlesztése és a kommunikáció különböző formáinak alakítása – beszélő környezettel, helyes mintaadással és szabályközvetítéssel (a javítgatás elkerülésével) – az óvodai nevelőtevékenység egészében jelen van. Az anyanyelv ismeretére, megbecsülésére, szeretetére nevelés közben a gyermek természetes beszéd és kommunikációs kedvének fenntartására, ösztönzésére, a gyermek meghallgatására, beszédfegyelem kialakítására, a gyermeki kérdések támogatására és a válaszok igénylésére szükséges figyelmet fordítani. Az óvodai nevelés a gyermek érdeklődésére, kíváncsiságára, mint életkori sajátosságra valamint a meglévő tapasztalataira, élményeire és ismereteire építve biztosítson a gyermeknek változatos tevékenységeket, amelyeken keresztül további élményeket, tapasztalatokat szerezhet az őt körülvevő természeti és társadalmi környezetről.

Az értelmi nevelés további feladatai: egyrészt a gyermek spontán szerzett tapasztalatainak, ismereteinek rendszerezése, bővítése, különböző tevékenységekben és élethelyzetekben való gyakorlása, másrészt az értelmi képességek (érzékelés, észlelés, emlékezet, figyelem, képzelet, gondolkodás) és a kreativitás fejlesztése. Az értelmi nevelés további feladatai: egyrészt a gyermek spontán szerzett tapasztalatainak, ismereteinek rendszerezése, bővítése, másrészt az értelmi képességek – érzékelés, észlelés, emlékezet, figyelem, képzelet, gondolkodás- és a kreativitás fejlesztése. A kisebbségi és anyanyelvi kultúrából tudatosan felépített ünnepkörök segítségével változatos módon szervezzük meg a nyelvelsajátítást. A hagyományőrző szemléletű nevelésünkben a tudatosan megtervezett aktív cselekedtetéssel fejlesszük a gyermekek értelmi képességeit. A hagyományőrzés keretében minél több kézműves foglalkozással ismerkedjenek meg, tevékenység közben a természetes anyagok révén kerüljenek mind közelebb a természethez.

2.3 Az iskolai alkalmasság

A feladatok mindhárom területen történő megvalósulása biztosítja azt, hogy az óvodáskor végére minden testileg, szellemileg ép gyermek megfeleljen az iskolai alkalmasság követelményeinek, melyek közül egyik sem hanyagolható el. Az iskolára alkalmas gyermek teste arányosan fejlett, teherbíró. Mozgása összerendezett, harmonikus. Mozgáskoordinációjának, finommotorikus mozgásának fejlettsége képessé teszi őt az írás elsajátítására. Mozgását, viselkedését, testi szükségletei kielégítését szándékosan irányítani tudja.

A lelkileg egészséges gyermek képes a szándékos emlékezeti bevésésre, felidézésre, megjelenik a szándékos figyelem, annak tartalma, terjedelme mindinkább növekszik.

Gondolkodása az elemi fogalmi gondolkodás felé tolódik el.

Az iskolai foglalkoztatásra alkalmas gyermek folyamatosan kommunikál, gondolatait, érzelmeit mások számára is érthető módon foglalja mondatokba. A szociálisan egészséges gyermek képes a tanítóval való együttműködésre, a szabályokhoz történő alkalmazkodásra. Kitartása, önállósága, önfegyelme lehetővé teszi számára az iskolai élet által megkövetelt szabályokhoz való alkalmazkodást. Az óvodai nevelés tartalma tágabb személyiségfejlesztő munka, melynek szoros része a tanuláshoz szükséges képességek kifejlesztése, mely alapvetően meghatározza az óvodai nevelés eredményességét. Az óvoda a családdal együtt felelős e fejlődési eredmény megvalósulásáért, az iskolai alkalmasságért.

3. Az óvodai nevelés rendszere

A gyermek egészséges fejlődéséhez, fejlesztéséhez a napirend és a hetirend biztosítja a feltételeket a megfelelő időtartamú párhuzamosan végezhető, differenciált tevékenységek tervezésével, szervezésével. A napirend igazodik a különböző tevékenységekhez és a gyermek egyéni szükségleteihez, valamint tekintettel van a helyi szokásokra, igényekre. A rendszeresség és az ismétlődések érzelmi biztonságot teremtenek a gyermeknek. A jó napirendet folyamatosság és rugalmasság jellemzi. Fontos a tevékenységek közötti harmonikus arányok kialakítása szem előtt tartva a játék kitüntetett szerepét. A napi- és hetirendet a gyermekcsoport óvodapedagógusai alakítják ki. Az óvodai élet szervezésében a gondozásnak is kiemelt szerepe van. Az óvodapedagógus a gondozás folyamatában is nevel, építi kapcsolatait a gyermekekkel, egyúttal segíti önállóságuk fejlődését együttműködve a gondozást végző többi munkatárssal. Az óvodai nevelés tervezését, valamint a gyermekek megismerését és fejlesztését, a fejlődésük nyomon követését különböző kötelező dokumentumok, továbbá az óvodapedagógusok által készített – nem kötelező – feljegyzések, dokumentumok is szolgálják. Az óvodai nevelés csak a fenntartó által jóváhagyott helyi nevelési program alapján történhet és a gyermek neveléséhez szükséges a teljes óvodai életet magába foglaló tevékenységek keretében szervezhető meg. Az óvoda teljes nyitva tartási idejében a gyermekekkel történő foglalkozások mindegyikét óvodapedagógus irányítja.

3.1 Az óvodánk nevelési rendszerének modellértelmezése

Az óvodai nevelés rendszerében a nevelési célok elérését a feladatokon keresztül érhetjük el. A feladatok egymással összefüggő, komplex módon valósulnak meg, s a nevelés egész rendszerét átfogják. A modell alapján látható, hogy a célok, a feladatok, a tevékenységi formák és a fejlesztés tartalma összefüggnek egymással. Az ábra jól mutatja, hogy a nevelés alapvető keretei / gondozás, egészséges életmód, közösségi nevelés, szocializáció / szemléletünk szerint kiemelt helyen szerepelnek, mert gyermekeink szükségleteinek kielégítését alapvető feladatnak tartjuk. A szükségletek kielégítésének milyensége határozza meg a gyermek közérzetét, kapcsolatát az óvodával s a felnőttekkel, akikkel függőségi viszonyban áll.

A helyi programunk magas fokú szervezettséggel, a lehető legjobb személyi és tárgyi feltételekkel kívánja biztosítani a gyermek zavartalan fejlődéséhez a feltételeket. Kiemelt helyen szerepel az anyanyelvi és nemzetiségi nevelés, valamint a környezetvédelem, a néphagyományőrző tevékenység, melyek a gyermekek mindennapjaiban jelen vannak, s ehhez a napirend biztosít megfelelő időkeretet. A nevelés keretein belül a fejlesztés tartalma a gyermekek alapvető tevékenységi formáira épülnek: a játékra, a munka jellegű tevékenységekre s a tanulásra, amelyek tartalmát az egyes nevelési területek biztosítják: irodalmi-, zenei-, vizuális- matematikai- és informatikai nevelés, testnevelés, környezetismeret. Mindezen fejlesztések hatásával érhetjük el a fejlődés eredményét, az iskolai alkalmasságot.

3.2 Az óvodai nevelésünk rendszerének modellje

CÉL ÉS FELADAT

FŐ TERÜLETEK

KERETEK

ANYANYELVI NEVELÉS

NEMZETISÉGI NYELVOKTATÁS

NÉPHAGYOMÁNYŐRZÉS GYERMEKI TEVÉKENYSÉGEK FEJLESZTÉS TARTALMA KAPCSOLATOK

FEJLŐDÉS JELLEMZŐI

3.3 A rendszer elemeinek rövid felvázolása

3.3.1. Az alapvető keretek

Gondozás és egészséges életmód

A kisgyermek olyan szükségleteit elégíti ki, mely elősegíti növekedését, fejlődését, hozzájárul egészségének megőrzéséhez, jó közérzetéhez, egészséges életmódjának kialakulásához, és megteremti a nevelési hatások kedvező feltételeinek érvényesülését. Az egészség megőrzésére irányuló gondozás a személyi és környezethigiénét valamint a pszichohigiénét is magába foglalja. Az egészséges személyiségfejlődés egyik legfontosabb feltétele az óvónő és a gyermek közötti jó kapcsolat. A kisgyermek jó közérzetéhez a felnőtt testközelségére is szükség van. A gyermek szükségleteinek önálló kielégítésére csak fokozatosan válnak képessé.

A gyerek egészségi állapotát jelentősen befolyásolja az életmódja. Az óvodában az életritmus, táplálkozás, testápolás, öltözködés, mozgás, edzés, pihenés és alvás megszervezésével, s az ehhez kapcsolódó gyermeki tevékenységekkel, és az ezen alapuló szokások kialakításával biztosítja a nevelő a megfelelő életmódot. A helyes életritmus – a rendszeresen, megszokott időben végzett tevékenységek visszahatnak az életfolyamatokra, így az egészséges, testi, szellemi fejlődésnek is feltételei. A nyugodt, kiegyensúlyozott élettempó érdekében a gyermekek óvodában eltöltött idejét ésszerűen és a szükségleteknek megfelelően kell beosztani.

Közösségi nevelés, szocializáció

Az óvodai nevelési folyamat alapvető, átfogó kerete, gyakorlati módszere, eljárásrendszere, amely lehetővé teszi a társadalom szempontjából értékes tulajdonságok alakítását. A közösségi nevelés által biztosíthatók egyes tevékenységi formák és a társas kapcsolatok. A közösségi nevelés serkenti a szocializációt, s ezzel tovább szélesedik a gyermek bevezetése társadalmi környezetébe. A szociális tanulás a gyerek születésekor kezdődik, abban a környezetben, amelybe születik, amely őtkörülveszi, s amelynek tudatos és spontán rendszere pozitív és negatív irányba egyaránt befolyásolja személyiségét. Ezért a gyermeket érő hatások közül kiemelkedő jelentőségű a közösségi nevelés céltudatossága, folyamatossága, intenzitása és szervezettsége. A közösségi élet tevékenységi és kapcsolatrendszerében alakul a gyermek közösségi érzelmeinek, beállítódásának, magatartásának, s ezen belül szokásainak formálódása. Az új környezet elfogadásához az új örömforrások átélése vezethet legtermészetesebben. Legfontosabb közülük az érzelmi biztonság és a tevékenységszükséglet kielégítése. A szociális tanulás folyamatában jut el a gyermek az én-től a mi tudathoz, s alakulnak ki olyan erkölcsi tulajdonságai, mellyel képessé válnak az együttélésre. A nevelés eredményessége attól függ, mennyire sikerül a közösség előtt álló feladatokat minden egyes gyermek számára közelivé, teljesíthetővé, érzelmileg elfogadhatóvá, vonzóvá tenni.

3.3.2 Tevékenységformák

Játék

A játék a legfőbb személyiségfejlesztő eszköz az óvodás gyermek életében, mert benne minden tanulási tartalom: ismeret, jártasság, készség megjelenik. Eredményeképpen alapozódnak a képességek és alakul a magatartás. A játék közben a gyerek derűs, felszabadult, a játék örömforrás számára: maga a cselekvés, a manipuláció szerez örömet. A motivációja nem a célban, hanem a tevékenységben van, tehát önmagáért való. A játék a valóságot tükrözi, a gyerek tapasztalatait, élményeit játssza el sajátos, gyakran átalakított formában. A közös játék olyan bonyolult kölcsönös kapcsolatokra, együttműködésre készteti a gyermeket, amilyenre a játékon kívül még nem képesek. Tapasztalatokat szereznek a másik gyermek helyzetébe való beleélésben, az együttérzésben. A játék a kisgyermekkor legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége, s így az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze. A játék – szabad-képzettársításokat követő szabad játékfolyamat – a kisgyerek elemi pszichikus szükséglete, melynek mindennap visszatérő módon, hosszan tartóan és lehetőleg zavartalanul ki kell elégülnie. A kisgyermek a külvilágból és saját belső világából származó tagolatlan benyomásait játékában tagolja. Így válik a játék kiemelt jelentőségű tájékozódó, a pszichikumot, a kreativitást fejlesztő és erősítő, élményt adó tevékenységgé.

A kisgyermek első valódi játszótársa a családban, az óvodában is a felnőtt – a szülő és az óvodapedagógus. Utánozható mintát ad a játéktevékenységre, majd amikor a szabad játékfolyamat már kialakult, bevonható társ marad, illetve segítővé, kezdeményezővé lesz, ha a játékfolyamat elakad. A felnőtt jelenléte teszi lehetővé a gyerekek közötti játékkapcsolatok kialakulását is. A játékhoz megfelelő helyre és egyszerű, alakítható, a gyermeki fantázia kibontakozását segítő anyagokra, játékszerekre van szükség. Az óvoda és az óvodapedagógus feladata, hogy megfelelő csoportlégkört, helyet, időt, eszközöket és élményszerzési lehetőségeket biztosítson a különböző játékformákhoz, a gyakorló játékokhoz, a szimbolikus-szerepjátékokhoz, konstruáló játékokhoz, a szabályjátékokhoz. A játék folyamatában az óvodapedagógus tudatos jelenléte biztosítja az indirekt irányítás felelősségét. Az óvodában fontos a szabad játék túlsúlyának érvényesülése. A játék kiemelt jelentőségének az óvoda napirendjében, időbeosztásában is meg kell mutatkoznia.

Munka

A munka célra irányuló tevékenység.

Többnyire külső irányítással folyik, a gyerektől belső fegyelmet, kötelezettségvállalást és annak teljesítését igényli. A munka az óvodáskor végéig játékos jellegű marad, ezért szívesen azonosulnak a munka céljával, természetesnek tartják szükségességét, élvezik az elért eredményeket. A munka felelősséggel jár, megfelelő beállítódásra, ismeretekre, készségekre van hozzá szükség. Gyakorlás hatására képessé válnak arra, hogy számoljanak tevékenységük következményével is. A személyiségfejlesztés fontos eszköze a játékkal és a cselekvő tapasztalással sok vonatkozásban azonosságot mutató, azzal egybeeső munka és munka jellegű játékos tevékenység (az önkiszolgálás, segítés az óvodapedagógusnak és más felnőtteknek, a csoporttársakkal együtt, értük, később önálló tevékenységként végzett alkalmi megbízások teljesítése, az elvállalt naposi vagy egyéb munka, a környezet-, a növény- és állatgondozás stb.).

A gyermek munka jellegű tevékenysége – önként – azaz örömmel és szívesen – végzett aktív tevékenység; – a tapasztalatszerzésnek és a környezet megismerésének, a munkavégzéshez szükséges attitűdök és képességek, készségek, tulajdonságok (mint például a kitartás, az önállóság, a felelősség, a céltudatosság) alakításának fontos lehetősége; – a közösségi kapcsolatok, a kötelességteljesítés alakításának eszköze, a saját és mások elismerésére nevelés egyik formája. A gyermeki munka az óvodapedagógustól tudatos pedagógiai szervezést, a gyermekkel való együttműködést és folyamatos konkrét, reális, vagyis a gyermeknek saját magához mérten fejlesztő értékelést igényel.

Tanulás

Óvodás korban a játék és a tanulás teljesen összefonódik. Az óvodában a tanulás egyrészt spontán, másrészt a nevelési célok érdekében sajátosan szervezett tevékenység. A képességek, magatartás, a tanulás iránti vágy, a motiváció fejlődését és az ismeretszerzést egyaránt magába foglalja. A megfigyelés, az emlékezetbe vésés, a felidézés ebben az életkorban a gyakorlati tevékenységbe ágyazottan fejlődik. A megismerés fokozatosan áttevődik a képszerű, szemléletes gondolkodás szintjére. A tanulásban szerzett tapasztalatok során eljut az én központú gondolkodástól a szemléletes a fogalomalkotásig. A tanulás közben végzett sokféle tevékenység lehetőséget ad az érdeklődés kielégítésére, tapasztalatszerzés, a -megtanulás-, a gondolkodás örömének átélésére. A tanulás a gyerek világképének alakulását is befolyásolja, s hatására a gyerekek tapasztalatai is rendeződnek.

Az óvodai nevelés elősegíti a szociális és intellektuális képességek kibontakozását. A tanulás által fejlődnek a gyermekek értelmi képességei: érzékelésük, észlelésük, megfigyelő-képességük, emlékezetük, figyelmük. Gazdagodik fantáziájuk, fejlődik gondolkodásuk, beszédkészségük. Ezek megvalósításához olyan szervezett tanulási lehetőségek társulnak, mint a megfigyelés, tapasztalatszerzés, a kérdésekre és válaszokra épülő ismeretszerzés, melyeket az óvónő irányít. Ezek a tevékenységformák magukba foglalják az utánzásos minta és modellkövetéses magatartás -és viselkedéstanulás folyamatát is. Mivel a gyermekek tapasztalatszerzés közben tanulnak, ezért a tanulás különböző nevelési területeken valósul meg. Az óvodában a tanulás folyamatos, jelentős részben utánzásos, spontán tevékenység, amely a teljes személyiség fejlődését, fejlesztését támogatja. Nem szűkül le az ismeretszerzésre, az egész óvodai nap folyamán adódó helyzetekben, természetes és szimulált környezetben, kirándulásokon, az óvodapedagógus által kezdeményezett tevékenységi formákban, szervezeti és időkeretekben valósul meg. Az óvodai tanulás elsődleges célja az óvodás gyermek kompetenciáinak fejlesztése. Az óvodapedagógus a tanulást támogató környezet megteremtése során épít a gyermekek előzetes tapasztalataira, ismereteire. A tanulás feltétele a gyermek cselekvő aktivitása, a közvetlen, sok érzékszervét foglalkoztató tapasztalás, felfedezés lehetőségének biztosítása, kreativitásának erősítése.

A tanulás lehetséges formái az óvodában: – az utánzásos, minta- és modellkövetéses magatartás- és viselkedéstanulás (szokások alakítása), – a spontán játékos tapasztalatszerzés; – a cselekvéses tanulás; – a gyermeki kérdésekre, válaszokra épülő ismeretszerzés; – az óvodapedagógus által irányított megfigyelés, tapasztalatszerzés, felfedezés; – a gyakorlati problémamegoldás. Az óvodapedagógus a tanulás irányítása során, személyre szabott, pozitív értékeléssel segíti a gyermek személyiségének kibontakozását. lásd részletesen: II.1.4 fejezetben.

3.3.3 A fejlesztés tartalma

Anyanyelvi nevelés Az anyanyelvi-kommunikációs nevelés átfogja az óvodai nevelőmunka minden területét. A szocializáció folyamatában a beszéd a gyerek környezetével való érintkezésének, önkifejezésének, gondolkodásának legfőbb eszközévé válik. A beszéd által erősödik a gyerek biztonságérzete, növekszik tájékozottsága, gazdagodnak ismeretei. A helyes és szép beszéd mélyíti érzelmeit, fejleszti esztétikai érzékét, előkészíti őt irodalmi élmények befogadására. Eredményes megvalósulása hozzájárul a gyermekek iskolai alkalmasságához. Az anyanyelv kiemelt helyen szerepel néphagyományőrző programunkban. A mindennapi szóhasználaton túl színesíti az anyanyelvet, segít, hogy a népi életben használt szavak ne merüljenek feledésbe. Az óvodai élet tevékenységi formáiban a magyar és a kisebbségi / német / nyelv használata egyaránt érvényesül. A két nyelv használatának arányát a nevelési programban az óvodai élet kezdetén a gyermekcsoport nyelvismerete határozza meg.

Irodalmi nevelés

A mondóka, vers, mese hallgatása, mondogatása erkölcsi, esztétikai élményekhez juttatja a gyermekeket, feloldja szorongásaikat. A gyermekirodalmi alkotások számukra az értelmi síkon nehezen megközelíthető erkölcsi ítéletek, fogalmak kialakulását segítik. Az irodalmi nevelés a gyermekek értelmi, érzelmi és etikai fejlődésére pozitívan hat. Az érzelmi biztonság megadásának s az anyanyelvi nevelésnek egyaránt fontos eszközei a többnyire játékos mozgásokkal is összekapcsolt mondókák, dúdolók, versek. Ezek ritmusukkal, a mozdulatok és szavak egységével a gyermeknek érzéki-érzelmi élményeket adnak. A magyar gyermekköltészet, a népi, dajkai hagyományok gazdag és sok alkalmat, jó alapot kínálnak a mindennapos mondókázásra, verselésre. A mese a gyermek érzelmi, értelmi és erkölcsi fejlődésének és fejlesztésének egyik legfőbb segítője. A mese – képi és konkrét formában – tájékoztatja a gyermeket a külvilág és az emberi belső világ legfőbb érzelmi viszonylatairól, a lehetséges, megfelelő viselkedésformákról. A mese életkorilag megfelel az óvodás gyermek szemléletmódjának és világképének. Visszaigazolja a kisgyermek szorongásait, s egyben feloldást és megoldást kínál. A tárgyi világot is megelevenítő, átlelkesítő szemléletmódja és az ehhez társuló, a szigorú ok-okozati kapcsolatokat feloldó mágikus világképe, csodákkal és átváltozásokkal ráébreszt a mélyebb értelemben vett pszichikus realitásra és a külvilágra irányított megismerési törekvésekre. A mesélővel való személyes kapcsolatban a gyermek nagy érzelmi biztonságban érzi magát, s a játéktevékenységhez hasonlóan a mesehallgatás elengedett intim állapotában eleven, belső képvilágot jelenít meg. A belső képalkotásnak ez a folyamata a gyermeki élményfeldolgozás egyik legfontosabb formája. A gyermek saját vers- és mesealkotása, annak mozgással és/vagy ábrázolással történő kombinálása az önkifejezés egyik módja. A mindennapos mesélés, mondókázás és verselés a kisgyermek mentális higiénéjének elmaradhatatlan eleme. Az óvodában a népi, a klasszikus és a kortárs irodalmi műveknek egyaránt helye van.

Zenei nevelés

A zenei nevelés elsősorban a művészeti nevelés körébe tartozik, az érzelmeken keresztül hat a gyermekre. Felkelti a gyermek zenei érdeklődését, formálja zenei ízlését és esztétikai fogékonyságát. A zene hatása olyan emberformáló erő, mely kihat az egész személyiségre. A néphagyomány és művészi értékű gyerekdalok elősegítik a zenei anyanyelv megalapozását, s alapot ad a zenei műveltség továbbfejlesztéséhez. Az óvodában a környezet hangjainak megfigyelése, az ölbeli játékok, a népi gyermekdalok, az éneklés, az énekes játékok, a zenélés örömet nyújtanak a gyermeknek, egyben felkeltik zenei érdeklődését, formálják zenei ízlését, esztétikai fogékonyságát. Az élményt nyújtó közös ének-zenei tevékenységek során a gyermek felfedezi a dallam, a ritmus, a mozgás szépségét, a közös éneklés örömét. A népdalok éneklése, a gyermek néptáncok és népi játékok, a hagyományok megismerését, továbbélését segítik. Az óvodai ének-zenei nevelés feladatainak eredményes megvalósítása megalapozza, elősegíti a zenei anyanyelv kialakulását. Az énekes népi játékok és az igényesen válogatott kortárs művészeti alkotások fontos eszközül szolgálnak a gyermek zenei képességeinek (a ritmus, éneklés, hallás, mozgás) és zenei kreativitásának alakításában. A zenehallgatási anyag megválasztásánál az óvodapedagógus vegye figyelembe a nemzetiségi, etnikai kisebbségi nevelés esetében a gyermekek hovatartozását is. A felnőtt minta spontán utánzásával az éneklés, zenélés részévé válik a gyermek mindennapi tevékenységének.

Vizuális nevelés

E terület kialakítja bennük az elemi képolvasási, komponáló, térbeli tájékozódó és rendező képességet. A megfigyelés és ábrázolás által formálódnak a gyerekek képzetei, gazdagodik élmény és fantáziaviláguk, tartalmasabbá válnak fogalmaik. Az építő, ábrázoló, alakító tevékenység segíti a gyerek téri- formai- és színképzeteinek alakulását, gazdagodását, elősegíti a természet színeire, formáira való rácsodálkozással a szépség iránti vonzódás és értékelő képesség alakulását. A népi kismesterségekkel történő ismerkedés és gyakorlás során megismer a kisgyermek több különleges technikát, fogást és anyagot. A népi illetve sváb népművészettel, díszítésmóddal találkozva alakul esztétikai érzéke, ízlésvilága. Differenciálódnak érzelmei, kialakul fogékonysága az esztétikum iránt.

A rajzolás, festés, mintázás, építés, képalakítás, a kézi munka az ábrázolás különböző fajtái, a műalkotásokkal, a népművészeti elemekkel, az esztétikus tárgyi környezettel való ismerkedés is fontos eszköze a gyermeki személyiség fejlesztésének. A gyermeki alkotás a belső képek gazdagítására épül. Az óvodapedagógus az ábrázoló tevékenységekre az egész nap folyamán biztosítson teret, lehetőséget. Maga a tevékenység – s ennek öröme – a fontos, valamint az igény kialakítása az alkotásra, az önkifejezésre, a környezet esztétikai alakítására és az esztétikai élmények befogadására. Ezen tevékenységek az egyéni fejlettséghez és képességekhez igazodva segítik a képi-plasztikai kifejezőképesség, komponáló-, térbeli tájékozódó- és rendezőképességek alakulását, a gyermeki élmény és fantáziavilág gazdagodását és annak képi kifejezését: a gyermekek tér-forma és szín képzeteinek gazdagodását, képi gondolkodásuk fejlődését, esztétikai érzékenységük, szép iránti nyitottságuk, igényességük alakítását.

Az óvodapedagógus feladata megismertetni a gyermekeket az eszközök használatával, a különböző anyagokkal, a rajzolás, mintázás és kézi munka különböző technikai alapelemeivel és eljárásaival.

Környezetismeret

A gyermekek megismerkednek az őket körülvevő szűkebb és tágabb természeti és társadalmi környezettel. Olyan tapasztalatokat szereznek, amelyek az életkoruknak megfelelő, biztonságos eligazodáshoz, tájékozódáshoz nélkülözhetetlenek. Segíti a gyermekek irányítottan és spontán szerzett tapasztalataiknak feldolgozását. Fejleszti megfigyelő-képességüket, képzeletüket, gondolkodásukat, emlékezetüket. A gyermek aktivitása és érdeklődése során tapasztalatokat szerez a szűkebb és tágabb természeti-emberi-tárgyi környezet formai, mennyiségi, téri viszonyairól. A valóság felfedezése során pozitív érzelmi viszonya alakul a természethez, az emberi alkotásokhoz, tanulja azok védelmét, az értékek megőrzését.

A gyermek miközben felfedezi környezetét, olyan tapasztalatok birtokába jut, amelyek a környezetben való, életkorának megfelelő biztos eligazodáshoz, tájékozódáshoz szükségesek. Megismeri a szülőföld, az ott élő emberek, a hazai táj, a helyi hagyományok és néphagyományok, szokások, a családi és a tárgyi kultúra értékeit, megtanulja ezek szeretetét, védelmét is. A környezet megismerése során matematikai tartalmú tapasztalatoknak, ismereteknek is birtokába jut a gyermek és azokat a tevékenységeiben alkalmazza. Felismeri a mennyiségi, alaki, nagyságbeli és téri viszonyokat: alakul ítélőképessége, fejlődik tér-, sík- és mennyiségszemlélete. Az óvodapedagógus feladata, hogy tegye lehetővé a gyermek számára a környezet tevékeny megismerését. Biztosítson elegendő alkalmat, időt, helyet, eszközöket a spontán és szervezett tapasztalat- és ismeretszerzésre, a környezetkultúrára és a biztonságos életvitel szokásainak alakítására. Segítse elő a gyermek önálló véleményalkotását, döntési képességeinek fejlődését, a kortárs kapcsolatokban és a környezet alakításában.

A nevelés fontos feladata a szülőföldhöz, a nemzeti kultúra hagyományaihoz fűződő pozitív érzelmi viszony alakítása a helyi népszokások felelevenítésével. A Duna-part és az erdők közelsége, az ott található élővilág megismerése és megszerettetése az alapja a természet védelmére való nevelésnek.

Matematikai nevelés

E nevelési terület lehetőséget teremt a környező valóság formáival és mennyiségi viszonyaival kapcsolatos tapasztalatszerzésre. A matematikai megismerő, és problémamegoldó tevékenység élményt jelent a gyermek számára, s ezzel pozitívan motiválja őt a matematikai összefüggések, a probléma megoldás és az igazság megtalálásának keresésére. Ennek során fejlődik a gondolatok tevékenységgel és szóval történő kifejezésének képessége. E terület fejleszti a gyermek gondolkodását, figyelmét, kombinációs készségét, térlátását, problémamegoldó képességét, hatással van koncentrációs képességére, finom motorikus mozgására.

Testnevelés

E nevelési terület a gyermeki személyiség sokoldalú képzését, a motoros képességek és a mozgáskészség kibontakoztatását, a mozgásműveltség fejlesztését szolgálja. Fejleszti a gyermekek természetes mozgását, lehetőséget biztosít mozgástapasztalatuk rendszeres bővítésére, fejleszti cselekvő és feladatmegoldó képességüket. Fejleszti testi képességeiket, az ügyesség sokféle formáját, a testi erőt, gyorsaságot és állóképességet. Hozzájárul a légző- és keringési rendszer teljesítőképességének, csont- és izomrendszer teherbíró-képességének növeléséhez.

A torna, a mozgásos játékok fejlesztik a gyermekek természetes mozgását (járás, futás, ugrás, támasz, függés, egyensúlyozás, dobás), és testi képességeit mint az erő, ügyesség, gyorsaság, állóképesség, társra figyelés. Hozzájárulnak a harmonikus, összerendezett, fegyelmezett nagy és kismozgások kialakulásához. Kedvezően befolyásolják a gyermeki szervezet növekedését, teherbíró-, ellenálló képességét és az egyes szervek teljesítőképességét. Fontos szerepük van az egészség megőrzésében, megóvásában. Felerősítik és kiegészítik a gondozás és az egészséges életmódra nevelés hatását.

A mozgáskultúra fejlesztése mellett segítik a térben való tájékozódást, a helyzetfelismerést, a döntést és az alkalmazkodóképességet, valamint a személyiség akarati tényezőinek alakulását. A tornának, játékos mozgásoknak, az egészséges életmódot erősítő egyéb tevékenységeknek teremben és szabad levegőn, eszközökkel és eszközök nélkül, spontán vagy szervezett formában az óvodai nevelés minden napján – az egyéni szükségleteket és képességeket figyelembe véve – minden gyermek számára lehetőséget kell biztosítani. Középső és nagycsoportos gyermekeink számára állandó úszásoktatást szervezünk,mely fejleszti izomrendszerüket, ellenállóképességüket, megbarátkoznak a vízzel, biztonságban érzik magukat vizes közegben is.

3.3.4 A fejlesztés tartalmának modellje

4. Preferált nevelési elvek

4.1 Általános nevelési elvek

1. Az óvodás korú gyermek testi és elemi szükségleteinek minél magasabb szintű kielégítése.

2. Alapvető követelmény a kisgyerekek emberi méltóságának, jogainak biztosítása az óvodai nevelés teljes eszközrendszerével.

3. A pedagógiai etika megtartása Biztosítani kell a szülőt a teljes titoktartásról, s egyben tiszteletben kell tartani a családok belső ügyeit, szokásait.

4.2 Helyi adottságokból és igényekből adódó nevelési elveink

1. Nevelési elvünket befolyásolják a hagyományok, a természet szeretete, védelme. Ennek megvalósításában számítunk a szülők és nagyszülők, civil szervezetek együttműködésére.

2. A gyermekközpontú óvodai szemléletmód kialakítása, mely az alapvető gyermekszereteten túl figyelembe veszi a gyermekek életkori sajátosságait, testi, lelki szükségleteit. Ez az elv vonatkozik az óvoda minden dolgozójára, s felvételi kritérium is.

3. Az óvoda szolgáltató jellegének elfogadása. Minden dolgozó tudja, hogy óvodánkban minden a gyermekért történik. Fontos a szülők igényeinek kielégítése, ám ésszerűség határain belül, melynek korlátja a gyermek életkori sajátossága.

4. Speciális foglalkoztatásra szoruló gyermekek differenciált fejlesztése, szükség esetén szakember alkalmazása. / gyógytornász, logopédus /.

5. Kismaros, mint üdülőfalu illetve óvodánk környékének szépítése és ezáltal a környezet védelmére és szeretetére nevelés megalapozása.

5. A fejlődés jellemzői az óvodáskor végére

A gyermek belső érése, valamint a családi nevelés és az óvodai nevelési folyamat eredményeként a kisgyermekek többsége az óvodáskor végére hat-hét éves korra eléri az iskolai élet megkezdéséhez szükséges fejlettségi szintet. Belép a lassú átmenetnek abba az állapotába, amelyben az óvodásból iskolássá érik. A rugalmas beiskolázás az életkor figyelembevétele mellett lehetőséget ad a fejlettség szerinti iskolakezdésre. Az iskolakezdéshez az alábbi feltételek megléte szükséges: testi, lelki és szociális érettség, amelyek egyaránt szükségesek a sikeres iskolai munkához.

a) A testileg egészségesen fejlődő gyermek hatéves kora körül eljut az első alakváltozáshoz. Megváltoznak testarányai, megkezdődik a fogváltás. Teste arányosan fejlett, teherbíró. Mozgása összerendezettebb, harmonikusabb. Erőteljesen fejlődik a mozgáskoordináció és a finommotorika. Mozgását, viselkedését, testi szükségletei kielégítését szándékosan irányítani képes.

b) A lelkileg egészségesen fejlődő gyermek az óvodáskor végére nyitott érdeklődésével készen áll az iskolába lépésre. A tanuláshoz szükséges képességei folyamatosan fejlődnek. Érzékelése, észlelése tovább differenciálódik. (Különös jelentősége van a téri észlelés fejlettségének, a vizuális és az akusztikus differenciációnak, a téri tájékozottságnak, a térbeli mozgásfejlettségnek, a testséma kialakulásának.) A lelkileg egészségesen fejlődő gyermeknél – az önkéntelen emlékezeti bevésés és felidézés, a közvetlen felidézés mellett megjelenik a szándékos bevésés és felidézés, megnő a megőrzés időtartama; a felismerés mellett egyre nagyobb szerepet kap a felidézés, – megjelenik a tanulás alapját képező szándékos figyelem, fokozatosan növekszik a figyelem tartalma, terjedelme, könnyebbé válik a megosztása és átvitele, – a cselekvő-szemléletes és képi gondolkodás mellett az elemi fogalmi gondolkodás is kialakulóban van. Az egészségesen fejlődő gyermek – érthetően, folyamatosan kommunikál, beszél; gondolatait, érzelmeit mások számára érthető formában, életkorának megfelelő tempóban és hangsúllyal tudja kifejezni; minden szófajt használ; különböző mondatszerkezeteket, mondatfajtákat alkot; tisztán ejti a magán- és mássalhangzókat (a fogváltással is összefüggő nagy egyéni eltérések lehetségesek); végig tudja hallgatni és megérti mások beszédét, – elemi ismeretekkel rendelkezik önmagáról és környezetéről; tudja nevét, lakcímét, szülei foglalkozását, felismeri a napszakokat; ismeri és gyakorlatban alkalmazza a gyalogos közlekedés alapvető szabályait; ismeri szűkebb lakóhelyét, a környezetében élő növényeket, állatokat, azok gondozását és védelmét; felismeri az öltözködés és az időjárás összefüggéseit. Ismeri a viselkedés alapvető szabályait, kialakulóban vannak azok a magatartási formák, szokások, amelyek a természeti és társadalmi környezet megbecsüléséhez, megóvásához szükségesek; elemi mennyiségi ismeretei vannak.

c) Az óvodáskor végére a gyermekek szociálisan is éretté válnak az iskolára. A szociálisan egészségesen fejlődő gyermek készen áll az iskolai élet és a tanító elfogadására, képes a fokozatosan kialakuló együttműködésre, a kapcsolatteremtésre felnőttel és gyermektársaival, amennyiben az iskolai légkör ezt lehetővé teszi. A szociálisan érett gyermek – egyre több szabályhoz tud alkalmazkodni; késleltetni tudja szükségletei kielégítését, – feladattudata kialakulóban van, s ez a feladat megértésében, feladattartásban, a feladatok egyre eredményesebb elvégzésében nyilvánul meg; kitartásának, munkatempójának, önállóságának, önfegyelmének alakulása biztosítja ezt a tevékenységet. Az ötéves kortól kötelező óvodába járás ideje alatt az óvodai nevelési folyamat célja, feladata változatlanul az egész gyermeki személyiség harmonikus fejlődésének elősegítése. A sajátos nevelési igényű gyermekek esetében folyamatos, speciális szakemberek segítségével végzett pedagógiai munka mellett érhető csak el a fentiekben leírt fejlettségi szint. A különleges gondozásra jogosult gyermekek iskolaérettségi kritériumai tükrözik a befogadó intézmény elvárásait az iskolába kerülő gyermekekkel szemben.

6. Az óvodában folyó gyermekvédelmi munka

A gyermekvédelmi munka az 1997-es Gyermekvédelmi Törvény, s az azóta kiadott végrehajtási rendeletek, valamint a Közoktatási Törvényben foglaltak alapján történik. Az 1997. évi XXXI. sz. Törvény alapján: A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény határozza meg intézményünk feladatát, az ifjúsági gyermekvédelem kialakítását és működését, a gyermeki jogok és kötelességek kiépítését és a szülői jogok és kötelességek érvényesítését. Az óvodai gyermekvédelem célja: a családban nevelkedő veszélyeztetett gyermekek és családjuk közvetlen segítése.

Segítségnyújtás formái:

1. Kapcsolattartás – a gyermek sorsának figyelemmel kísérése, – szükségletének megfelelő szakszolgálat vagy szociális intézkedés igénybevétele az óvónő és a gyermekvédelmi felelős javaslatára.

2. Tájékoztatás a családok felé egyedi problémájuk megoldásának törvényes lehetőségeiről.

3. Az intézményrendszer megismertetése / nyílt nap /, bizalom erősítése az óvoda nyitottságának megszervezésével és a családlátogatásokon a személyes kapcsolatok kiépítésével.

Feladata: A folyamatos és rendszeres kapcsolattartás révén / intézmények közötti, család – óvoda közötti, valamint nevelőtestületi / egy olyan stabilan működő rendszer kialakítása, mely feltár, tájékoztat, koordinál, intézkedik. Intézményünk gyermekvédelmi felelőse állandó meghívottja a helyi önkormányzat Szociális Bizottságának.

II. Az óvodai nevelés tartalma

1. A nevelés tartalma

1.1 A nevelés alapvető keretei

1.1.1 Gondozás és egészséges életvitelre nevelés

1.1.1.1 Feladatok és módszertani alapelvek A gondozás feladatainak megvalósításában alapvető feladat a szeretetteljes, elfogadó, segítő és a gyerekek egyéni képességeit toleráló felnőtt viselkedés, melyben a gyermek megnyílik, gondjaival, igényeivel bátran fordul a felnőtthöz.

• A tárgyi és szubjektív feltételek megteremtése egyformán fontos feladat. Ez a pozitív légkör és nevelési attitűd biztosítja a gyermek fejlődéséhez az optimális feltételeket, melyben az önállósodási folyamat és a gyermek aktivitása is biztosított. A gyermek gondozása, szükségletei kielégítése, szokásrendszerük megalapozása a fő feladatunk.
• Az óvónő olyan környezetet biztosítson a gyerekek számára a meglévő helységek figyelembevételével, melyben a gyerekek jól érzik magukat, jól tájékozódhatnak, baleset nélkül mozoghatnak az egyes helységek között.
• Esztétikus, tiszta környezet vegye körül minden helységben a gyerekeket.
• Megfelelő időt és helyet biztosítson az udvaron való játékhoz, szabadidős tevékenységekhez, mozgáshoz, edzéshez.
• Az óvónő gondoskodjon az egészségügyi szokások kialakításáról: a rendszeres kézmosásról és fogmosásról.
• Különös gondot fordítson a megbetegedett gyerekre, ápolására, haza juttatására.
• Különös gonddal kezelje az átlagtól eltérő viselkedésű, szükségleteiben eltérő gyermeket, védje a megszégyenüléstől.
• Kísérje figyelemmel a beszédhibás gyermekek fejlődését. Figyeljen a helyes testtartásra.
• Az óvónő feladata, hogy biztosítsa a napirend keretében a helyes életritmus kialakítását.
• Tudatosan, az élettani szükségletek figyelembe vételével biztosítsa a megfelelő időt és sorrendet az egyes tevékenységekre.
• Biztosítsa a játék folyamatosságát a gyermek óvodában töltött ideje alatt, s ebbe ágyazva szervezze meg a tanulás, séta, étkezés és alvás, valamint a tisztálkodással kapcsolatos feladatokat.
• ldőt, kellemes légkört biztosítson ezekhez a tevékenységekhez, adjon időt a lassabban fejlődő, nehezen szocializálódó vagy bármely okból hátrányos helyzetű gyermek számára.
• Gondoskodjon a nyugodt táplálkozáshoz megfelelő helyről, időről, életkornak megfelelő eszközökről.
• Alakítsa ki a kulturált étkezési szokásokat.
• Az egész nap folyamán biztosítson vizet a gyermekek számára -teremben, udvaron.
• Vegye figyelembe a gyerek igényét, eltérő szokásait a táplálék elfogadásánál.
• Ügyeljen a diétára szoruló gyermekekre. · A testápolásban fontos, hogy jó kapcsolatot alakítson ki az óvónő a gyerekkel, sokat beszélgessen tevékenység közben.
• Vegye figyelembe a család gondozási szokásait. · Biztosítsa a fokozatosságot az önállósodáshoz.
• A szokásrendet úgy alakítsa, hogy a gyerek a nap folyamán bármikor kielégíthesse szükségleteit, társaitól elkülönítve.
• Segítse a gyermeket a hőmérsékletnek megfelelő öltözék viselésében, szoktassa a gyereket a rendre, tisztaságra, s annak megőrzésére.
• A gyerek életkorának megfelelő mozgásához biztosítsa a szükséges feltételeket, naponta vigye levegőre, sétákra, kirándulásokra. A megtett út hossza, időtartama igazodjék a gyermek életkorához.
• Minden lehetőséget ragadjon meg a gyermekek edzéséhez, mely az egészsége megőrzésének alapja.
• A nyugodt pihenéshez biztosítsa a csendet és a nyugalmat, a levegőcserét, a megfelelő ruházatot.
• Biztosítsa a folyamatos felkelést.

1.1.1.2 Tevékenységek

Testápolás:

A gyerekek kis segítséggel majd önállóan mossanak kezet, arcot, s törölközzenek szárazra. WC használat után próbálják használni a WC papírt. A WC és a mosdó rendjére vigyáznak, a tisztálkodási eszközöket a helyükre teszik. Segítséggel, majd később önállóan használják a zsebkendőt, s fújják az orrukat. A kiscsoportosok ebéd után szájukat öblítik, a középső és nagycsoportosok önállóan fogat mosnak. A fogápoló szereket tisztán teszik a helyére. Használják a saját fésűjüket és azt rakják a helyére.

Önkiszolgálás:

A gyerekek a felnőttek segítségévei ismerkednek, majd gyakorlás útján sajátítják el az önkiszolgálás különböző műveleteit, azok sorrendjét, majd nagycsoportos korukra önállóan végzik ezeket. Segítsenek a teremrendezésben, az ágyak elrakásában. Önállóan tevékenykednek, s ha szükség van rá, segítséget nyújtanak a társaiknak és a felnőtteknek.

Étkezés:

Edényekkel, evőeszközökkel önállóan kiszolgálják magukat, esztétikusan elhelyezik az asztalon, étkezés után visszaviszik a kijelölt helyre. Önállóan esznek, isznak, helyesen használják az evőeszközöket. A szalvétát önállóan, felszólítás nélkül használják. Étkezés közben ügyelnek az asztal és környéke rendjére.

Öltözködés:

Kis segítséggel, majd egyre önállóbban felöltöznek és levetkőznek, s megpróbálják betartani a megfelelő sorrendet. Ruhájukat a saját helyükre teszik, s vigyáznak azokra. Cipőjüket megpróbálják önállóan le -és felvenni, középsős kortól a cipőfűzőt befűzni és bekötni.

Környezetük rendben tartása:

Különféle eszközeiket használat után önállóan rendbe rakják és helyre teszik. Rendet tartanak maguk körül. Használják a lábtörlőt.

1.1.1.3 A fejlődés jellemzői

Az óvodás kor végére:

Testápolás:

• Eseti ellenőrzéssel önállóan használják a tisztálkodási eszközöket.
• Körömkefével tisztítják a körmüket, ha szükséges.
• Ruhájuk ujját le – és feltűrik, begombolják, kikapcsolják.
• Időnkénti ellenőrzés mellett önállóan használják a WC-t, vigyáznak a mosdó rendjére, a tisztálkodási eszközöket a helyére teszik.
• Ebéd után fogat mosnak és a fogápoló szereket tisztán tartják.
• A csoportszobában elhelyezett papír zsebkendőt szükség szerint önállóan használják.
• Hajukat rendben tartják

Önkiszolgálás:

• Az önkiszolgálást teljes önállósággal végzik a helyzetnek megfelelően.
• Fogat mosnak, a fogápoló szereiket tisztán rendben tartják.
• Gyakran használják tevékenységeik közben a német kifejezéseket, szavakat.
• Épületbe lépéskor megtisztítják cipőjüket, s megfelelően használják a tisztító eszközöket.
• Segítenek az ágyak elrakásában, a csoportszobák átrendezésében.
• Önállóan tevékenykednek, észreveszik, ha szükség van a munkájukra, és segítséget nyújtanak társaiknak, felnőtteknek.

Iskolába lépés előtt a gyerekek önmaguk is képesek mindennapi szükségleteiket életkoruknak megfelelően önállóan kielégíteni.

Étkezés:

• Étkezéshez a tálalóasztalról veszik el a szükséges eszközöket.
• A tízórait és az uzsonnát egyénileg fogyasztják el a biztosított időkereten belül.
• A főétkezés elfogyasztása egyszerre történik, s közben kulturáltan viselkednek. Igénylik az asztal esztétikus rendjét, helyesen használják az evőeszközöket /kanalat, villát, kést/.
• A tálból önállóan szednek, s a kiszedett ételmennyiséget maguk ítélik meg.
• A gyermekek természetesen fogadják diétás társaik eltérő ételeit.

Öltözködés:

• Öltözködéskor a kialakított szokásoknak megfelelően a jellel ellátott helyükön összehajtogatva tartják ruhaneműiket.
• Önállóan, a megfelelő sorrendben öltöznek, vetkőznek.
• Ruhaneműjükkel gondosan bánnak, cipőjüket befűzik, önállóan bekötik. Időjárásnak megfelelően maguk változtatják ruhaneműjüket.
• Ha szükséges, cipőjüket megtisztítják. Fürdés, zuhanyozás után fürdőnadrágjukat kiterítik száradni.
• Környezet rendben tartása: Aktívan részt vesznek környezetük rendben tartásában, gondozzák állataikat, növényeiket.
• Az ajtókat csendesen nyitják, csukják, az eszközökkel óvatosan bánnak.
• Észreveszik, ha valami hiányzik, vagy környezetük rendetlen.

1.1.1.4 A terület kapcsolata más nevelési területekkel

Szoros kapcsolatot mutat a környezeti neveléssel, mivel az egészséges környezet és annak védelme az egészséges életmód alapja. Kapcsolatban áll az anyanyelvi neveléssel, hiszen a testi kontaktus közben beszédhelyzet alakul ki. A testi neveléssel is kapcsolatban van, mivel a szervezet megfelelő mozgás és táplálkozás által nagyobb edzettséghez jut, s ezzel biztosítja az egészség megőrzését. A tevékenységek végzése közben használt német kifejezések és szavak biztosítják e terület kapcsolatát a német nemzetiségi nyelvoktatással. A néphagyományőrzésből fakadó sajátos arculat meghatározza az óvoda környezetét.

Összegzés

Azonos szemléletmód határozza meg az óvoda helységeinek, udvarának berendezését, alakítását. Ebben a folyamatban meghatározó az óvónők aktív közreműködése. A környezet változtatásának célja az egészségesebb élettér kialakítása, mely hatékonyabban szolgálja programunk célkitűzéseinek megvalósítását, benne a gyermekek egészséges testi fejlesztését. A tevékenységek tudatos megszervezésével, s ehhez kapcsolt gyermeki tevékenységekkel, szokásrendszerrel biztosítjuk a gyermekek egészséges életvitelét.

1.1.2 Közösségi nevelés, szocializáció

1.1.2.1 Feladatok

Az óvónő vegye figyelembe, hogy a szociális tanulás a gyermek életében a születése pillanatában kezdődik, s abban a környezetben, amelybe születik. A környezet tudatos és spontán hatásrendszere pozitív és negatív irányba befolyásolja személyiségük fejlődését. Az óvodába lépés pillanatától az óvónő irányításával a közösség legyen színtere a felnőttekkel és társakkal kapcsolatos viselkedési szokásoknak. Nevelje arra a gyerekeket, hogy megértést, toleranciát tanúsítsanak egymás iránt, s teremtsen olyan légkört, melyben elfogadják társaik másságát. / diétázó, sérült gyerek /.

Különös figyelmet fordítson a kiemelkedő képességű, a hátrányos helyzetű, diétára szoruló kisgyermekre. Alakítsa ki a társakért, a csoportért érzett felelősséget, demokratikus szabályok betartását. Tanítsa meg a különböző szituációkban a gyermeknek, hogy számít, mit csinál, mit beszél, hogyan viselkedik, s környezete, a társai, a felnőttek véleményezik viselkedését. Biztosítsa a tévedés lehetősége mellett a felelősségérzet, a kötelességtudat érzését egymással és saját magukkal szemben. Az óvónő teremtsen olyan légkört, hogy a csoportban teljes és kölcsönös bizalom legyen. Az óvónő éreztesse, hogy minden gyereket szeret , tisztel, s a jót tételezi fel róluk. Az óvónő kezelje különös gonddal a beszoktatást. A gyermek és a szülő szempontjából kiemelkedő az óvodával való találkozás minősége, mert meghatározza a későbbi kapcsolatát tágabb környezetével. A beszoktatás alatt nemcsak a gyermeket, a szülőket is meg kell nyerni, ezért a kiscsoportos óvónők szeretettel, türelemmel, gondoskodással bánjanak velük.

A beszoktatás mindig családos, s addig tart, míg a gyermeknek szüksége van a szülő jelenlétére. Figyelje a közösségben zajló folyamatokat, segítse a társas kapcsolatok és közös tevékenységek fejlődését. Az óvónő tegye lehetővé, hogy a gyermekek óvodai élete során közösségi érzésük erősödjön és biztosítsa számukra, hogy a közösség értékes tagjává válhassanak. Az óvónő törekedjék, hogy minden gyerek jól érezze magát az óvodában, maradjon lehetősége, arra hogy ÉN legyen, saját személyiséggel, akarattal, igénnyel, ugyanakkor képesek legyenek azonosulni a közösségi erkölcsi igényekkel.

Adjon lehetőséget a személyiség pozitív, széleskörű fejlődéséhez. Természetes szituációkban használja a tevékenységeknek megfelelő kifejezéseket, szavakat, dialógusokat. Teremtse meg a napirend a gyermek egészséges fejlődéséhez a pszichológiai és biológiai feltételeket. Biztosítson változatos és gazdag tevékenységkereteket, amelyben a gyermek aktivitása, kedve, érdeklődése szerint vehet részt. Biztosítson lehetőségeket az egyéni és életkori szükségleteknek megfelelő aktív és passzív tevékenységek váltakozására. Biztosítsa a gyerek számára a folyamatosságot és az állandóságot, vegye figyelembe az évszakokat, de legyen rugalmas, ha változtatásra van szükség.

Napirend

Az országos nevelési programban meghatározott tevékenységekre fordítható időkeretek alapján óvodánkban a következő napirendet állítottuk össze.

tevékenységek, időpont

gyülekezés 6.00 – 7.30-ig

játék szabadidős tevékenység folyamatos reggelizés kezdeményezés kötetlen foglalkozás mindennapos testnevelés 7.30 – 10.00-ig

kötelező foglalkozás tevékenységek a szabadban speciális foglalkozások 10.00 – 11.45-ig

előkészületek az étkezéshez, étkezés 11.45 – 12.30-ig

előkészület a pihenéshez, pihenés 12.30 – 15.00-ig

folyamatos felkelés és uzsonnázás, játék hazamenetelig 15.00 – 17.00-ig

1.1.2.2 Tevékenységek

A gyerekek a játékokat egymástól elkérik, s kérésre átadják egymásnak. A csoportban kialakított szokásoknak eleget tesznek, s közös tevékenységekben aktívan részt vesznek. Észreveszik, ha valakinek segítségre van szüksége. Türelmesen végighallgatják egymás mondanivalóját. Tisztelettel viselkednek a felnőttek iránt. Aktívan részt vesznek a közös tevékenységben, s elfogadják a megkívánt magatartási formákat. Bíznak önmagukban és társaikban. Életkoruknak megfelelő tevékenységet folytatnak, amiben egyéni képességüknek megfelelően vesznek részt. Egyre nagyobb önállóságra tesznek szert, a megkezdett munkát befejezik. Együttműködnek a feladat elvégzésében még akkor is, ha nehézséget is jelent számukra. Vállalkoznak önálló véleményalkotásra. A gyermekek mindennapjait az ünnepek és a rövidebb és hosszabb távra kitűzött programok teszik változatossá és élményszerűvé. A néphagyományőrző tevékenységek ápolják azokat a kapcsolatokat, amelyek a csoporttagok, csoportok, az óvoda – család között zajlanak. A tevékenységek kiterjednek a kisebbségi szokások és hagyományok tovább örökítésére, valamint az identitás megalapozására. Mindezek új tartalommal töltik meg a gyermekek játéktevékenységét.

1.1.2.3 A fejlődés jellemzői

Az óvodáskor végére: A gyermek szívesen jár óvodába, a szokások igényévé válnak. Aktívan vesz részt a közös tevékenységben, elfogadja a megkívánt magatartási formákat. / játék, munka, tanulás /

Természetes szükségletévé válik az együttes tevékenység., melyben kialakul társas kapcsolata.

A konfliktusokat igyekszik megoldani, önállóan segít az arra rászorulónak. Érzelmileg, értelmileg elfogadja az óvónő útmutatását. Képes együttműködni társaival a feladatok megoldásában. Felfogják alapvető metakommunikatív jelzéseit: öröm, biztatás, szomorúság. Számba veszik a csoport tagjait, érdeklődnek a hiányzás oka iránt, illetve közlik a hiányzás okát.

Figyelmesen és türelemmel hallgatják az óvónő közlését, kérdését, s arra érthetően válaszolnak. Önként, vagy az óvónő kérésére bekapcsolódnak a foglalkozásba. Tisztelettel viselkednek a felnőttekkel szemben, vigyáznak munkájuk eredményeire.

Ébredezik bennük a közösségi öntudat, örülnek a közös ünnepeknek, sikereknek. Kialakul a csoport élete iránti érdeklődés, és természetes szükségletté válik a közös tevékenység. Képesek felmérni és elfogadni a közösségben elfoglalt helyüket.

Felismerik, mikor kapcsolódhatnak be társaik tevékenységébe, s érdekli őket mondanivalójuk, munkájuk. Egy – egy társuk iránt kitüntetett rokonszenvet, barátságot mutatnak. Bíznak önmagukban és társukban.

Az óvónő vagy társaik kérésére illetve saját kezdeményezésre képesek a közösség számára hasznos feladatot végezni. Tudatosodik bennük, hogy ezt a csoport érdekében végzik.

Képesek befejezni a megkezdett munkát felszólítás nélkül is. Felelősséget éreznek a vállalt feladatért, amelyet akkor is elvégeznek, ha nehézséget jelent vagy érdeklődésüket már nem köti le.

Képesek kisebb csoportban együttműködni a feladat elvégzésében, elfogadják, sőt kiosztják a feladattól függő alá – fölé -és mellérendeltségi viszonyokat. Képesek kívánságaikat, törekvéseiket módosítani, elhalasztani, ha erre szükség van.

Képesek választani és dönteni ismert helyzetben, s esetenként vállalkoznak önálló véleményalkotásra is. Igazat mondanak, alakul a csoport közhangulata, közvéleménye.

1.1.2.4 A terület kapcsolata más nevelési területekkel

Legszorosabb kapcsolatban a játékkal van, mert a közösségi élet alapvető eszköze. Kapcsolatban áll a munka jellegű tevékenységekkel is, mert az óvodai munka elsősorban közösségért végzett tevékenység. Az ünnepek és hagyományápoló tevékenységek, a kirándulások, színházlátogatások szervezése is pozitívan befolyásolja mind az egyes csoportok, mind az egész óvoda közösségének alakulását.

Összegzés

A gyermekek pozitív szocializálódását a közös élmények bővítik, erősítik. Ezek állandó körforgása, megerősítő szerepe fokozza a gyermekek biztonságérzetét, s közösségi érzelmi kvóciensét. A családok bevonása, a közös készülődés fokozza a gyermekek örömérzetét.

1.2 A fejlesztés tartalmának kiemelt nevelési területei

1.2.1 Az anyanyelvi nevelés

1.2.1.1 Feladatok és módszertani alapelvek

Az óvodapedagógus, mint modell, szeresse és ismerje anyanyelvét, önképzéssel fejlessze anyanyelvi kultúráját. Beszéde legyen követésre méltó példa, a hangok ejtésében kifogástalan.

Ügyeljen beszédének hangzásbeli változatosságára, törekedjék szemléletességre, képszerű kifejezések alkalmazására, használja a metakommunikációs eszközöket. Kérdéseivel fejlessze a gyermek gondolkodását, mindig találjon időt és módot a válaszadásra. Alkalmazza helyesen a sugalmazó, kiegészítendő és rávezető kérdéseket.

Kísérje figyelemmel a gyermek egyéni beszédsajátosságait, egyéni fejlődési ütemük különbözőségeit. Alkalmazza helyesen a beszédtechnika elemeit, / hangsúly, hanglejtés, hangmagasság, hangszín, ritmus, szünet, stb /. Jellemezze határozottság, következetesség, ugyanakkor egyénisége elfogadó, együttműködő, odaforduló, támogató legyen.

Alkalmazza a humort, de kerülje a gyermekekre irányuló gúnyt. Kerülje a kiabálást, nemtetszését viszont nyilvánítsa ki. Tárja fel a gyermekek interakciós zavarait, keresse okait, s tapintatosan törekedjék megszüntetésükre. Folyamatosan kísérje figyelemmel a gyerekek kommunikációs készségeinek fejlődését, beszédhelyzetekben tapasztalt viselkedésük változását.

Teremtsen olyan csoportlégkört, melynek alapja az óvónő és a gyermek közötti szeretetteljes viszony, mert a beszédkapcsolatok kialakulásának ez az alapja. Biztonságot nyújtó közegben a gyermek megnyílik, szívesen beszélget. Az óvónő ismerje a család anyanyelvi kultúráját, táj – rétegnyelvi jellemzőit, a családban esetleg előforduló beszédhibákat.

Tájékoztassa a szülőket a gyermekről az óvodában szerzett tapasztalatairól, és segítse a családot a gyermek anyanyelvi fejlesztésében. Az óvodában dolgozó felnőttek kommunikációja feleljen meg a gyermekektől is elvárt normáknak.

1.2.1.2 Tevékenységek

Beszélgetések:

Minden nap lehetőséget kell adni a gyerekeknek, hogy elmesélhessék élményeiket, beszélhessenek arról, ami foglalkoztatja őket. A téma jellegétől függően az egész csoporttal vagy egy – egy gyerekkel folytatunk beszélgetést.

Mondókázás, verselés, mesélés:

A népi mondókák és népmesék az anyanyelv sajátos ritmusát, dallamát, hangzóvilágát, nyelvünk törvényeinek megfelelő formában közvetítik. A versmondás egyik legtermészetesebb alkalom a beszédtechnika javítására, szókincsük bővítésére. A gyermekek számára a mese a legalapvetőbb élményforrás, mely oldja a szorongást, levezeti a feszültséget.

Bábozás, dramatizálás:

Az óvónő bábjátéka eszköz a gyermek beszédfejlesztésére, jó példát ad a bábozó gyermekeknek, hogyan kell bánni hangjukkal. Párbeszédeik az aktív szókincs felhasználásának játékos gyakorlatai. A báb segíti gyermekeket gátlásaik feloldásában, a tagolt beszédre való szoktatásban. A dramatizálásban azonosulnak a mese szereplőivel, amely átéléssel való játék közben a szorongó gyermek is könnyebben kommunikál, fejezi ki érzelmeit, vezeti le indulatait.

Szerepjátékok, drámajátékok:

A szerepjáték lehetőséget nyújt a személyiség legsokoldalúbb fejlesztésére, a legkülönbözőbb ismeretek elsajátítására, gyakorlására. Ebben a játékformában állandó érzelmi és intellektuális kapcsolat, kölcsönös információcsere és interakció van jelen. Sajátos eszközeivel való nevelés a kapcsolatfelvétel, a kapcsolattartás és a közlés megkönnyítését szolgálja.

Nyelvi játékok:

Szervesen illeszkednek a gyermekek tevékenységéhez. Az óvónő játékosan, ötletesen gyakoroltassa a gyerekekkel.

1.2.1.3 A fejlődés jellemzői

3- 4 éves korban a gyerekek egyéni fejlettségüknek megfelelően szívesen beszélnek élményeikről, saját cselekvésükről. Ismerik a környezetükhöz tartozó tárgyak és jelenségek nevét, ismerik azokat a legfontosabb szavakat, amelyek a tárgyak, személyek szembetűnő tulajdonságait, mozgását, cselekvését jelölik.

Beszédhelyzetekben alkalmazzák a megismert új szavakat, kifejezéseket és szófordulatokat. Összefüggően fejezik ki a tárgyi és személyi környezetükkel kapcsolatos gondolataikat / történéseket, emlékeket, vágyakat /, láncszerű vagy szaggatott szövegszerkesztéssel, esetleg hibásan.

Leggyakrabban kérés, kérdés, felkiáltás formájában nyilatkoznak meg. A mondatok, mondatszakaszok hangsúlyozása esetleges, gyakran nem felel meg az értelem, érzelem vagy a ritmus által megkívánt hangsúlynak. A mondat első szótagjának hangsúlyozása gyakran hiányzik vagy elmosódik. A kérdő mondatok hanglejtése általában véghangsúlyos.

A beszédhangokat egymástól megkülönböztetve, pontosan hallják. A magánhangzók és mássalhangzók nagy részét pontosan ejtik. 4 -5 éves korban bátran, szívesen beszélnek, elmondják korábbi élményeiket, azt, hogy mit csináltak előzőleg, s mit akarnak most. A felnőttekhez fűződő kapcsolataikat a miért kérdések sora jellemzi. A megismert szavakat, kifejezéseket, szófordulatokat a szokásoktól eltérő beszédhelyzetekben is jelentésüknek megfelelően értik és használják. Az ismert szavakat akkor is értik és használják, ha az azokkal jelölt tárgyakat, személyeket nem szemlélik közvetlenül. Összefüggően és érthetően tudják kifejezni gondolataikat: közölnek, leírnak, mesélnek. Szövegszerkesztésük gyakran összefolyó, sok ismétléssel, felesleges kötőszóval.

Társaik beszédjére odafigyelnek és igénylik, hogy őket is figyelmesen hallgassák meg. Alkalmazzák a párbeszéd jellegzetes fordulatait, a figyelemfelhívást, köszönést, udvariassági kifejezéseket. Helyesen használják a múlt idejű képzőket, ragokat, határozott és határozatlan névelőt. Az anyanyelvnek megfelelő hangejtéssel és a beszédhelyzethez illeszkedően használják az állító és tagadó mondatokat, a felszólítást, a felkiáltást, az óhajtást. A kisebbeknél leírt hangsúly és hanglejtésbeli hiányosságok ebben a korban is gyakoriak. Még előfordul néhány helytelenül képzett vagy helyettesített hang.

5 -6 -7 éves korban a gyerekek aktívan használják a tapasztalatok során felgyűlt szókincsüket. Összefüggő beszédükben, elbeszélésükben sok a szóismétlés, kötőszó-halmozás. Elbeszélésük folyamatos, de gyakran még nem követik a történések logikai időbeli sorrendjét. A kapcsolatot páros és csoportos beszédhelyzetekben megfelelő beszédfordulatokkal és viselkedési formákkal teremtik meg és tartják fenn. Nyugodtan és figyelmesen hallgatják az óvónőt.

Ha párbeszédben vesznek részt, többnyire kivárják a másik megnyilatkozását. Saját kérdéseiket, válaszaikat kiegészítő gondolataikat ahhoz igazítják. Helyesen használják a névmásokat és névutókat, jövő idejű igeidőt és igemódokat. Az anyanyelvi szabályokhoz és kialakult beszédhelyzethez illeszkedő, jól érthető, többnyire megfelelő hangsúlyozású, hanglejtésű, hangerejű és sebességű a beszédük. Beszédüket személyiségüknek és az aktuális helyzet által kiváltott érzelmeknek megfelelő természetes gesztusokkal, arcjátékokkal kísérik. Tisztán ejtenek minden beszédhangot.

1.2.1.4 A terület kapcsolata más nevelési területekkel

A gondozási tevékenységek jó alkalmat teremtenek a párbeszédek kialakítására, a szóbeli utasítás megértésének és követésének megfigyelésére. Szoros kapcsolatban áll a közösségi neveléssel, hiszen a társas kapcsolatok alapja a kommunikáció, az anyanyelv használata. A játékban és a tanulási folyamatban kialakult kapcsolatok természetes körülmények között fejlesztik a beszédet. A munka jellegű tevékenységek is szükségessé teszik a folyamatos kapcsolattartás érdekében a beszédet.

Összegzés

Az anyanyelvi nevelés programunkban kiemelt helyet foglal el. Az óvónő a gyermekeket tapasztalásos, érzékszervi élményeken át fejleszti, így beszédük változatos tevékenységek, érintkezések során fejlődik. A gyermekek a nyelv elsajátítása során teljes személyiségükben fejlődnek.

1.2.2 Nemzetiségi nyelvoktatás

1.2.2.1 Feladatai és általános elvei

Az anyanyelvi nevelés elvei és útmutatásai mértékadóak a nemzetiségi nyelvoktatásra. A nyelvi nevelés személyiségfejlesztő hatása felbecsülhetetlen, ezért a nemzetiségi anyanyelvi nevelésben törekedjen az óvónő arra, hogy minél sokoldalúbb, minél hatékonyabb legyen a nyelv elsajátítása és használata.

Az óvónő vegye figyelembe, hogy a gyerekek a szóbeli közlés elemeit utánzás útján veszik át.

Mivel a nyelvi nevelés alapja az óvoda tartalommal gazdag élete, ezért teremtsen a szóbeli közlést kiváltó derűs, nyugodt légkört.

Különös gondot fordítson a különbségek kiegyenlítésére, mert az óvodába kerülő gyermekek nyelvtudása eltérő fokú. Vegye figyelembe az eltérő adottságokat és a családi környezetet.

Ismerje meg a legújabb nyelvoktatási módszereket és eljárásokat, és azt saját tapasztalatával egészítse ki.

Kezelje a nemzetiségi nevelést az oktatás – nevelés szerves részeként. Az óvodai élet minden mozzanatában használja ki a nyelvi nevelés lehetőségét.

Törekedjen a beszédgyakorlatok összeállításánál a magyar anyaggal való szinkronra.

A nemzetiségi óvónő a kisebbség nyelvén szervezze a gyermekek óvodai életét, ismerje a kisebbség szellemi, tárgyi kultúráját, hagyományait, szokásait. Fontos feladatának tekintse a kultúrkincs továbbörökítését, a hagyományápolást és az identitástudat megalapozását.

1.2.2.2 Tevékenységek

A gyerekek vegyenek részt a kötetlen nyelvi foglalkozásokon. Vegyenek részt a különböző témakörökben szervezett kötött foglalkozásokon. Természetes szituációkban gyakorolják a környezet megismerésének és az érintkezés legfontosabb kifejezéseit. Részletesen kidolgozva lásd az 1.számú mellékletben.

1.2.2.3 A fejlődés jellemzői

Óvodáskor végére alakuljon ki pozitív érzelmi viszony a kisebbség kultúrája és nyelve iránt. Életkorának és egyéni képességeinek megfelelően rendelkezzen olyan szókinccsel, amellyel a megszerzett ismereteket tudja a kisebbség nyelvén kifejezni. Tudjon tájékozódni kommunikációs helyzetekben. Ismerjen német dalokat, mondókákat, verseket, meséket és játékokat. Ismerjék meg a helyi kisebbségi szokásokat és hagyományokat.

1.2.2.4 A terület kapcsolata más nevelési területekkel

A gondozás és más tevékenységi körben a gyermek elsajátítja a kommunikációs kifejezéseket. A játék során gyakorolja az ismert szavakat, a kapcsolattartás udvarias formáit. Sajátos kapcsolata van az anyanyelvi, az irodalmi és zenei neveléssel. Szoros kapcsolatban áll a témakörök feldolgozásában a környezetismereti neveléssel. Az óvodai élet minden területe lehetőséget ad a már megismert kifejezések, szavak gyakorlására.

1.2.3 Néphagyományőrzés

1.2.3.1 Néphagyomány ápolás a nevelés folyamatában

A gyermekekkel már kicsi kortól meg kell ismertetni a néphagyományokat, be kell építeni mindennapjaikba. A közvetlen környezet felkutatása, megismerése a valahová tartozás érzését alakítja és erősíti. Ki kell használni közösségteremtő és emberformáló lehetőségét, ezáltal közösségi érzésük, illemük, erkölcsi kultúrájuk, anyanyelvi ismeretük, beszédkultúrájuk, művészi érzékük és mozgáskultúrájuk pozitív irányba fejlődik.

A népköltészet, a népművészet, a népszokás -magyar és sváb- segít eligazodni a közösség és a világ dolgaiban. A régi szokások felelevenítésével olyan közösségi játékok alakulnak ki, amelynek játszása során a gyermek nem direkt ismeretközlés által, hanem saját élményeiken keresztül válhatnak részeseivé a hagyományokon alapuló vidám szórakozásnak, ismeretgyűjtésnek.

Az óvodai nevelésben a hagyományápolás azon területei, tevékenységei illeszthetők be leginkább, amelyek nem zavarják meg, hanem szebbé és gazdagabbá teszik a gyermekek életét. Azok, amelyek a gyermekekből a tevékenység örömét váltják ki, érzelmi többletet jelentenek a társaikkal és a felnőttekkel való együttlétben.

1.2.3.2 Feladatok és módszertani alapelvek

Az óvónő gyűjtse össze szűkebb környezete hagyományait. A munkába vonja be a szülőket és nagyszülőket. Teremtsen olyan légkört, melyben az óvodába lépés pillanatától a nevelés szerves része a hagyományápolás. A néphagyományőrzés elemei jelenjenek meg az óvodai környezetben. / Csoportszoba berendezése, eszközök és dekoráció /.

Az óvónő építse be az óvodai mindennapokba a hagyományápolás különböző területeit, melyben a gyermekek tapasztalatok útján, érzelmekkel telítve kerülnek közelebb a hagyományokhoz. A hagyományokon keresztül egyénileg és együttesen illetve a szüleikkel közösen is átélhetik a közösséghez és a természethez való kötődést. Az óvónő egyrészt a napirendben a játéktevékenységbe ágyazottan tervezi és szervezi a hagyományápoló cselekvési formákat, másrészt az ünnepeken, közös programokon a család együttműködő részvételével teremt megfelelő alkalmat. A helyi szokásokhoz igazodóan alkalmazza az évkörös rendezési elvet, kiválasztja a jeles napokat, a hagyományápoló tevékenységeket, s az ehhez kapcsolódó irodalmi, zenei, népművészeti alkotásokat. Ismerteti és elfogadtatja elveinket a családdal, s megerősíti azt közös ünnepek szervezésével. Biztosítsa a kalendáriumban felsorolt események megvalósulását az életkori sajátosságok figyelembe vételével. A tevékenységsor legyen folyamatos.

1.2.3.3. Tevékenységek

A néphagyomány-ápolás tevékenységsorát részletesen a KALENDÁRIUM tartalmazza.

KALENDÁRIUM

ŐSZ – BETAKARÍTÁS IDŐSZAKA – őszi séták – termések, termények, levelek gyűjtése, ezek felhasználása játékban, barkácsolásban – szőlőszüret – szüreti lovas felvonulás – kukoricatörés – kukoricamorzsolás – kukoricaszárból kunyhóépítés az óvodaudvaron – dióverés – piacozás, befőzés – búcsú – lakodalmas játékok – töklámpás készítés

TÉL – FONÓHÁZ – tollfosztás, nemezelés, szövés, kötés, varrás – gyöngyfűzés, fonás, sodrás – sütés, főzés – kukoricapattogtatás – november 11. Szent Márton nap – lampionos felvonulás – december 04. Borbála nap – cseresznyeág hajtatás – december 06. Mikulás nap – december 13. Luca nap – kotyolás, búzaültetés, gyertyaöntés – Adventi koszorú készítés – mézeskalácssütés – december 20. Karácsony – pásztorjáték – január 06. karácsonyfa bontás – borókaágazás – február – farsang, álarcosbál – Kisze-báb égetés

TAVASZ – ÉBREDŐ TERMÉSZET – tavaszi séták – virágszedés, veteményezés, palántázás – Víz Világnapja – Föld Világnapja – Madarak, fák napja – Húsvét – tojásfestés, locsolkodás, komatálazás – május – májusfa állítás, zöldág-járás – Anyák napja – Gyermeknap – Pünkösdölés – nagycsoportosok búcsúztatása

NYÁR – MUNKA ÉS KIRÁNDULÁSOK IDŐSZAKA – málnaszedés – virágszedés – búzaszedés, szalmagyűjtés, – aratás, aratókoszorú kötés – gyékényezés – nádgyűjtés, eszközkészítés – virágpréselés, bogáncsbútor készítés – egész napos kirándulások – veteményeskert folyamatos gondozása – bogarak megfigyelése – augusztus 20. kenyérsütés

1.2.3.4 A fejlődés jellemzői

A néphagyomány-ápoló szellemben nevelkedett gyerekek alkotó kölcsönhatásban élnek a természettel. Megismerik a közös alkotás örömeit, a múlt értékeit, a környezetért érzett felelősséget. Az ilyen szellemben nevelkedő gyerekek érzelmileg gazdagabbá, értelmileg fogékonyabbá válnak, megalapozódik bennük a környezet, a közösség és a haza iránti szeretet érzése.

1.2.3.5 Kapcsolata más nevelési területekkel

A hagyományőrző tevékenység a teljes nevelési folyamatot áthatja, ezáltal gazdagítja a gyermek személyiségét. Jelen van a gyerek teljes tevékenységrendszerében, s kiteljesíti a családokkal való együttműködést.

1.2.4. Környezetvédelemre nevelés

Óvodánk a Morgó patak és a Börzsöny hegység között helyezkedik el. Ezek a természeti adottságok a gyermekek harmonikus fejlődését, a természetóvás gazdag eszközrendszerét kínálják. A gyermekek közvetlen módon és aktívan találkoznak a természettel. Az óvodai játékok legtöbbje természetes anyagokból készült, arra törekszünk, hogy a lecserélendő eszközök is fából legyenek. Minden csoportban kialakítunk élősarkot növényekkel, állatokkal, melyek a gyermekek gondozására szorulnak. Gyorsan megtanulja mindegyik korosztály, hogy zaklatni nem szabad az állatokat, hanem gondozni és ápolni kell őket.

Tudatosan szervezzük a sétákat a közeli rétekre, erdőbe, Duna- és patakpartra. E közben a gyerekek közvetlen és tágabb környezetükről élményszerű ismereteket szereznek. Minden évben részt veszünk a falutakarítás keretében a Morgó patak tisztításában , a szülőkkel, gyerekekkel közösen varázsoljuk a környezetünket tisztává, barátságossá. Fontos feladatunknak tartjuk, hogy a gyerekeket a körülvevő világ szeretetére, tiszteletére és megóvására neveljük, valamint arra, hogy a jövő nemzedék számára élhető, csodálható, szerethető bolygó maradjon a földünk.

Összegzés

” A kultúrát nem lehet örökölni, egy-kettőre elpárolog az előző nemzedék kultúrája, minden nemzedéknek újra és újra fel kell fedezni. ” / Kodály Zoltán /

1.3 Gyermeki tevékenységek

1.3.1 Játék

1.3.1.1 Feladatok, módszertani alapelvek

Az óvónő élje bele magát a gyerek által elképzelt, megteremtett játékhelyzetbe, és ezt megértve tapintatosan működjék együtt velük. Az együttműködés nyilvánuljon meg gesztusaiban, konkrét segítségnyújtásban. Az óvónő biztosítsa, hogy a gyerekek saját elgondolásait valósíthassák meg a játékban, hogy fantáziájuk, hangulataik, érzelmeik szabadon megnyilvánulhassanak. Ne avatkozzék be indokolatlanul a gyerekek játékába. Segítségadás módját és mértékét mindig a konkrét játékhelyzetnek, a csoport és az adott gyerek fejlettségének, igényének megfelelően alkalmazza.

Avatkozzon be, ha a játék tartalma nem kívánatos viselkedési formák kialakulását váltja ki. Ilyenkor igyekezzék pozitív fordulatot adni a játéknak. Segítsen, ha a gyerekeknek technikai tanácsra van szükségük, fokozza játékkedvüket és mélyítse el a játékot. Az óvónő vegye figyelembe a fejlődés egyéni sajátosságait is: fejlettségük különböző szintjét, aktivitásuk eltérését, érdeklődésük különbözőségeit. Ezért tartsa természetesnek, hogy a gyerekek játékának színvonala különböző. Igazodjék az adott fejlettségi szinthez, valamint segítse elő, hogy a gyerekek – egyéni lehetőségeiknek megfelelően – magasabb szintre jussanak el.

A jó hangulatú és hőfokú játék irányítása megköveteli az óvónőtől, hogy ismerje a gyerekek érdeklődési körét, tapasztalatait, élményeit, játékuknak jellemzőit. Kísérje figyelemmel a játszócsoportok szerveződését, a gyerekek elképzelését, gondolatmenetének alakulását. Törekedjen megérteni, hogy játékukban mit akarnak elérni, mit szeretnének létrehozni a gyerekek. Figyelje meg, hogy ki milyen szerepet vállal a játékban, abban, hogyan viselkedik, milyen mértékben éli bele magát a szerepébe. Teremtse meg a játék lehetőségeit a szabadban és az udvaron is. Tegye érdekesebbé játékukat a régi, népi eszközök bemutatásával és alkalmazásával, illetve a természetes anyagok használatával. Tartsa lényegesnek, hogy a közös játékban érdeklődéssel, aktivitással, igazi játékkedvvel vegyenek részt.

Fejlessze a játék közben szerzett élmény a gyerekek lényeges személyiségjegyeit: önállóság, kezdeményezés, aktivitás, fantázia, esztétikai érzék, stb. Az óvónő teremtse meg a nyugodt légkört, segítse a gyermeket a különböző tevékenységekben, élethelyzetekben, az önállóság kialakításában. Törekedjék arra, hogy a gyerekek sokféle játékot indíthassanak el és szervezhessenek önállóan. Segítse a gyerekeket a megfelelő eszközök kiválasztásában, sarkallja az önálló kezdeményezésre őket. Támogassa az óvónő a legkisebb gyerekek önállóságra törekvését a játékfajták és a játszótársak megválasztásában is.

Növelje a nagyobb társaik iránti érdeklődését. Segítse a magányosan játszó gyerekeket abban, hogy a közös játékba is bekapcsolódhassanak. Biztosítson az óvónő megfelelő helyet a játék kialakulásához, lefolyásához. Alakítson ki állandó, ideiglenes játszóhelyeket, pl.: barkácsoláshoz, dramatizáláshoz, festéshez, mintázáshoz. Biztosítsa az elmélyült, nyugodt játékot s az ehhez szükséges helyet az udvaron s a kiránduláson is. Alakítsa úgy a feltételeket, hogy az udvaron a különböző életkorú gyerekek együtt játszhassanak. Az óvodai csoportszobákat úgy rendezze be, hogy lehetőség nyíljon a különböző játékfajtákra. A bútorok mozdíthatók, így a gyerekek maguk alakíthatják ki a játszóhelyeket.

Az óvónő törekedjen arra, hogy a nap minden időszakában, teremben, szabadban egyaránt a játékra biztosított idő lehetőleg összefüggő legyen. A játék eszközök igen sokszínűek legyenek. Kedves színfoltja a játék sarkoknak a közösen összegyűjtött régi eszközök, mint pl. a bölcső, mérleg, mozsár, régi baba bútorok és a természetes anyagokból készült tárolóedények. Az eszközök beszerzésénél alapvető szempont, hogy természetes alapanyagú legyen. Különös hangsúlyt kap ez a szerepjátékoknál és a barkácsolásnál. Az óvónő olyan játékeszközöket biztosítson, amelyek az elmélyült játék kialakulását segítik, motiváló, fejlesztő hatást váltanak ki. Vegye figyelembe az egyes játékszerekhez fűződő érzelmi kötődést, és ennek figyelembe vételével elégítse ki a gyerekek igényét. /3 -4 évesek/.

A nagyobbak számára bővítse a választékot olyan eszközökkel, tárgyakkal, amelyek tartalmassá teszik a játékot, s egyben módot adnak a gyerekeknek a környezetből vett tapasztalatok, élmények valósághű felelevenítésére. Biztosítsa, hogy a játékszerek a gyerekek számára könnyen elérhető helyen legyenek. Mivel a játék témája, tartalma nagyrészt a gyerekek valóságról szerzett benyomásaitól, tapasztalataitól függ, ezért az óvónő gondoskodjék arról, hogy a gyerekek minél jobban megismerjék környezetüket, a múlt örökségét. A játékszituációk természetes helyzeteket teremtenek a német nyelv gyakorlására.

Törekedjék arra, hogy a tapasztalat és ismeretszerzés pozitív érzelmeket váltson ki, élménnyé váljék.

Összegzés

Az óvónő úgy közelítsen a játékhoz, hogy egyidejűleg megengedő s modellnyújtó legyen. Biztosítsa a gyerekek nyugodt légkörben és intenzív hatásokra létrejövő szabad játékát, valamint érvényesüljön kulturális, civilizációs értékeket, normákat átadó szerepe.

1.3.1.2 Tevékenységek

Gyakorlójáték 3 -4 éves: Szívesen ismételgetnek szavakat, szótagokat a halandzsajátékok szabályai szerint. Örömet szerez számukra a ritmus és a hozzájuk kapcsolódó játék, ez készteti őket ismétlésre. A játékot ugyanolyan szabály szerint ismétlik. Játékszereket és játékeszközöket rakosgatnak maguk alkotta játékszabály szerint. 5 -6 -7 éves: Ezt csak akkor játsszák, ha képességeik fejletlenek élményeik szegényesek, vagy az új játékszer használatát még nem ismerik.

Szerepjáték 3 -4 éves: Betartják a játékszerekkel és az együttjátszással kapcsolatos elemi szabályokat. Egyedül, egymás mellett, vagy 2 -3 gyerekből álló csoportban játszanak. Olyan játékokat játszanak, amelyek egyszerű cselekvéseket tartalmaznak. 4 -5 éves: Kisebb -nagyobb csoportokban játszanak. Játékukban környezetük egyszerűbb jelenségeit újraalkotják, élményeiket feldolgozzák. Kötődnek szerepükhöz, a szükséges játékszereket önmaguk választják ki. Játékukban megjelennek a népi játékok. 5 -6 -7 éves: Alkalmazkodnak a játék szabályaihoz, társaikhoz. Olyan játékhelyzeteket hoznak létre, amelyben ábrázolják a felnőtt tevékenységét. Számukra kevésbé érdekes, kedvezőtlenebb szerepeket is vállalják. Játékukba beleszövik a hagyományok, ünnepek eseményeit. Pl.: lakodalmas, szüreti felvonulás, Pünkösdölés, stb.

Barkácsolás 3 -4 éves: Megismerkednek a természetes anyagokkal. / kukoricacsuhé, kukoricaszár, nád, gyékény, gyapjú, toll, fa /. A gyerekek segítenek az óvónőnek a kevésbé munkaigényes játékok elkészítésében, a hibás eszközök javításában. Közösen részt vesznek a kukoricamorzsolásban. 4 -5 éves: Segítenek a játékok javításában, megbeszélik az óvónővel, hogy egy -egy helyzetben mire van szükségük, s közösen megpróbálják elkészíteni. A hagyományos anyagok mellett fontos szerepet kapnak a természetes anyagok. Pl. vessző- és szalmafonás, nemezelés, szövés. Kukoricaszár, termések, bogyók felhasználása szerepjátékban, építőjátékban. 5 -6 -7 éves: A gyerekek maguk kezdeményeznek már a maguk által választott módon és eszközökkel. Termésekből, terményekből eszközöket készítenek, amihez maguk vagy óvónővel, társaikkal gyűjtik a szükséges anyagot. A létrehozott eszközt felhasználják játékukban.

Dramatizálás, bábozás 3 -4 éves: A báboknak helye van a csoportban. A bábok használata, mozgása felkelti a gyerekek érdeklődését. 5 -6 -7 éves: A bábokat már a megfelelő meséhez, élményeikhez kapcsolják. A hétköznapi élet figuráit is használják, amelyekkel saját élményeiket játsszák el. Az esztétikus textíliák, a színes leplek, a természetes anyagokból, terményekből elkészített bábok mind elindítói lehetnek egy -egy mesedramatizálásnak, spontán bábjátéknak.

Építő – konstruáló játék 3 -4 éves: A gyerekek olyan építményeket alkotnak, amelyeket még nem képesek megismételni. Számukra az összerakosgatás, szerelés szerez örömet. Megismerkednek természetes építőanyagokkal, mint pl. kukoricaszár és csutka, gesztenye, makk, stb. 5 -6 -7 éves: Játékszereket is építenek, szerelnek. Bonyolultabb alkotásokat hoznak létre, eredményességre, pontosabb megközelítésre, a játékkal való sokoldalú kapcsolatra törekszenek. Alkotásaikat önállóan hozzák létre, felhasználva természetes anyagokat is. / kavics, falevél, ágdarab, faléc, stb /. A mai játékeszközöket harmonikusan egészítik ki az ősi, népi játékeszközök.

Szabályjáték 3 -4 éves: Olyan játékokat játszanak, amelyek szabályai egyszerűek, melyben nincs különösebb kötöttség, s nem szükséges az egész csoporttal való együttműködés. 4 -5 éves: Megtartják a játékban betöltött szerepüket, nem árulják el a közös titkot. A játék szabályait önként vállalják. Megszegésük vagy betartásuk különböző érzelmeket vált ki a résztvevőkből, s ez meghatározza a csoporthoz, egymáshoz való viszonyukat. Megjelennek a népi játékok: mozgásos és küzdőjátékok / várkörül járás, hidas játékok, stb/. 5 -6 -7 éves: Olyan szabályjátékokat választanak, amelyek nagyobb ügyességet, nagyobb szellemi erőfeszítést igényelnek. Bonyolultabb szabályjátékokat is játszanak, figyelmeztetve egymást a szabályok betartására.

1.3.1.3 A fejlődés jellemzői

Gyakorlójáték 3 -4 éves korban a hangok, szótagok, rövid mondatok, dallamok, halandzsaszövegek szabály szerinti ismétlés útján válnak ismertté. A játék szempontjából nem a szöveg, hanem annak ritmusa s az ehhez kapcsolódó mozgás a lényeges. Ez szerez örömet, ez készteti a gyerekeket ismétlésre. Az óvónő figyeljen fel erre a játékra, ösztönözze a gyerekeket újabbak elmondására. A tevékenységhez kapcsolódó beszéd már kiscsoportban is háttérbe szoríthatja a hang és a beszéd játékos gyakorlását, de azokat a gyerekeket, akik kevésbé közlékenyek kifejezésükben gátoltak, éppen ez a játék segítheti a fejlődésben. Az önként felállított és vállalt szabályok által válnak a mozgások játékká. A gyerekek a játékos mozgást mindig ugyanabban a formában, ugyanolyan szabályok szerint ismétlik, ezekhez a szabályokhoz ragaszkodnak. A homokszórás, vízöntögetés, gyúrás, kavarás, papírtépés, mázolás, kavicsrakosgatás örömmel végzett, hosszan  tartó foglalatosságok. 5 – 6 – 7 éves korban a gyakorlójáték tartósan a csak akkor jelentkezik, ha a gyermek fejlődésben lemaradt, képességei fejletlenek, tapasztalatai, élményei szegényesek, vagy amikor egy új játékszer, eszköz használatát még nem ismeri, és a sikeres játékhoz a játékszerrel való előzetes manipulálásra van szüksége. Gyakorlójáték jelentkezik a konstrukciós és szerepjáték elemeiként is.

Szerepjáték 3 – 4 éves korban a gyerekek elsajátítják és már betartják a játékszerekkel és az együtt játszással kapcsolatos elemi szabályokat. Jól érzik magukat társaik között, de szívesen játszanak egyedül, egymás mellett vagy két-három gyerekből álló csoportban. A játékokhoz önállóan megkeresik az eszközöket, azokra tudnak vigyázni, és a játékszerek használatában is megtudnak egyezni. Képesek olyan szerepjátékok kezdeményezésére és eljátszására, amelyek egyszerű cselekvéseket és kapcsolatokat tartalmaznak, s amelyben a résztvevők különböző jellegzetes cselekvéseket végeznek vagy szerepeket töltenek be. 4 -5 éves korban tartósan kialakul a kisebb – nagyobb csoportokban való együtt játszás igénye, értelmi és érzelmi fejlettségük alapján megértik környezetük egyszerűbb jelenségeit, s képesek játékukban újra alkotni. A gyakori szerepcserét és az eszközökhöz való ragaszkodást felváltja a szerephez való kötődés. A gyerekek képesek a cselekvések összehangolására. A játékszerekkel és eszközökkel való cselekvés, a szereplő magatartása megfelel a szerep által megkívánt tevékenységeknek és emberi kapcsolatoknak. Képesekké válnak egyszerűbb közös játék megszervezésére s az ehhez szükséges játékszerek kiválasztására. 5- 6 -7 éves korban megértik és elfogadják játszótársaik elgondolásait, tevékenységük logikáját. Alkalmazkodnak a játék szabályaihoz. Le tudnak mondani egy- egy kedves játékszerről. Vállalják a számukra kevésbé érdekes, kedvezőtlenebb szerepeket is. Tudnak vezetni és társaikhoz alkalmazkodni is. Képesek olyan játékhelyzeteket teremteni, amelyben a felnőttek tevékenységét, környezetük különféle kapcsolatait újra élik. Szerepjátékaikhoz gyakran használják a csoportban összegyűjtött népi eszközöket. / Főként a babaszobában és konyhában./ Tapasztalataik és élményeik birtokában képesek a játék önálló megtervezésére, a szerepek elosztására, az eszközök kiválasztására és a szabályok betartására. A csoport tagjai között tartós és szoros kapcsolat alakul ki.

Barkácsolás 3 -4 éves korban az óvónő barkácsoló tevékenységében a gyermekek szemlélőként vesznek részt. Az óvónő a gyerekek fokozatos bevonásával – szerszámadogatás, egyszerű eszközök készítése -, s a munka közben kedvet ébresztő magyarázattal kelti fel a gyerekek érdeklődését a barkácsolás iránt. Év végére így természetes lesz a gyerekek számára a hibás eszközök kijavítása, hiányzó eszközök készítése. 4 -5 éves korban segítsenek az óvónőnek a játékok javításában. Beszéljék meg közösen, hogy egy-egy játékhelyzetben mire lenne szükségük. Az óvónő ösztönözze és segítse őket ezek elkészítésében. 5 -6 -7 éves korban az óvónő segítse elő, hogy a barkácsolás a szerepjáték és a bábozás természetes eszköze, alkotórésze legyen. A gyerekek többször maguk kezdeményezzék a barkácsolást a maguk által választott módon és eszközökkel. A létrehozott eszközt minden esetben használják is fel.

Dramatizálás, bábozás 3-4 éves korban elsősorban a bábuk mozgása kelti fel a gyermekek érdeklődését, mivel számukra a cselekvés kifejezőbb, mint a szó. Csoportszobájukban legyen néhány olyan bábu, amelyet az óvónő gyakran használ, ezáltal a gyerekek jól ismerik. Ezek a bábuk ” éljenek ” a gyerekek között, legyen állandó helyük a csoportban. 4 – 5 – 6 – 7 éves korban legyen a gyerekek kézméretének megfelelő báb a csoportszobában, valamint az asztalra állítható, és a gyerek magasságának megfelelően paraván is, hogy bármikor kedvük szerint bábozhassanak. A bábuk választéka feleljen meg a gyermekek által kedvelt meséknek és kapcsolódjék élményeikhez. Az óvónő időszakonként cserélje a bábokat, hogy több mesét, történetet is eljátszhassanak. A mesealakok mellett megtalálhatók legyenek a hétköznapi élet figurái is: kisfiú, kislány, bácsi, néni, orvos, stb, amelyek saját élményeik eljátszására alkalmasak. Készítsen az óvónő a gyermekekkel közösen sík és fakanálbábokat, fából, terményből és más anyagból. Bábjátékhoz szükséges eszközök készítése váljék a gyermekek szívesen végzett tevékenységévé.

Építő – konstruáló játék 3 -4 éves korban már bonyolult építményeket képesek felépíteni a gyerekek, de megismételni még nem tudják. Az óvónő feladata, hogy nyugalmas helyet biztosítson a építő és konstruáló tevékenységhez, s ezáltal biztosítsa számukra az összerakás és szerkesztés örömét. A kirakás, építés közben az óvónő segítse őket az eredményes megoldásokhoz. 4 -5 – 6 éves korban konstruáló -építő játékelemekből játékszereket is tudnak készíteni a gyerekek. Ez a tevékenység gyakran kapcsolódik a szerepjátékhoz: az élethelyzetek reprodukálása közben építenek, szerelnek, szerkesztenek vagy a létrehozott alkotás hatására képzelik bele magukat különböző élethelyzetekbe. Az óvónő késztesse őket arra, hogy az elemekből valósághű modelleket készítsenek. A konstruálás fejlettebb fokán a gyerekek mind igényesebbé válnak alkotásaikkal szemben. A fejlődést jelzi a bonyolultabb alkotások létrehozása, az eredményességre törekvés, a választott vagy elképzelt modell egyre pontosabb megközelítésének igénye, a játékelemek biztos kezelése, a szerepjátékokkal való sokoldalú kapcsolat. Az óvodáskor végén alkotásaikat már önállóan, egyéni ötleteik alapján hozzák létre, s képesek különböző anyagok, eszközök kombinálására is.

Szabályjáték 3 -4 éves korban azokat a szabályokat alkalmazza az óvónő, amelyek a gyerekek mozgásszükségletét elégítik ki. Szabályai egyszerűek, tartalmuknál fogva közel állnak a gyerekekhez. A kicsik csak azt a szabályjátékot fogadják el szívesen, amelyben nincs különösebb kötöttség, s nem szükséges hozzá az egész csoporttal való együtt működés. 4 -5 éves korban már olyan szabályjátékok is választhatók, amelyek megkívánják, hogy a győzelem elérése érdekében a gyerekek egyéni kívánságaikat egyeztessék társaikkal, közösen őrködjenek a szabályok betartása felett. 5 -6 – 7 éves korban választanak már olyan szabályjátékot is, amely nagyobb ügyességet és szellemi erőt igényel. A nagyok már a bonyolultabb szabályjátékok megtanulására és gyakorlására is képesek, miközben azt nagy kedvvel, örömmel játsszák, és figyelmeztetik egymást a szabályok betartására. A gyerekek játékában megjelenik az egészséges versengés is, azonban az óvónő ügyeljen arra, hogy soha ne csapjon át az egymással szembeni negatív érzelmek kifejezésébe.

1.3.1.4 A terület kapcsolata más nevelési területekkel

A játék a nevelési folyamat egészét áthatja, ezért minden nevelési területtel szorosan összefonódik.

Összegzés

A jó légkörű játékban a hagyományápoló tevékenységek érzelmi többletükkel a gyermekek élményeit gazdagítják, fokozzák a játék intenzitását és tartamát. Az érzelmekben gazdag, felszabadult játék személyiségfejlesztő hatású. Ebben a folyamatban a gyermekek személyisége a legteljesebben fejlődik és fejleszthető.

1.3.2 Munka

1.3.2.1 Feladatok és módszertani alapelvek

Az óvónő támaszkodjon a munka játékkal megegyező sajátosságaira, erősítse és fejlessze a játéktól eltérő vonásait is. Tanítsa meg a gyermekeket a feladatok elvégzésére. Ismertesse meg velük az adott munkaeszközöket és tanítsa meg azok használatát. Teremtse meg az önálló munkavégzés lehetőségeit. Fokozatosan és fokról fokra vezesse be, illetve növelje az újabb munkafajtákat. Biztosítsa a gyerekek aktivitását, a munka állandóságát és folyamatosságát. Vegye figyelembe a gyermekek egyéni sajátosságait, fejlettségüknek megfelelően értékelje a munkát. Ébresszen kedvet a további munkához. Érje el, hogy a munka a napi tevékenységek természetes részét alkossa. Teremtse meg a nyugodt és kiegyensúlyozott munkához szükséges légkört. Tegye lehetővé, hogy a gyerekek a kedvelt munkafajtákban elmélyedhessenek.

Az óvónő a legkisebb óvodásokat is vonja be az alkalomszerű munkákba, az egyszeri vagy szabályosan ismétlődő tevékenységekbe. A szabályosan ismétlődő mindennapi munkák a rend fenntartásáért végzett tevékenységek, pl. játékok eltevése, terem díszítése, stb… Az óvónő tervezze meg az egyéni megbízások lehetőségeit /pl. információk közvetítése, ajándék készítés a kicsiknek, az óvoda dolgozóinak, a jeles napok előkészítése /. Az óvónő segítségével a gyermekeknek legyen lehetőségük a növény – és állatgondozásra. Vonja be a gyerekeket az akvárium, az élősarok gondozásába, a szobanövények átültetésébe, a virágos és veteményes kert megtervezésébe, ápolásába. Ismertesse és mutassa meg az udvaron végezhető munkákat és az ezekhez szükséges eszközöket. A különböző szituációk jó lehetőséget adnak a tevékenységeknek megfelelő német szavak és kifejezések gyakorlására.

1.3.2.2 Tevékenységek

Naposság: – terítés, felszolgálás – játékelrakás /csoportszoba, udvari játékok / – teremrendezés /asztalok, ágyak /

Növény és állatgondozás, kerti munkák: – az élősarok növényeinek gondozása a csoportszobában, állatok etetése, gondozása, /akvárium /, télen a madarak etetése – a kiskertben a föld előkészítése gyermekszerszámokkal – a virágos és veteményes kertbe magvak és palánták ültetése – öntözés, gyomlálás – termések betakarítása, téli tárolása, befőzése – gyümölcsök szüretelése /dió, birsalma, szőlő / – szőlő préselése, must készítés – fű, levelek gereblyézése az óvodaudvaron

Alkalmi munkák: – játékkészítés a kisebbeknek, az óvoda dolgozóinak – termek, asztalok feldíszítése ünnepek idején – süteménysütés – ajándékkészítés

1.3.2.3 A fejlődés jellemzői

Naposság: 5 -6 -7 éves korban a naposok önállóan felteszik az asztalterítőket, előveszik és az asztalon esztétikusan elrendezik az étkezéshez szükséges eszközöket. Óvodánkban ez csak az ebédeltetés időszakára korlátozódik, a reggeli és a délutáni étkezéshez csak az eszközöket és az ételt készítik elő, mert az étkezés folyamatosan és önkiszolgáló rendszerben történik. A főétkezésnél feltálalják az ételes tálakat, a vizes kancsókat, majd étkezés befejeztével leszedik az asztalt. Összesöprik a morzsákat, letörlik az asztalokat.

A foglalkozásokhoz szükséges eszközök kiosztásában nagyobb önállósággal vesznek részt. Az állandóan használt eszközöket, felszerelési tárgyakat felszólítás nélkül előveszik, kiosztják. A szabadtéri játékhoz, foglalkozáshoz szükséges eszközöket a megjelölt helyre viszik. Vigyáznak a különböző helyiségek rendjére, meglocsolják a szobanövényeket. szükség szerint átrendezik a csoportszobát.

Alkalomszerű munkák: Részt vesznek a csoportszoba díszítésében, rendezésében, a csoportszoba átrendezésére vonatkozó megbeszélésen ötleteket adnak az óvónőnek. Önállóan képesek a terem díszítésével kapcsolatos feladatok ellátására, virágot hoznak a vázába, stb. Az élősarok, a kiskert számára magvakat gyűjtenek. Vigyáznak a terem rendjére, felszólítás nélkül felveszik az elejtett papírdarabot, helyére viszik a kint felejtett eszközöket. Megjavítják a játékszerek kisebb hibáit. Részt vesznek a játékszerek tisztításában, a babaruhák mosásában. Társaikkal együtt meghatározott időközökben nagytakarítást végeznek a játéksarokban, babakonyhában és babaszobában. Ünnepekre ajándékot készítenek. Minden olyan területen segítenek, ahol erre szükség van.

Növény és állatgondozás: 5 -6 -7 éveseknél az óvónő igyekezzék a növény – és állatgondozást úgy megszervezni és irányítani, hogy a gyerekek minél önállóbban láthassák el feladataikat. Állapítsák meg, mikor milyen feladatok ellátása fontos. Az élősarokban lévő növények gondozásába, időnként átrendezésébe, átültetésébe, a növények és a termések gyűjtésébe az óvónő próbálja meg bevonni a csoport minden tagját. A gyerekek közösen és egyenként is gyűjtsenek különböző terméseket, kavicsokat. Engedje meg a gyerekeknek, hogy otthoni gyűjteményeiket behozzák az élősarokba. Hívja fel a figyelmüket, hogy mit, hol és mikor gyűjthetnek. A különféle magvak és gyökerek csíráztatását, hajtatását a gyerekekkel együtt készítse elő. Gondoskodjanak szerszámokról és más kellékekről. A virágos és veteményes kert kialakítása közben törekedjék arra, hogy a gyerekek évszakok szerint követni tudják, mikor, milyen virág, zöldség nyílik illetve terem. A virágok szépítsék az óvodai környezetet. A megtermelt zöldségeket közösen fogyasszák el. A kisállatok gondozásának feladatai a 4 -5 éveseknél azonosak, de a gyerekek itt már kapjanak nagyobb önállóságot. / Akvárium gondozása, madarak téli etetése/.

Kerti munkák: Minden gyerek önállóan ültet. Előkészítik a földet és elvetik a magvakat. Folyamatosan átrendezik, más és más növényekkel ültetik be az élősarkot. Tavasszal részt vesznek az ágyások kialakításában, a föld előkészítésében, az utak tisztításában. A virágoskertben az évszaknak megfelelő virágokat, magvakat ültetnek, segítenek a palánták kiültetésében. Folyamatosan részt vesznek a növények gondozásában, megállapítják az elvégzendő műveletek sorrendjét, indokolják egy -egy feladat elvégzésének szükségességét vagy feleslegességét. Ősszel részt vesznek a kertbe kiültetett növények felszedésében, termések betakarításában.

1.3.2.4 Kapcsolat más nevelési területekkel

A gyerekek a munkát, csakúgy, mint a játékot, örömmel és könnyedén végzik. Szívesen azonosulnak a munka céljával, élvezik az elért eredményt. A munka azonban az óvodáskor végéig játékos jellegű marad. Mivel a gyermekmunka beépül a gyerekek mindennapos tevékenységébe, ebből következik, hogy a munka szoros kapcsolatban áll minden más nevelési területtel.

Összegzés

Óvodánkban a munka jellegű tevékenységek során a gyerekek tapasztalatokat, jártasságokat szereznek. Tevékenység közben az érzelmi hatások érik, ezáltal feladattudatuk, önértékelésük, önbizalmuk fejlődik. Baráti kapcsolataik a közösen végzett munka során erősödnek, s kialakul az egymás segítésének igénye. A gyermekek környezetében élő felnőttek lelkiismeretes és jókedvvel végzett munkája mintája és egyben meghatározója a későbbi munkához való viszonyuknak.

1.4 A fejlesztés tartalma nevelési területenként

1.4.1 Az irodalmi nevelés

1.4.1.1 Feladatok és módszertani alapelvek

A kisgyermeket születésétől kezdve irodalmi környezet veszi körül, ezért nagyon fontos a mi néphagyományőrző nevelésünkben is, hogy ezzel a tevékenységgel – naponta akár többször is – találkozzon. Az óvónő teremtsen olyan meghitt, családias, nyugodt légkört, megfelelő időt arra, hogy a gyermekek örömmel, zavartalanul hallgathassák az életkoruknak megfelelően kiválasztott, alkalomhoz illő / pl. ünnepek, évszakok, stb / meséket, verseket, mondókákat.

Előadása legyen élményszerű, mozdulataival, mimikájával, hanglejtésével fokozza a mese, vers hatását. Támaszkodjon a gyermekek által kialakított spontán helyzetekre, kezdeményezésekre, gazdag fantázia világukra, de kezdeményezzen az óvónő maga is. Tegye lehetővé, hogy a gyermekek testközeli kapcsolatba kerüljenek egymással és az óvónővel is. Változatos irodalmi élmények nyújtásával keltse fel a könyv, a színház és az esztétikai élmények iránti vágyat.

Alapozza meg az irodalmi élményekre érzékeny, művelt ember személyiségjegyeit. Gondosan válassza ki az eszközöket, amelyek elsősorban motiváló hatásúak legyenek. Adjon minél több lehetőséget az irodalmi élmények újraélésére, bábozás, dramatizálás, stb. Segítse a gyerekek ilyen irányú kezdeményezéseit. Az irodalmi foglalkozásokat az óvónő kötetlen formában szervezi, s ezeket átgondolt, tudatos anyagválogatás előzi meg. Az anyagválogatás során az óvónőnek gondolni kell a nemzetiségi irodalmi anyag kiválasztására és a mindennapos irodalmi tevékenységbe való beillesztésébe. Ez erősíti a gyermekek identitástudatát.

1.4.1.2 Tevékenységek

A gyermekek szívesen bekapcsolódnak a versek, mondókák mondogatásába. Az óvónőt utánozva, ritmikus mozgással kísért versek, mondókák közös ismételgetése hozzájárul az óvónő és a gyermek közötti intim kapcsolat kialakításához. Maguk is énekelgetnek, halandzsáznak önállóan. Szívesen mesélnek, báboznak, játsszanak dramatikus játékokat. Szívesen használják a népköltészet alkotásait naponta, önálló kezdeményezéseikben: találós kérdéseket, szólásokat, közmondásokat, dramatikus népszokásokat. E tevékenységek közben tökéletesedik irodalmi szépérzékük.

Az óvodás korú gyermekek verse elsősorban a népi mondóka, amelynek nagy része mozgással is játszható. Óvodánkban a néphagyomány-ápoló irodalmi nevelésben nagy szerep jut a mindennapi élet hagyományaihoz, szokásaihoz, jeles napokhoz, ünnepekhez, a természet jelenségeihez kapcsolódó különböző népköltészeti alkotásoknak. Az irodalmi nevelésünkben fontos szerepe van a német nemzetiségi irodalmi anyag elsajátításának, a szokásokhoz, jeles napokhoz, ünnepekhez kapcsolódó mondókáknak, verseknek, dramatikus népszokásoknak.

1.4.1.3 A fejlődés jellemzői

5 -6 -7 éves korban a gyerekek játék közben odaillő szövegeket, rigmusokat mondogatnak, gyakran kérik az elhangzott mese, vers ismétlését. Az év folyamán a gyermekek megjegyeznek 10-12 mondókát, 6-8 verset. Társak az óvónő énekes, halandzsás, improvizáló játékkezdeményezéseiben. Hangzás, hangulat, érzelem és alkalom egységében kezdik felfogni a mondott és hallott vers témáját, költői képeit. Várják, kérik a mesemondást, maguk is segítenek a mesemondás feltételeinek kialakításában. Kialakulnak és megszilárdulnak a mesehallgatáshoz kapcsolódó szokásaik, a figyelem fenntartásának és ellenőrzésének játékos, egyezményes jelei. A népmesék és a mondókák hallgatása és mondogatása közben erősödik az egymás iránti figyelem, az összetartozás érzése is.

Az irodalmi élmény érzelmeket vált ki a gyermekekben, sok pozitív érzelem, öröm, boldogság, lelkesedés, csodálkozás, derű mellett a negatív érzéseket, igazságtalanságot, szomorúságot, bánatot is átélnek. A folytatásos mesék, verses mesék, meseregények szálait össze tudják kötni. Van néhány kedvelt mesehősük, a vele megtörtént dolgokat beleviszik játékukba. Az irodalmi alkotásokban rejlő ritmikusság képes a gyerekeket vidámabb, jobb hangulatba emelni, belső – és mozgásfeszültségét levezetni. Konfliktuskezelési módjuk, problémamegoldó készségük a mesei minták hatására alakul. A mesék cselekménye állásfoglalásra készteti a gyerekeket, ami erkölcsi érzékük, ítélőképességük alakulását segíti.

1.4.1.4. Kapcsolata más nevelési területekkel

A mese, vers tevékenység szorosan kapcsolódik szinte minden tevékenységhez, mint pl. az ének-zenéhez, anyanyelvi és vizuális neveléshez, mozgásos játékokhoz, környezet megismerésére neveléshez. Az erkölcsi tulajdonságok megalapozásában is igen nagy szerepe van.

Összegzés

Az óvodában szerzett esztétikai, irodalmi élmények értékközvetítő hatásai a fejlődő személyiség irodalomhoz való későbbi viszonyát befolyásolják. Az óvónői beszédminta alapján a befogadás és a gyakorlás során a gyerekek kiejtése csiszolódik, gyarapodik szókészletük. A mechanikus bevésésből fakadó sikerélmény ösztönzően hat a gyerekek tanulási folyamatára is.

1.4.2 Vizuális nevelés

1.4.2.1 Feladatok és módszertani alapelvek

Az óvónő legfőbb feladata, hogy teremtse meg a feltételeket a gyermek képi, plasztikai kifejező nyelvének, ábrázoló és konstruáló képességének fejlődéséhez. A hagyományos óvodai ábrázolás eszközei és technikái mellett ismerjék meg és használják a régi gyermekkor játékkészítő és népi kismesterségeket őrző technikáit és eszközeit is. Vegye figyelembe a gyerekek eltérő képességeit. Biztosítsa élményeik, fantáziájuk térbeli megjelenítésének sokféle lehetőségeit, adja meg számukra a választás lehetőségét anyagban, témában, technikában.

Egyénileg megerősítően nyújtson segítséget a gyermekek továbbfejlődéséhez, juttassa el őket az alkotás öröméhez. A gyerekeket az ösztönös firkálástól juttassa el a tudatos rajzolásig. Az óvónő fontos feladata a nyugodt vizuális alkotás, a használatos anyagok és eszközök tárolása szempontjából a műhely, a kézműves sarok kialakítása. Itt kapnak helyet a hagyományos eszközökön és a gyűjtött anyagokon kívül a szövőszék, a szövőkeretek, a különböző textil-, termény- és fonalmunkákhoz szükséges eszközök, de rövid időre az elkészült munkák is. Az óvónő az épület helységein kívül az udvar, az erdő, a patak, a rétek és a Duna-part adta lehetőségeket is kihasználja, a gyerekek vizuális funkcióit, tevékenységét gazdagítja.

Teremtsen olyan alkotó légkört, amelybe a gyerekek szívesen bekapcsolódnak, biztosítson elegendő időt, hogy a kicsik addig alkothassanak, amíg kedvük tartja. Tanítsa meg az eszközök biztonságos kezelését. Rajzoláshoz, festéshez, agyagformáláshoz, szövés-fonáshoz, batikoláshoz, origamihoz, építéshez és a műalkotásokkal való ismerkedéshez teremtse meg a feltételeket a mindennapi szabad játékban is. Az óvónő a foglalkozásokat kötetlen formában szervezze. Kezdeményez, de épít a gyerekek természetes érdeklődésére, tevékenységvágyára. Biztosítsa a vizuális tevékenység lehetőségét az egész nap folyamán. A témakörökhöz kapcsolódó német szavakat, kifejezéseket, mondókákat tevékenység közben gyakoroltassa.

1.4.2.2 Tevékenységek

A gyerekek örömmel vesznek részt a vizuális kezdeményezésekben. játékidőben, szabadidőben szívesen rajzolgatnak, vágnak, ragasztanak, agyagoznak, konstruálnak, építenek, gyöngyöt fűznek. Szívesen örökítik meg egyéni és közös élményeiket. Munkájukban megjelenítik az őket körülvevő szűkebb és tágabb környezetet. A vizuális technikák gyakorlása során minden alkalommal átélik az alkotás örömét. Ismerjék meg az anyagok tulajdonságait, alakíthatóságát, készítsenek kisplasztikát gyurkálva, gömbölyítve, simítva, sodorva, stb…

Az építés, konstruálás során megismerkednek a tárgyak formáival, alakzataival. A gyerekek gyönyörködnek a gazdag formákban s a színkeveréssel alkotott színárnyalatokban. A díszítőtevékenység formái közé az ismert és hagyományos díszítő elemeket gazdagítva beépítjük a hagyományápolás díszítő elemeit. A rajz, a festés és a kézimunka mellett megjelennek a népi kismesterségeket őrző technikák is.

Hagyományőrző elemek: – A népi kismesterségek technikái: kézi szövés alapelemei, fonás, gyapjúfeldolgozás, nemezelés, tojás írókázás, berzselés, textilbatikolás, hímzés, agyagozás, sókerámiázás. Játékeszközök készítése természetes anyagok felhasználásával, pl. rongybaba, csutkababa készítés, termésfigurák, bábok, stb… – Jeles napok “jelképkészítő” technikái: ünnepekhez kapcsolódó jelképek közös készítése, pl. lampionok, Adventi koszorú készítés, mézeskalács gyúrás, sütése, díszítése, gyertyaöntés, Luca-búza vetése, Farsangi maszk, Kisze-báb készítés, tojásfestés, tojásfa díszítés, Májusfa díszítés.

1.4.2.3 A fejlődés jellemzői

5-6-7 éves korban bátrabbak, ötletesebbek az építésben, a téralakításban. Sokféle tapasztalattal rendelkeznek, változatos alakú zárt és nyitott terek elkerítésében, az építmények egyensúlyában megteremtésében. Képesek a tárgyak térbeli kiterjedésének tapasztalati felismerésére, főbb formai jellemzők megnevezésére az alapvető térviszonylatok segítségével. Képkialakításban egyéni módon ábrázolni tudják síkban az elemi térviszonylatokat. Élményeik, elképzeléseik megjelenítésében többnyire biztonsággal használják a képi kifejezés változatos eszközeit. Színhasználatukban érvényesítik kedvelt színeiket, képesek irányítással észrevenni a környezet, a műalkotások és saját munkájuk színhangulatát. Formaábrázolásuk változatos, többnyire képesek hangsúlyozni a fontosabb megkülönböztető jegyeket, jellemző formákat. Próbálkoznak a legegyszerűbb mozgások jelzésével is. Közös munkák értékelése során saját műveikkel és a műalkotásokkal kapcsolatban szóbeli véleményt nyilvánítanak. Tudnak formákat mintázni elképzeléseik alapján, megfigyeléseik felhasználásával.

Önállóan és csoportmunkában képesek egyszerű játékokat, kellékeket, modelleket, maketteket készíteni. Fokozott önállósággal tudják alkalmazni az ismert technikákat, pl. hajtogatás, nyírás, ragasztás, konstruálás, összeszerelés, varrás, szövés, nemezelés. Önállóan alkalmazzák a díszítő elemeket alkotásaik közben. Kezdenek érdeklődni az érdekes és szokatlan jelenségek iránt. Véleményt alkotnak óvodai környezetükről és szívesen vesznek részt annak szépítésében. Késztetést éreznek arra, hogy figyelmüket összpontosítsák, technikai tudásukat aktivizálják, minél inkább tökéletesítsék alkotásukat. A változatos cselekvések során a gyerekek alkotókészsége, fantáziája csiszolódik, amely kihat értelmi képességeiknek fejlődésére is. Tevékenységeik közben alakul képszerű gondolkodása, fogalomalkotása konkréttá válik. Az elkészített tárgyak, népi játékszerek tovább motiválják cselekvésüket, gazdagítják játékukat, alkotásra képes emberré teszik őket. Közben finommotorikus készségük fejlődik.

1.4.2.4 A terület kapcsolata más nevelési területekkel

A vizuális tevékenységek szorosan kapcsolódnak más nevelési területekhez. Tartalmában és feladataiban konkrét összefüggést mutat a játékkal, /pl. konstruálás, építés, környezet alakítás/, a környezeti neveléssel, /pl. színek, formák megfigyelése/, matematikai neveléssel, / pl. téri viszonyok, síkformák, stb/. Az anyanyelvi neveléshez elsősorban a szavak mögötti képzett tartalom formálásával járul hozzá. Az ábrázoló tevékenységhez és annak tartalmához kapcsolódó beszéd ösztönzésével a mesék, versek, zene képi megjelenítésével a gyermekek gondolkodása érzelmi és nyelvi kifejező készsége sokoldalúan fejleszthető. A vizuális nevelés a különböző technikákon és szokások ápolásán keresztül szoros kapcsolatban áll a néphagyományőrzéssel.

Összegzés

A gyerekek a vizuális technikák gyakorlása során minden alkalommal átélik az alkotás örömét, a sikerélmények pedig újabb alkotásra motiválják. A tevékenységek és rácsodálkozások megtanítják a gyerekeket a szép élvezetére. Esztétikai ítélőképességük fejlődik. A tevékenységeiknek, alkotómunkáiknak eredményei a személyiségük fejlődését tükrözi.

1.4.3 Zenei nevelés

1.4.3.1 Feladatok és módszertani alapelvek

Az óvónő feladata a zenei nevelés alapvető feltételeinek megteremtése, a tudatos, tervszerű és folyamatos fejlesztő hatások megszervezése, a zenei önművelődésre és önképzésre való állandó igénye. Az óvónő szeressen és tisztán tudjon énekelni, legalább egy hangszeren biztonságosan játsszon. A hangszeres játék felkelti a gyerekek érdeklődését, rácsodálkozást ébreszt. A mindennapos éneklés az óvónő belső igényéből fakad, kapcsolódhat foglalkozási témákhoz. A korcsoportok számára megadott dal és zenehallgatási anyagon kívül válogasson az óvónő a kalendáriumban felsorolt szokásokhoz kapcsolódó magyar és német nyelvű népdalokat, népköltészeti alkotásokat. / pl. szüreti felvonulás, Márton nap, farsang, stb /.

Fejlessze a gyerekek zenei képességeit az élményt nyújtó énekléssel, mondókázással és zenei képességfejlesztő játékokkal, ugyanakkor ügyeljen a gyermekekkel való szoros érzelmi kapcsolat és meghitt légkör megteremtésére. A gyermekek alkotókedvét fejlessze azáltal, hogy figyelembe veszi ötleteiket, elképzeléseiket, és énekes beszélgetéssel, dallamformák kitalálásával maga is mintát mutat. Tegye lehetővé, hogy a szülők is megismerjék, milyen jellegű dalok szerepelnek az ének-zenei nevelésben, s hívja fel a figyelmüket a válogatás nélküli gépzene káros hatására. Az óvónő segítse, hogy a családban ne törjék le a gyerek kedvét, önbizalmát, ha nincsenek megelégedve éneklési tudásával. Ismerjen más népek dalaiból is néhányat, azok jellemző jegyeit, pl. sajátos ütemek, fordulatok, ritmusok.

Ismertessen meg a gyerekekkel népi kiszámolókat, mondókákat, csúfolódókat, amelyeket mindennapi játékaikban felhasználhatnak. A népi szokásokhoz kapcsolódóan ismertessen meg a gyerekekkel egyszerűbb népi táncmozdulatokat, mozgásokat. / magyar, német /. Készítsenek a gyerekekkel népi hangszereket és ezeket szólaltassák meg. / dióhéj-pengető, nádsíp, csörgődoboz, köcsögduda, stb /. Nagycsoportban ügyeljen a gyerekek egyéni fejlesztésére is, mert ilyenkor igénylik legjobban az egyéni értékelést, a feladatok önálló megoldásának örömét, a kiemelt szereplést.

1.4.3.2 Tevékenységek

A gyerekek a nap folyamán szívesen kezdeményeznek éneklést, maguk is játsszanak dalos játékokat. Az éneklés közös tevékenység, mert egyszerre, együtt énekelnek, mozognak, akár csoportosan, akár “ölben ülő”, egyszerű játéknál. Nagycsoportig játék közben mind jobban érvényesüljön a gyerekek önálló játékszervezése, önálló éneke, döntése, hogy mit és meddig játsszon. Az éneklést egyszerre kezdik, egyszerre fejezik be, szabályos térformát alakítanak. Szépen, esztétikusan mozognak. Zenei képességük fejlődik a dalok tanításával, hallásuk fejlesztésével. A zenei fogalompárokat megértik, énekkel, mozgással gyakorolják, / pl. magas-mély, halk-hangos, lassú-gyors /, kéztartással érzékeltetik, kérdés- felelet játékokat játszanak ritmusmotívumokkal. Nagycsoportban ne csak spontán dúdoljanak játék közben, hanem találjanak ki dallamokat, énekelve meséljenek.

Zenével, énekléssel, tánccal tegyék színessé, örömtelivé az ünnepélyeket. Az esztétikusan előadott játékok, táncok, együttes és szóló éneklés a gyerekek számára örömet jelentenek. Jeles napokon és ünnepekkor magyar és német dallal, játékkal elevenítsék fel a hagyományőrző magyar és német népszokásokat. Évszakokhoz kapcsolódva maguk is kitalálhatnak mozgásokat, bújós és kaput tartó játékokat, esetenként újszerű tánclépésekkel játsszák el az ismert énekeket. Nyári hónapokban is sokat énekelgessenek kint az udvaron, de ne túl hangosan, csak annyira, hogy a játék hangulata megmaradjon.

A néphagyomány-ápolás, a nemzetiségi nyelvoktatás és a zenei nevelés kapcsolata: magyar -német népi mondókák magyar -német dalos játékok magyar -német néptánc magyar -német énekes népszokások zenehallgatás dalanyaga Az óvodában játszható énekes népszokások / magyar -német /: Azok az énekes népszokások fordulnak elő az óvodában, amelyek megfelelnek a gyermekek életkori sajátosságainak. Kapcsolódnak az évszakok változásaihoz, az évente visszatérő naptári ünnepekhez. Nem a szereplés, hanem a játék öröme, egyedi íze az, ami indokolja ezeknek az énekes népszokásoknak az éltetését.

Ilyenek:

Szüreti felvonulás: A szürethez kapcsolódó táncok előadása, dalok éneklése a lovas felvonulás és préselés közben.

Márton napi felvonulás: Lampionokkal vonulnak fel a gyerekek a szüleikkel együtt, miközben német dalokat énekelnek. A művelődési házban az iskolások előadják a történetet.

Lucázás: A gyerekek kis pohárkába búzát ültetnek, amit hazavisznek a család karácsonyi asztalára. A középsősök szobáról szobára járnak, miközben jókívánságokat mondanak, énekelgetnek.

Pásztorjáték: A nagyobb gyerekek pásztorjátéka része az ünnepre való készülődésnek, fokozva ezáltal a várakozás örömét.

Farsang: Az előkészületekhez hozzátartoznak a télcsúfoló dalok énekelgetése, tréfás mondókák mondogatása, ami a farsangi bálon folytatódik. Farsang napján a gyerekek jelmezeiket magukra öltve “mulatnak”. Elkészül a Kisze-bábu is, amit a mulatságok végén az óvoda udvarán elégetünk. Ez a tél, a betegségek elűzését, a tavasz várását jelképezi.

Koma-tálazás: Népszokásból lett gyermekjáték, más csoportokkal való közös játék. Locsolkodás és a vendégül látás során barátságok szövődhetnek.

Pünkösdölés: A nagycsoportosok részvételével a lovasversenyes pünkösdi királyválasztásból és a lányok pünkösd-járásából áll. Lehetőség nyílik a különböző ügyességi játékok gyakorlására, a győztes pünkösdi királlyá választására.

Lakodalmas: A játékra általában nyáron, esetleg búcsúzáskor kerül sor, de bármikor játszható. A gyerekek igazi lakodalom eseményeit utánozzák, közben lakodalmi csujjogatókat, névcsúfolókat kiabálnak. Párválasztó, leánykérő, kapus és egyéb dalos játékokat játszanak. Ezek az énekes népszokások szerves alkotórészei a Kalendáriumban felsorolt tevékenységsornak.

1.4.3.3 A fejlődés jellemzői

5 -6 -7 éves korban a gyerekek tudjanak mondókát, 6 hangterjedelmű dalokat és 5 -6 alkalmi dalt tisztán, szép szövegkiejtéssel énekelni, a tempónak és természetes járásnak megfelelően. 10 dalt olyan biztonsággal énekelnek csoportosan és egyénileg is, hogy elkezdeni is tudják. Egyszerű dallammotívumokat tisztán énekelnek vissza egyedül is. A lányok számára a táncos játékok a lányos mozgás és viselkedési szabályait is közvetítik. / mit, hogyan illik /. A fiúk számára pedig a küzdő játékok erősítik a nemi hovatartozásukat és a fiúk egészséges küzdőszellemét. Mindkét játékforma a gyermekek mozgáskultúráját is gazdagítja. A zene belső lüktetése fejleszti a gyerekek mozgásának összerendezettségét, a fegyelmezettséget. A gyermekek harmonikus, ritmikus mozgása alakul, ami a tánc alapja. A gyerekek a mondókát az egyenletes lüktetést kiemelve a magyar és német beszéd ritmusa szerint mondják. Ismert dalt hallás alapján, szöveg nélkül is tudnak énekelni: dúdolva, zümmögve vagy egyszerű szótagokkal. Felelgetős játékokat két csoportban, vagy a csoport és egy gyerek közreműködésével folyamatosan, az óvónő segítsége nélkül is el tudnak énekelni.Tisz tán énekelnek vissza változatos dallammotívumokat csoportosan és egyénileg is. Tudnak dalokat – hallható jelre- hangosan és magukban énekelni több dallammotívum elbújtatásával is. A hangszeres játék erősíti és megalapozza a zenei befogadás képességét, a zenét, mint esztétikum felfedezését. Átélése és létrehozása szükségletként épül be a gyermeki személyiségbe.

Az egyszerű táncos mozgásokat motívumonként ismétlődő szakaszokkal szépen megformálják, pl. dobbantás, koppantás, átbújás, párválasztás, kifordulás, köralakítás, lépések irányváltoztatásokkal. Képesek egyensúlyváltást kívánó mozgásokra egyedül és társsal, ill. egy kézzel, két kézzel. Térformákat alakítanak esetleg az óvónő segítsége nélkül is. Egyszerű, játékos táncmozgásokat esztétikusan, kedvvel végeznek. Ütőhangszereket használnak lüktetés, ritmus, hangsúly kiemelésére. Kitalálnak a dalokhoz vagy a negyed szünet érzékeltetésére játékos mozdulatokat, gyerekdalokhoz egyszerű játékokat. A bemutatott élőzenét, a hangulatban egymástól eltérő népdalokat, műzenei szemelvényeket, más népek dalait /különös figyelemmel a német dalokra/ figyelmesen hallgatják.

1.4.3.4 Kapcsolata más nevelési területekkel

Szorosan kapcsolódik az irodalmi, a matematikai, a környezet megismerésére nevelés, vizuális és testnevelés hasonló területeihez. Az anyanyelvi és nemzetiségi neveléssel, a néphagyományőrző tevékenységgel pedig alapvető és átfogó kapcsolatot mutat.

Összegzés

A gyermekek zenei képességének alapozását sokrétű zenei eszközrendszer segíti. Az óvónői igényes válogatás hatására válik a fejlesztés céltudatos eszközévé. A zene érzelmekre hat, élményt nyújt, aminek hatása életre szóló. A szülőkkel szervezett közös programokban való együttlét ezt még jobban felerősíti.

1.4.4. Környezet megismerésére nevelés

1.4.4.1 Feladatok és módszertani alapelvek

Az óvónő legfontosabb feladata, hogy ébren tartsa a gyerekek kíváncsiságát, érdeklődését, kielégítse érdeklődési vágyukat. Teremtsen minél több lehetőséget, hogy több érzékszervvel egyszerre tapasztalhassanak meg dolgokat / látás, hallás, ízlelés, stb /. Tegye lehetővé, hogy közvetlen módon és aktívan találkozhassanak a természetvédelemmel, és tevékenységeik során a természettel. Az óvónő nevelőmunkájába tudatosan építse be a természetben gyökerező tevékenységek és a néphagyomány-ápoló tevékenységek érzelemfokozó sajátosságait.

Tudatosan szervezzen sétákat a közeli rétekre, erdőbe, folyópartra, hogy eközben a gyerekek közvetlen és tágabb természeti környezetükről élményszerű ismereteket szerezhessenek. / kirándulás a Duna-partra, a Börzsönybe, erdei vasúttal Királyrétre /. Szervezzen olyan tapasztalat és élményszerző sétákat, ahol a növényekkel és állatokkal természetes helyükön találkozhatnak. Pl. hóvirág és ibolyaszedés a közeli erdőkben, évszakonként a kerti növények megfigyelése, háziállatok, vízparti növények és állatok megfigyelése. Tegye lehetővé, hogy virágos és veteményeskertben maguk végezhessék a különböző tevékenységeket, pl. kapálás, gereblyézés, ültetés, veteményezés, locsolás, termény-betakarítás, stb.

Adjon lehetőséget a csoportszobai növények és állatok gondozására. Az óvónő szervezzen múzeumlátogatásokat és távolabbi kirándulásokat, mely a gyermekek számára különleges élményt és ismeretet adnak. Pl. verőcei Gorka Múzeum, ugyanitt kisállat kiállítás, zebegényi Hajó Múzeum, Természettudományi Múzeum, Közlekedési Múzeum Budapesten, Ferihegyi repülőtéri látogatás. Az élővilág sokoldalú megfigyeltetésével, az óvó-védő tevékenység eredményeként a gyerekek érzelmi alapokon eljutnak ahhoz a felismeréshez, hogy az élőlényeket óvni, védeni kell. A népi kismesterségek végzése közben a természetes anyagok “közelsége” és a velük való tevékenykedtetés sajátos élményt és érzelmi többletet jelentsen a gyerekeknek.

1.4.4.2 Tevékenységek

A kisgyermekek az óvoda elfogadása és megszerettetése után ismerkedjenek az óvoda közvetlen környezetével. A gazdagon megélt tevékenységek, rácsodálkozások megtanítják a gyerekeket a szép érzékelésére, felfedezik a színeket, hangokat, formákat és az élet ritmikusságát. Néphagyomány-ápoló szemléletű nevelés része, hogy a gyerekek maguk is tevékenyen vesznek részt környezetük, óvodájuk rendben tartásában. Figyeljék meg az évszakok szépségeit, színeit, jelenségeit, időjárását, növényeit. Keressenek összefüggéseket az időjárás és az emberek tevékenységei között. Gyűjtsenek leveleket, terméseket, ágakat, természeti kincseket. A közeli réteken, hegyeken, folyópartokon tett séták alkalmával figyeljék meg az ott élő növényeket és állatokat. Vegyenek részt múzeumlátogatásokon, ismerjék meg általa az emberi tevékenységeket és tágabb környezetüket. Közben gyakorolják a gyalogos közlekedés szabályait, ismerkedjenek a teher és személyszállító járművekkel, földön, vízen és levegőben. Látogassanak el a községben található intézményekbe s a már kialakult kapcsolatokat ápolják: iskola, Művelődési Ház, Falumúzeum, Nyugdíjas klub, orvosi rendelő. Vegyenek részt a jeles napok előtti közös “nagytakarítás” végzésében a teremben. Szüleikkel, nevelőikkel közösen kapcsolódjanak be a községben tavasszal és ősszel szerveződő falu és Duna-part takarításba, mely az óvoda udvarának és környékének tisztítását és rendbetételét jelenti. Ez a közös tevékenység ráirányítja a figyelmet a régi népszokásokra, közben kialakul a tiszta környezet iránti belső igény is. Az óvónő kezdeményezője minden családokkal együttműködő tevékenységeknek, mely – alakítja, növeli a környezet iránti tevékenységeket, – harmonikus környezet kialakítására ösztönöz, – erősíti a hovatartozás érzését. A környezet, a néphagyomány-ápolás valamint a német nemzetiségi nevelés szoros kapcsolatban áll egymással, melynek tevékenységsorát a Kalendárium tartalmazza részletesen.

Tevékenységek ősszel: A hagyományos tevékenységek mellett sajátos tevékenységek jelennek meg, pl. szüreti felvonulás, dióverés, kukoricaszár-gyűjtés, töklámpás készítés, befőzés. Alkalom nyílik arra, hogy sétákon, kiránduláson erdei gyümölcsöket, leveleket, terméseket, magvakat gyűjtsenek, szárítsanak. A gyűjtögető munkát az anyagok feldolgozása követi. Felújítják és kiegészítik játékaikat termés és terménybábokkal. Aktívan részt vesznek a betakarításában, a gyümölcsök befőzésében, szőlőpréselésben. A szüreti mulatságra énekes játékokkal, verssel, mondókákkal készülnek. Részt vesznek az óvoda által szervezett községi, szüreti felvonuláson. Az Idősek Napjának megünneplésére magyar és német köszöntővel készülnek.

Tevékenységek télen: Kiegészülnek az ősszel megkezdett tevékenységek. A termények, termések feldolgozása mellett megjelenik a szövés, fonás, nemezelés, kukoricamorzsolás, tollfosztás, rongybaba készítés. Megfigyelik a madarakat, madáretetőt készítenek és gondoskodnak a madarak élelméről. Részt vesznek a Márton-napi felvonuláshoz a lampionok készítésében és német dalok éneklésével teszik hangulatossá a felvonulást. Az Advent időszakában segítenek az adventi koszorú elkészítésében s a terem feldíszítésében. Borbála naptól figyelemmel kísérik a vízbe állított cseresznye-ágat. Luca napkor az elültetett búzát gondozzák, gyertyát öntenek, a középső csoportosok kotyolnak. Megismerik a karácsonyi népszokásokat: a pásztorjátékot, betlehemes játékot, aktívan részt vesznek a mézeskalács sütésben, ajándék készítésben. Farsang idején megtanulnak egyszerűbb, majd bonyolultabb technikával álarcot készíteni. Segítenek a terem feldíszítésében, s csúfolókkal készülnek a bálra. Az óvónővel közösen készített Kisze-báb elégetésével elbúcsúztatják a telet.

Tevékenységek tavasszal: Megkezdődnek a tavaszi, kerti munkák, amelyekben a gyerekek aktívan vesznek részt: a talaj előkészítésében, a magvak, palánták, hagymák elültetésében és gondozásában. Sétákon, kirándulásokon megfigyelik az állatok és növények életében bekövetkező változásokat. /Fecskék, gólyák megjelenése a fészkükön, rügyező, virágzó növények, stb…/ Különösen érdekes lehet a tavaszi virágok sváb vagy német nevének megismerése. Megismerkednek a tavaszi népszokásokkal, a húsvéti locsolkodással, hímes tojás készítéssel, komatálazással. Május első napján a nagycsoportosok májusfát állítanak, közösen feldíszítik, majd zöldág-járással köszöntik a tavaszt. Játékszereket készítenek a növények részeiből, fűzfasípot, koszorút fonnak virágokból. Sok időt töltenek a szabadban, játszanak az udvaron, kirándulnak a közeli erdőbe, patak partra, Duna-partra.

Tevékenységek nyáron: Megfigyelik az emberek természetben végzett munkáit, a málnaszedést, aratást, szénahordást, stb. Kirándulások alkalmával nádat, búzát, virágokat gyűjtenek, s eközben megfigyelik az állatokat, bogarakat. Folyamatosan gondozzák a veteményeskertet. Augusztus 20-át, a kenyér ünnepét aratókoszorú készítésével és cipósütéssel köszöntik. Ezen tevékenységek és az egyes témakörök feldolgozása közben különös gondot fordítunk a gyermekek német szókészletének gyarapítására és természetes szituációkban a német kifejezések gyakorlására.

1.4.4.3 A fejlődés jellemzői

5 -6 -7 éves korban: Ismerik saját nevüket, címüket, szüleik nevét és foglalkozását, – német nyelven is. Gyakorlottak az elemi közlekedési szabályok betartásában. Ismerik a közlekedési eszközöket, függetlenül attól, hogy környezetükben előfordulnak e. Tudják, hogy hol közlekednek, s tudják, hogy ezek a járművek az ember munkájaként készülnek. Ismerik a környezetükben fellelhető néhány intézményt, -iskola, orvosi rendelő, posta, stb- , rendeltetését. Felismerik környezetük színeit, sötét és világos árnyalatait, ezeket megnevezik németül is. A tárgyak, jelenségek közötti néhány összefüggést felismernek. Ismert tárgyakat, jelenségeket külső jegyeik és rendeltetéseik szerint összehasonlítanak.

A testrészeket az emberi test felépítésének megfelelően felsorolják – németül is. Igényesek testük tisztaságára. Felismerik a napszakokat, a reggelt, az estét. Különbséget tudnak tenni az évszakok között, ismerik az egyes évszakok jellegzetességeit -németül is. Ismerik a növény szót, tudják, hogy a fa, bokor, virág, fű, zöldségfélék növények, s ezekből az ismertebbeket németül is megnevezik. A növény magból kel ki, tudják, hogy a növények fejlődése és az időjárás között összefüggés van. A gyümölcsöt megmosva fogyasztják. Önállóan gyakorolják a növénygondozás egyszerűbb műveleteit. Ismernek növényekkel kapcsolatos munkákat: szántás, málnaszedés, szüret, betakarítás, stb. Az általuk ismert állatokat csoportosítják, németül is megnevezik. A háziszárnyasokat összehasonlítják a többi madárral, környezetük, külső jegyeik és hasznosságuk alapján.

1.4.4.4 Kapcsolata más nevelési területekkel

A környezet megismerésére nevelés szoros kapcsolatban áll minden más nevelési területtel, hiszen e terület a természeti és társadalmi környezet megismerését öleli fel, s igen sok gyermeki tevékenységet tartalmaz.

Összegzés

A külső világ megismerési folyamatában a gyerekek cselekvésein, érzelmein keresztül szerzik környezetükből az ismereteket. A néphagyományőrzésből és a természetközelségből fakadó élmények eljuttatják a gyermekeket a természettel való együttélés harmóniájához és a hagyomány tiszteletéhez.

1.4.5 Matematikai nevelés

1.4.5.1 Feladatok és módszertani alapelvek

Az óvónő feladata, hogy ráirányítsa a gyerekek figyelmét a környező valóság változatos formáira és mennyiségi viszonyaira. Különböző formában fejlessze a gyerekek képességeit tapasztalás útján – az érzékelés, észlelés, megfigyelés területén. Különös gonddal fejlessze az emlékezést a mozgásos, cselekvéses, képi emlékezés formájában, élmények felidézésével. Gyakoroltassa a feladat megértését különböző feladatok útján: megkülönböztetés és összefüggések felismerése, állítások, utasítások, kérdések, stb Formák, mennyiségek, összességek előállítása és megkeresése közben fejlessze konstruáló képességüket. Fejlessze ítélőképességüket konkrét helyzetekben.

Az óvónő feladata, hogy mindezen képességek fejlesztéséhez a legoptimálisabb feltételeket biztosítsa. Építsen a gyerekek természetes kíváncsiságára, tevékenységi vágyára, az önálló problémamegoldás iránti igényükre. Teremtsen megfelelő helyzeteket tapasztalatok, élmények gyűjtésére. Fejlessze egyéni megismerő képességeiket, problémalátásukat és megoldó képességüket. Az óvónő biztosítson időt és lehetőséget a napi életben a számítógép használatára. Az informatikai neveléssel erősítse a térbeli tájékozódás képességét, a figyelemkoncentrációt. Megfelelő játékprogramok kiválasztásával fejlessze a türelmet, kitartást és a kudarctűrő képességet.

1.4.5.2 Tevékenységek

Tárgyakat, személyeket hasonlítsanak össze hasonlóságok és különbözőségek alapján. Válogassanak szét, osztályozzanak különböző tárgyakat saját szempontjuk vagy egy meghatározott elv szerint. Rendezzenek sorba tárgyakat, s közben állapítsák meg, hogy egy-egy tárgy vagy személy hányadik a sorban. Határozzák meg a rendezés irányát. Fogalmazzanak egyszerűen, szabadon megállapításokat, döntsék el, hogy igaz e vagy hamis. Bizonyítsák be, miért? Gyűjtsenek tapasztalatokat számfogalom körében tárgyak hosszúsága, tömege és űrtartalma területén. Képezzenek halmazokat, s összehasonlítással állapítsák meg számosságát. Szerezzenek tapasztalatokat a geometria körében. Végezzenek különböző tevékenységeket tükörrel. Szerezzenek tapasztalatokat síkban és térben.

1.4.5.3 A fejlődés jellemzői

5 -6 -7 éves korban a gyerekek általában képessé válnak arra, hogy az óvónő kérdéseit, gondolatát megértsék és kövessék. Egymás állításainak igazságát megítéljék, megbeszéljék, esetleg javítsák tévedéseiket. Képesek jól ismert tulajdonságok szerinti válogatás folytatására, sorba rendezés kiegészítésére, saját szempontú válogatás és sorba rendezés végzésére. Összehasonlításaikat szóban is kifejezik. Értik és helyesen használják a halmazokkal kapcsolatos összehasonlítást kifejező szavakat. Össze tudnak mérni két halmazt párosítással különféle szín, nagyság esetén is. Elő tudnak állítani különféle elemekből, különféle elrendezéssel, bontással ugyanannyit, többet, kevesebbet. Tárgyakat meg tudnak számlálni legalább tízig. Azonosítani tudnak különféle helyzetükben is egyező alakú tárgyakat, síkbeli alakzatokat. Képesek különféle geometriai tulajdonságok szerint térbeli és síkbeli alakzatokat szétválogatni és megnevezni. A tükörrel való tevékenységük során két – négy elemből álló alakzat tükörképét a tükör mögött meg tudják építeni. A térben való tájékozódásban értik és követni tudják a jobbra-balra irányokat illetve a helyeket kifejező névutókat. Az informatikai nevelés során az eszközöket biztosan kezelik, s a játékprogramok használatában az egyéni kombinációs készségüknek megfelelően magasabb szintre jutnak el.

1.4.5.4 Kapcsolata más nevelési területekkel

E területnek legszorosabb kapcsolata a környezet megismerésével és a munka jellegű tevékenységekkel van. Egyes részterületei azonban az óvodai élet minden területén jelen vannak. A szituációk adta lehetőségeket kihasználva gyarapítjuk a gyerekek német szókincsét, kifejezőkészségét.

Összegzés

A gyermekek matematikai nevelését az óvodai élet mindennapjaiba építjük be. Foglalkozásokat egyes témakörök feldolgozására illetve rendszerezésére szervezünk. A két terület sajátosan fejleszti a gyerekek matematikai gondolkodását, kreativitását, logikus gondolkodását és kombinációs készségét.

1.4.6 Testnevelés

1.4.6.1 Feladatok és módszertani alapelvek

Az óvónő feladata, hogy a gyermekek alapvető mozgásigényét kielégítse, és a mozgást megszerettesse. Az óvónő teremtsen olyan derűs légkört a csoportjában, ahol életkorukat, egyéni sajátosságaikat figyelembe véve szívesen, aktívan vesznek részt a mindennapi testnevelésben. Igyekezzen minél több helyet, időt, eszközt biztosítani a mozgásos játékoknak, használja ki a Sportcsarnok adta lehetőségeket. Használja ki a gyerekek edzésének fokozására a természet erőit /víz, levegő, napfény, jég, stb /. A mozgásanyag kiválasztásánál és tervezésénél használja ki a helyi adottságainkat / erdei utak, vízpart, mező, stb / Igyekezzen minden gyereket sikerélményhez eljuttatni a versenyjátékokban. Fordítson gondot az eszközök kiválasztására, / méretük, épségük /. Különös figyelmet fordítson a gyermekbalesetek megelőzésére. Az óvónő bemutatása legyen példaértékű modell a gyerekek számára.

1.4.6.2 Tevékenységek

Játsszanak sok mozgásos játékot: szerep – vagy utánzó játékot, futójátékot sorban, körben, szétszórtan, csoportosan, párosan versenyjátékokat, stb… Figyeljék meg és tartsák be ezen játékok szabályait. Végezzenek szabadgyakorlatokat: kartartásokat különböző testhelyzetekben, kar -törzs -térd -és lábmozgásokat. Gyakorolják a járás különböző formáit különböző irányokban, a más -más típusú futógyakorlatokat. Sorverseny, váltóverseny, versenyfutás közben gyakorolják a fokozódó futást, a gyorsfutást és a lassúfutást. Végezzenek ugrásgyakorlatokat. Szökdeljenek páros lábon és egy lábon haladással, végezzenek sorozatugrásokat különböző nagyságú és távolságban elhelyezett tárgyakon át. Néhány lépéses nekifutással gyakorolják a magas -és távolugrásokat. Gyakorolják a dobásokat: egykezes, kétkezes, alsó -és felsődobással célba, valamint két méter magas kötél felett. Végezzenek labdagyakorlatokat párokban is és vezessék a labdát járás, futás és állás közben. Végezzenek támaszgyakorlatokat: kúszás, csúszás, mászás, pókjárás, talicskázás, átbújás. Ismerjék az óvodai talajtorna elemeket. Hátsó függőállásban végezzenek lábmozgást. 6 -8 lépés nekifutással tetszés szerinti akadályt ugorjanak át. Tudják ugrásukat a talajéréskor fékezni. Hajítsanak kislabdát távolba. Úszás során fejlődik mozgáskoordinációjuk, izomrendszerük. Megbarátkoznak a vízzel, biztonságban érzik magukat vizes közegben is.

1.4.6.3 A fejlődés jellemzői

5-6-7 éves korban növekszik teljesítőképességük, mozgásuk összerendezettebbé, ügyesebbé, s megfelelő ritmusúvá válik. Mozgástapasztalataik az egyensúlyozásban és ugrásban növekednek. Cselekvőképességük gyors, mozgásban kitartóak. Fejlődik tér, időtájékozódó képességük. Megszeretik és igénylik a mozgást. Egyéni -, csoportos -, sor -és váltóversenyt játsszanak az óvónő segítségével és a szabályok pontos betartásával. Megértik az egyszerű vezényszavakat, a természetes járást ütemes járással váltakoztatják. Állórajtból kiindulva 20-30 métert futnak.

1.4.6.4 A terület kapcsolata más nevelési területekkel

A testnevelés az óvodai nevelés folyamatában a gyermekek egészséges testi és mozgásfejlesztése útján szolgálja személyiségük fejlődését. A gondozás, az egészséges életmódra nevelés, az anyanyelvi nevelés, a közösségi nevelés hatását felerősíti, kiegészíti. A testnevelés hatására a gyermekben fontos személyiségjegyek alapozódnak meg, mint pl. egymás segítése, együttműködés. Kapcsolódik a zenei – és környezeti neveléshez is.

Összegzés

Az óvodában alapozzuk meg az egészséges életmód szokásait. A gyermekek a mozgáson keresztül ismerik meg a világot. A felnőtt az önpróbálkozásoknak teret ad, s biztosítja a helyet, az eszközt a különböző mozgások kipróbálásához és gyakorlásához.

2. Az óvoda kapcsolatrendszere

Az óvodai nevelés a családi neveléssel együtt, azt kiegészítve szolgálja a gyermek fejlődését. Ennek alapvető feltétele a családdal való együttműködés. Az együttműködés formái változatosak, a személyes kapcsolattól a különböző rendezvényekig magukban foglalják azokat a lehetőségeket, amelyeket az óvoda, illetve a család teremt meg. Az óvodapedagógus figyelembe veszi a családok sajátosságait, szokásait, az együttműködés során érvényesíti az intervenciós gyakorlatot, azaz a segítségnyújtás családhoz illesztett megoldásait.

Az óvoda kapcsolatot tart azokkal az intézményekkel, amelyek az óvodába lépés előtt (bölcsődék és egyéb szociális intézmények), az óvodai élet során (pedagógiai szakszolgálat intézményei, gyermekjóléti szolgálatok, gyermekotthonok, egészségügyi, illetve közművelődési intézmények) és az óvodai élet után (iskolák) meghatározó szerepet töltenek be a gyermek életében. A kapcsolattartás formái, módszerei alkalmazkodnak a feladatokhoz és a szükséglethez. A kapcsolatok kialakításában és fenntartásában az óvoda legyen nyitott és kezdeményező.

A nemzeti, etnikai kisebbséghez tartozó gyermekeket is nevelő óvoda kapcsolatot tart az érintett kisebbségi önkormányzatokkal, kisebbségi szervezetekkel. Az óvoda a közoktatási rendszer része. Ebből fakadóan más intézményekkel és a társadalmi környezettel sajátos funkciója révén kapcsolatba kerül. A néphagyományőrző és nemzetiségi programjából adódóan újszerű kapcsolatrendszer kiépítésére van szükség óvodán belül és kívül. A belső kapcsolatrendszer a program megvalósulásának alapvető biztosítéka.

2.1. Az óvoda belső kapcsolatrendszere

Nevelőtestület: A hagyományőrző és nemzetiségi program megvalósítása megkívánja, hogy a testület kialakítsa sajátos arculatát, melynek alapvető feltétele a szemléletmód váltása. Óvodánkban a szemléletváltás hatására az óvodavezető irányítása mellett olyan testületi légkör alakul ki, amely a szereteten, az elfogadáson és a többet adni akaráson alapul. Ez a fajta hagyományápoló tevékenység összekovácsolja a közösséget, igényes munkavégzésre késztet. Az együttműködés folyamatába az egymásra figyelés / óvónő-gyermek, óvónő-szülő, óvónő-óvodai dolgozó /, és a nevelő munkához való viszonyulás minőségi változáson megy át. Az évről évre ismétlődő szokások, jeles napok nemcsak a gyerekekben, hanem az őket körülvevő felnőttekben is elindítják a várakozás örömét és izgalmát, ami mindannyiunk érzelmi kielégítésére motivál.

Egyéb munkatársak: Az óvónői minta hatással van az óvodában dolgozók szemléletére is. Az óvónő hiteles tevékenysége, kapcsolattartása, stílusa befolyással bír a többi dolgozó munkastílusára. Képesek elfogadni a többletmunkát és az újszerű megoldásokat.

2.2 Az óvoda külső kapcsolatrendszerének modellje

FENNTARTÓ

CSALÁD SZMK – ÓVODA – OKTATÁSI BIZOTTSÁG PEDAGÓGIAI SZAKSZOLGÁLAT GYERMEKJÓLÉTI SZ. ÓVODÁK ORVOS,VÉDŐNŐ ISKOLA FOGORVOS

MŰVELŐDÉSI HÁZ CIVIL SZERVEZETEK: IDŐSEK KLUBJA HELYI ÚJSÁG MARUS TÁNCCSORT ALAPÍTVÁNYOK

2.2.1 A modell értelmezése

Az óvoda – család kapcsolata

A kapcsolattartás elvei és feladatai: A néphagyományőrző helyi programunk új alapokra helyezi értékteremtést kezdeményező munkájával az óvoda-család kapcsolatát. Megteremti a szimmetriát az óvodai és a családi nevelés között, úgy, hogy az utóbbit gazdagítja és kiegészíti. Hangsúlyozza a program a család kiemelkedő szerepét a gyerek nevelésében, s három éves kortól a családdal kívánja a gyerek fejlesztését elérni. A hagyományok ápolása sok családot szemléletváltásra késztet, mert sokkal több ponton találkozik az óvoda és a szülő. /ünnepeken, munkában, kirándulásokon, stb /. A gyerek ezekből az együttlétekből az óvoda-család egymáshoz tartozás, az eggyüvé tartozás / csoporthoz, társakhoz, barátokhoz / örömét kapja örökül. Ehhez a munkához nagyon fontos megteremteni az őszinte, bizalomteli óvodai légkört. A szülő-óvónő kapcsolatot korrekt, partneri együttműködés jellemezze a gyerek fejlesztése érdekében. Tiszteletben tartja az óvónő a családok nevelési felfogását még akkor is, ha fenntartásai vannak. A hagyományok ápolásában aktívan vesz részt, s a programban viselkedésével mintát mutat, alaposan felkészül a tevékenység zökkenőmentes levezetésére. Alapvetőnek tartja munkájában a pedagógusetikát, a szülők és gyermekek személyiségjogait maximálisan tiszteletben tartja. A partnerkapcsolatok konkrét cselekvési formákban valósulnak meg, melyek hagyományos kapcsolatok, közös programok.

A kapcsolattartás formái:

Családlátogatás

Az óvodába lépés előtt a családi háttér, a gyermek, a szülő, valamint kettejük kapcsolatának megismerése. A bizalom kiépítésének első lépése. Ezt ajánlatos megismételni a három év alatt legalább még egyszer, de ha a gyerek érdekében szükség van rá, többször is. Minden esetben céllal és megalapozott pedagógiai felkészültséggel kell eljárni. Az óvónő itt nyújt tájékoztatást az óvodában folyó tevékenységekről és nevelési koncepcióról.

Fogadóóra

Ezek az alkalmak egyéni és személyes problémák megbeszélésére szolgálnak, szükség szerint. Folyamatos tájékozódás a gyermek egyéni fejlődéséről itt történik.

Nyílt nap

Középső és nagycsoportban évente két alkalommal tartunk: októberben és márciusban. A szülők betekintést nyerhetnek az óvodai élet folyamatába. Ismereteket szerezhetnek gyermekük játékáról, kapcsolatairól, a közösségben elfoglalt helyéről. Kiscsoportban játszódélutánt szervezünk a nyílt napok helyett.

Szülői értekezlet

A csoport életéről, fejlődéséről adnak fontos tájékoztatást. Lényeges, hogy az óvónő felkészülése tartalmas, rövid legyen, tükrözze a csoportokban illetve az óvodában folyó pedagógiai munka színvonalát és szellemét.

Tanévnyitó szülői értekezlet

Az óvodába lépő és járó gyermekek szüleinek nyújt tájékoztatást az óvodában folyó pedagógiai koncepcióról, az óvoda rendjéről. A nevelési év rendjének ismertetése, a szülők elvárásainak és igényeinek egyeztetése az óvoda lehetőségeivel. SZMK választás. Ezzel együtt a szülők jogainak és kötelességeinek ismertetése. Tájékoztatás a tankötelességről, a rugalmas beiskolázásról.

SZMK

Összefogja és képviseli a szülőket. Hatékony szerepe van a kapcsolattartás rendszerében. Programunk elfogadása után képviselni és közvetíteni tudják szülőtársaik felé a feladatok megvalósítását. Az éves munkatervben a közösen egyeztetett és önálló programok megvalósítása által válik élővé a kapcsolat. Sajátosan alakulnak, gazdagodnak a néphagyomány-ápoló tevékenységek, ünnepek. Ebben a folyamatban az SZMK-nak koordináló és kezdeményező szerepe van. Formái: kirándulások, környezettisztító -és fejlesztő munkák, játszódélutánok, a jeles napokat előkészítő megbeszélések.

Az óvoda és fenntartójának kapcsolata

Igyekszünk jó kapcsolatot kialakítani a fenntartóval, tájékoztatjuk nevelési koncepciónkról, s meghívjuk óvodai rendezvényeinkre. Mivel a hagyományaink egyes mozzanatai már a községi élet szerves része, gyakran tagjai, tevékeny részesei ünnepeinknek. Formái: megbeszélés, közös programok szervezése, meghívás rendezvényeinkre.

Óvoda – iskola kapcsolata

A kapcsolattartás elvei és feladatai: Az óvoda az iskolával olyan tartalmú kapcsolatot alakít ki, ami elősegíti a gyerekek zavartalan iskolakezdését. A kölcsönös érdeklődés hozzájárulhat egymás nevelési céljainak, elképzelésének megismeréséhez. A kapcsolattartásban a kölcsönös nyitottság és bizalom érvényesül, mert csak így lehet biztosítani az átmenet folyamatosságát a gyermekek számára. Formái: A kapcsolattartás módját az együttműködési terv tartalmazza. Rögzíti a tevékenységsort, melyben helyet kapnak a kölcsönös látogatások, tapasztalatcserék, tájékoztatások a gyermekek fejlődési üteméről, várható nehézségekről. Esetenként közös programokon való részvétel. A nagycsoport utolsó szülői értekezletén az első osztályos tanító és az igazgató tájékoztatást ad az iskolai életről, szükséges eszközökről.

Óvoda -óvoda kapcsolata

Kapcsolatunk van a szomszéd község, ill. néhány városi óvodával. A gyermekek ezáltal ismerkednek tágabb környezetükkel. Ezek az óvónői személyes kapcsolatok lehetőséget adnak szakmai tapasztalatcserére is. Formái: Kirándulások egymás óvodájába.

Az óvoda és a Pedagógiai Szakszolgálat kapcsolata

A kapcsolattartás elvei és feladatai: A gyermekek testi-lelki érettsége, valamint neveltségi szintjének érdekében, iskolai alkalmasság megállapításához vesszük igénybe a szakszolgálatot. Mindig a szülőkkel egyetértésben, együtt megbeszélve a fejlesztés érdekében tett intézkedéseket. Formái: megbeszélés, jellemzés, értékelés.

Az óvoda és az egészségügyi intézmények kapcsolata: Orvos, védőnői szolgálat.

A kapcsolattartás elveiben és feladataiban a gyermekek testi egészsége a fő cél. Rendszeresen végeznek orvosi vizsgálatokat és szerepet vállalnak az egészség megőrzésében. Formái: szűrés, rendszeres szűrés, alkalomszerűen végzett vizsgálatok.

Az óvoda és a Művelődési Ház, a helyi újság kapcsolata

Kapcsolattartás elvei és feladatai: A közművelődési intézmények sajátos lehetőséget biztosítanak az óvodai nevelés kiegészítéséhez. Az óvoda úgy válogat a Ház kínálatából, hogy azok erősítsék a nevelési feladatok sokoldalú, színes megoldását. Az újságban felelősei vagyunk a néphagyományőrző rovat vezetésének. Ebben tájékoztatást adunk az aktuális jeles napok tartalmáról, s hogy milyen néphagyományt, szokást elevenítünk fel az óvodában a gyerekekkel. Formái: színház és könyvtárlátogatás, gyermekrajz kiállítás rendezése, tudósítás, vers, interjú, fényképek közlése.

Az óvoda és civil szervezetek kapcsolata

Idősek Klubja

A kapcsolattartás elvei és feladatai: E kapcsolattartás lényege, hogy már az óvodás gyermekek is megkülönböztetett figyelemmel legyenek az idősek iránt. Tiszteljék őket, legyenek figyelmesek velük. Néphagyományőrző programunk felvállalja a generációs feszültség csökkentését az idősekkel szervezett közös programokkal. Formái: Kölcsönös meghívás alapján részt veszünk egymás rendezvényein, pl. Öregek Napja, karácsony, tollfosztás, szüret.

Az óvoda és a Marus Hagyományőrző Tánccsoport kapcsolata

A kapcsolattartás elve és feladata: A közösen szervezett programok segítik a hagyományok felelevenítését és a rendezvények színesebbé tételét. Formái: Meghívás alapján fellépnek programjainkon, mint pl. május elseje, szüreti felvonulás.

Az óvoda és a Boldogasszony Alapítvány kapcsolata

A kapcsolattartás elve és feladata: A községben található Cisztercita Renddel több éve élő kapcsolatunk van. A rend orvosa évente szűrést végez a gyerekek között, s ennek alapján javasolja a gyógytornát ill. a lúdtalp betétet. Ez a szűrés térítésmentes. A gyógytornára a szülők viszik gyermekeiket az óvodai időn kívül.

Nagymaros Város Egységes Pedagógiai Szakszolgálat

Megállapodás értelmében felméri a gyermekek beszédkészség fejlettségét és szükség szerint biztosítja a logopédiai foglalkozást.

Összegzés

Az óvoda pedagógusainak maradéktalanul be kell tartani a hivatali titoktartást. E nélkül nem lehet őszinte, kölcsönös kapcsolat szülő és óvónő között. A cél közös: a “gyermek”, akit mindenkor szem előtt kell tartanunk. A közös együttlétek felébresztik az otthoni kipróbálás vágyát, és egyre több család életében jelennek meg a készülődés óvodában látott elemei. Az egymás felé fordulás, egymásra figyelés többlete új emberi kapcsolatokat teremt. Barátságok szövődnek nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek között is. A közös együttlétek érzelmi többletet jelentenek mindenkinek, tanulunk, gazdagabbá válunk általa. Az egyes intézményekkel, szervezetekkel való kapcsolattartás a gyermekek speciális fejlesztésére, programjainak színesítésére, ismereteinek kiegészítésére szolgálnak.

III. A nevelési program beválásának kontrollja

A program eredményességét a fejezetenkénti fejlődési jellemzők, a fejlődés irányának mind magasabb szintű teljesítése adja. Ezekhez a fejlődési szintekhez viszonyítva ellenőrizhető, elemezhető, értékelhető a gyermekek fejlettségi szintje, melyek gyermekenként más – más mértéket mutatnak.

A programban a tervezés és eredmény elemzésének alapját a következő dokumentumok adják: A helyi programból adódó vezető óvónői éves munkaterv – melyből készítik az óvónők a csoport életkori sajátosságaihoz igazodó terveiket.

A második a gyermekek korcsoport szerinti nevelési terve, melyet az óvónők egy hónapra terveznek, majd a képességfejlesztés, a tevékenységrendszer megvalósulását, a szokás – és szabályrendszer kialakulását, a fejlesztés eredményességét az év végi értékelés tartalmazza.

A harmadik a gyermekek egyéni fejlődését és fejlesztését kíséri figyelemmel. Ennek vezetése folyamatos, óvodába lépéstől a nagycsoport végéig, ill. iskolába lépésig tart. Ez tartalmazza a gyermek anamnézisét, az első családlátogatás tapasztalatait, a gyermekek képesség – és beszédszintjét, az óvónők megfigyeléseit és a gyermek fejlesztésének tervét.

Az óvónők elsősorban önmagukat, saját munkájukat ellenőrzik. A problémás helyzeteket, a gyermekek egyéni fejlesztését párjukkal együtt elemzik, kialakítják a továbblépés irányát, s kiválasztják ehhez a megfelelő módszereket.

Év végén a tanévzáró értekezleten a csoportok önmagukat értékelik. Ezt a vezető óvónő a látogató ellenőrzései során szerzett tapasztalatokkal kiegészíti és értékeli. A szülők tapasztalataik és benyomásaik alapján jogosan mondhatnak véleményt az eredményességről.

A program ellenőrzésében, értékelésében az óvodavezető irányításával valamennyi óvónő részt vesz. Mivel a vezető óvónőnek napi információi vannak a megvalósulás minden mozzanatáról, ezért a dokumentumelemzést, a nevelőmunka feltételeinek vizsgálatát, a nevelő – fejlesztő munka értékelését, az óvónők önellenőrző értékeléseit közös szakmai beszélgetések és a szülők visszajelzései alapján a nevelőtestület szakmailag megalapozottan végezheti.

Alaposabb elemzést érdemes végezni az első kimenet / három év után /, s az esetleges korrekciókat elvégezni, ha erre a nevelőtestület indokot lát.

A program érvényességi idejének / hat év / lejárta idején érdemes az elemzésbe, értékelésbe szaktanácsadót, szakértőt bevonni, aki elfogulatlanul, kívülről látva a belső kapcsolatokat, a realitás felé irányíthatja az értékelést.